GK BH 1976/276
GK BH 1976/276
1976.06.01.
Ha a felek a tervmódosítási felárat a szerződésben feltételhez kötötték, a kivitelező csak e feltételek tételes igazolása esetén jogosult a felszámításra. [20/1972. (XII. 5.) ÉVM-ÁH sz. r. 16. § (1) bek.*].
Az első fokú bíróság az alperes megrendelőt egy áruház építésének hátralékos vállalkozói díja fejében 933 418 Ft és 1974. június 15. napjától járó évi 15 %-os kamata megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint a bíróság a kirendelt szakértő véleménye alapján megállapította, hogy a szerződésben kikötött 10 %-os tervmódosítási felár mely tételeket érintett, s ezek összege után bruttó haszonnal és felvonulási pótlékkal a követelt felár a felperest megilleti. A bíróság nem fogadta el az alperesnek a szakvéleményre tett azt az észrevételét, hogy a szakértő tételesen nem sorolta fel, milyen munkákat érintett a tervmódosítás, ugyanis a szakértő meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy a kiviteli és módosító terveket is áttanulmányozta, tételesen összevetette az eredeti és módosított terveket, és a tervmódosítások szükségképpen érintették a nem módosított tételeket is.
Az alperes fellebbezésében az ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú bíróságnak a bizonyítás kiegészítésére való utasítását kérte. Sérelmezte bizonyítási indítványának elutasítását elsősorban arra vonatkozólag, hogy melyek voltak azok a munkafázisok, amelyek módosítására az alperes megrendelő kezdeményezésére került sor. A kivitelező anyagbeszerzési nehézségei miatt felmerült tervváltoztatás, módosítás ugyanis nem vonhatja magával az illető munkanem költségei után felár felszámítását. Változatlanul nem értett egyet az alperes a felárnak a teljes munkanem költségvetési összegére történő vetítésével ott, ahol a változtatás csak kisebb terjedelmű volt, úgyszintén a pótmunka-tételek után felár érvényesítésével sem.
A lapburkoló munkákkal kapcsolatban az alperes szerint az anyagérték után felár nem igényelhető, mert az eredeti költségvetésben meghatározott márvány padlóburkolat helyett alkalmazott keramit burkolat anyagát az alperes szerezte be és a helyszínen bocsátotta a felperes, illetőleg alvállalkozója rendelkezésére. Így a felperesnek csak munkaszervezési többletfeladata volt, amely megtérül a fővállalkozói haszonban és az alvállalkozói munka anyag nélküli ráfordítása után igényelhető felárban. Egyébként az alperes az eredetileg kiírt padlóburkolat törléséből eredő meghiúsulási kötbért a felperesnek megtérítette. Az alperes megismételte a bizonyítási indítványát a módosítással érintett munkák tételes megállapítására vonatkozólag.
A fellebbezés alapos.
A vállalkozó tervmódosítás, pótmunkák megrendelése esetén a hatósági árformába tartozó beruházások építés-szerelési munkái körében felárat [20/1972. (XII. 5.) ÉVM-ÁH sz. r. 16. §] jogszabály alapján érvényesíthet. A szabad árformába tartozó munkák esetében – mint a vitás építkezés is a felárra nézve a felek megállapodása az irányadó.
A felperes 1971. december 24-én kelt és az alperes által véleményeltéréssel elfogadott szerződéstervezetének 16. pontja a következőket tartalmazza:
„Tervmódosítás esetén a módosítással érintett költségekre a kivitelező 10%-os felárat számol fel, melyet értelemszerűen a végszámlában érvényesít”.
Az alperes a szerződéshez fűzött 47. sorszámú „észrevétel”-ében (véleményeltérés) e ponttal kapcsolatban a következő kikötést tette
„A 10% felár csak abban az esetben érvényesíthető, ha az alkalmazandó anyag beszerzése nehézségbe ütközik és az érintett összeg a tartalékkeretet meghaladja”.
A véleményeltérés egyeztetése alapján történt megállapodás a tartalékkereten belüli részre is vonatkozott.
