GK BH 1976/278
GK BH 1976/278
1976.06.01.
A bizományos a külföldi félnek az igényérvényesítéssel vagy védekezéssel kapcsolatos közléseit köteles a megbízónak kiadni [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 21.§, 23. § (1) és (2) bek., 30. § (2) bek., Ptk 477. §, Pp. 207. §].
A felperes megbízó a keresetében arra kérte kötelezni a külkereskedelmi vállalat import bizományos alperest, hogy a külkereskedelmi szerződés késedelmes teljesítésével kapcsolatban szolgáltassa ki a külföldi eladóval folytatott levelezését, amelyben felhívta annak a figyelmét a késedelmes teljesítés miatt felmerülő károkra, illetve amelyben a felperes kártérítési igényét a külföldi féllel szemben közölte. A felperes előadása szerint csak ilyen előzetes bizonyítás lefolytatása után tudja megállapítani, hogy az alperest ügyviteli mulasztás, illetve kártérítési felelősség terheli-e. A felperes az eljárás során a keresetét azoknak az okiratoknak a kiszolgáltatására is kiterjesztette, amelyekkel a posta ellen folyamatba tett kártérítés iránti eljárás is megalapozható.
Az alperes érdemleges védekezésében a kereset elutasítását kérte, mert előadása szerint a szükséges tájékoztatást mind a külkereskedelmi szerződés megkötésével és teljesítésével, mind a posta ellen indított felszólamlási eljárással kapcsolatban megadta. Az alperes azt is közölte, hogy az alkalmazandó angol jogra tekintettel a külföldi féllel szemben az igényérvényesítést nem látja célszerűnek és hogy a posta felelőssége korlátozott, nem érvényesíthető a felperes által közölt 318 990 Ft összegű kár. Az alperes védekezésként azt is előadta, hogy nem követett el ügyviteli mulasztást, mert a megbízó utasítása szerint járt el.
Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása megállapítja, hogy a 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 21. §-a szerint a bizományost csak a külkereskedelmi szerződés megkötésével és tartalmával kapcsolatban terheli tájékoztatási kötelezettség, ennek viszont az alperes eleget tett. Azt a kérdést, hogy a bizományos részéről történt-e ügyviteli mulasztás, csak az ellene indított kártérítési perben lehet elbírálni. A felperes keresetét előzetes bizonyítás iránti kérelemnek sem lehetett tekinteni, mert a Pp. 207. §-ában felsorolt feltételek nem álltak fenn az adott esetben.
Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, ebben előadta, hogy az első fokú bíróság az R. 23. §-ának (1) és (2) bekezdését, a 30. §-ának (2) bekezdését, valamint a Ptk. 477. §-ának (1) bekezdését figyelmen kívül hagyta. A felperes szerint a külföldi eladó szerződésszegése, valamint a posta mulasztása már az eljárás során tisztázódott, azt azonban a bizományost terhelő tájékoztatási kötelezettség ellenére sem sikerült megállapítani, hogy a bizományos a külföldi fél, illetve a posta ellen a megbízó igényeinek érvényesítéséhez szükséges minden lépést megtett-e, ezért a kért levelezés eredetiben vagy másolatban való kiszolgáltatása szükséges annak tisztázásához, hogy a bizományos mindent megtett-e a megbízó érdekeinek védelmére.
A fellebbezés részben alapos.
Helyesen állapította meg az első fokú bíróság hogy a felek között importbizományi szerződés jött létre, ezért a jogvita elbírálásánál az R. rendelkezéséből kell kiindulni. Helytálló az a megállapítás is, hogy a jelen esetben nem alkalmazható a Pp. 207. §-a az a) és c) pontokban foglalt előfeltételek hiányában.
Az első fokú bíróság a helyes ténymegállapításokból részben helytelen jogi következtetésekre jutott, mert a bizományos tájékoztatási kötelezettségét az R. 21. és 27. §-ainak idézésével indokolatlanul szűk körre korlátozta. Az R. 23. §-ának (2) bekezdése szerint a bizományos köteles a bizományi szerződés alapján harmadik személyekkel kötött szerződések megszegéséből eredő jogok és igények fenntartásához, valamint érvényesítéséhez a szükséges intézkedéseket – ideértve a pervitelt is – megtenni. Ennek érdekében az R. 30. §-ának (2) bekezdése szerint a bizományos az igényérvényesítés vagy védekezés során a külföldi féltől kapott közléseket köteles a megbízóhoz továbbítani, vagyis külföldi eladó vagy vevő közléseit tartalmazó okiratokat köteles a megbízójának kiadni. Erre azért van feltétlenül szükség, mert az R. 