A szerződés tartalmát, a feleknek a felárra vonatkozó megegyezését elsősorban az említett nyilatkozatok egybevetéséből kell megállapítani. E szerint az alperes a szerződéstervezet 16. pontját azzal a kikötéssel fogadta el, hogy a felár az esetben érvényesíthető, ha a tervmódosítás folytán alkalmazandó anyag beszerzése nehézségbe ütközik. Megállapítható továbbá, hogy nem vonatkozott a megállapodás a pótmunkákra.
A szerződéses nyilatkozatok alapján azonban még mindig nem állapítható meg egyértelműen az a munkavolumen, amely a felár vetítésének alapjául szolgálhat. Nem kellően határozott a „módosítással érintett költségek” körülírás.
Az értelmezés szempontjából figyelembe vehető a 20/1972. (XII. 5.) ÉVM-ÁH sz. rendelet 16. §-a. Ennek (1) bekezdése a „tervmódosítással érintett munkarész nyersköltsége után” teszi lehetővé a felár érvényesítését, míg a (2) bekezdés a felár alapjául „a tervmódosítás miatt elmaradó tételek helyébe lépő munkák”-at határozza meg. A harmadik bekezdés értelmében „a felár vetítési alapjába nem vonhatók be azok a tervmódosítások, amelyek a vállalkozó kezdeményezésiből erednek, kivéve, ha azt a terv hibája teszi szükségessé”.
A felár vetítési alapjának meghatározása szempontjából a konkrét esetben nem hagyható figyelmen kívül a keresethez csatolt jegyzőkönyvnek az a megállapítása sem, hogy: „A burkolóanyag módosítása miatt terv- és költségvetés nem szükséges”.
A fentiekből az alábbi következtetések vonhatók le.
A felár vetítési alapjának meghatározása érdekében meg kell állapítani, mely munkák léptek az elmaradó költségvetési tételek helyébe. Önmagában az a körülmény, hogy a megrendelő egy-egy munkanem egészére módosított költségvetést szolgáltatott, nem jelenti azt, hogy a felperes módosított költségvetés teljes összegére felszámíthatja a 10% pótlékot.
A burkolómunkák után érvényesített pótlék alapja szempontjából figyelemmel kell venni, hogy a burkolólapokat az alperes a helyszínen bocsátotta a felperes alvállalkozója rendelkezésére, s így a felperesnek az anyagbeszerzéssel kapcsolatban semmiféle költsége, munkája nem merült fel. Nyilván ilyen esetekre vonatkozott az alperesnek az a fenntartása – melyet a fentiek szerint a felperes végül is elfogadott -, hogy a felár csak anyagbeszerzési nehézség esetén alkalmazható. A burkolómunkák utáni érvényesített felár megalapozottsága szempontjából nem közömbös az sem, hogy az alperes – eddig nem vitatott előadása szerint – a szerződésben meghatározott burkoló munkákra kötött alvállalkozói szerződés felbontása miatt fizetendő kötbért átvállalta a felperestől. Mindezek egybevetéséből megalapozottnak látszik az alperesnek az az álláspontja, hogy az általa rendelkezésre bocsátott anyagok értéke után nem igényelhet a felperes felárat.
Az alperes kellő alappal sérelmezte azt is, hogy a bíróság nem vizsgálta, mely tervmódosítások történtek a felperes kivitelező kezdeményezéséből. A felek megállapodása értelemszerűen csak az alperes érdekében történt módosításokra vonatkoztatható. Ha a módosítást a felperes kezdeményezte, annak bizonyítása, hogy a módosítás tervezési hiba kiküszöbölését célozta, őt terheli. Ezt megelőzően azonban az alperesnek kell bizonyítania, hogy a felperes kérte az általa költségkihatásukkal együtt tételesen felsorolandó – változtatásokat.
Az első fokú bíróság a vitás szerződéskikötés helyes tartalmának megállapításával nem foglalkozott, következésképpen a szakértő részére sem jelölhette meg azokat a jelentős tényeket [Pp. 177. § (1) bek.], amelyeknek szakértői megítélése szükséges a per eldöntéséhez. E miatt az ítélet érdemi felülbírálatához szükséges tényállás sem állapítható meg. A bíróságnak tehát a bizonyítást túlnyomó részében meg kell ismételnie.
A kilejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése értelmében az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. VII. 30 59711975. sz.)
*].
Ez idő szerint a 17/1975- (XII. 29.) ÉVM-ÁH sz. r. 15.§
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás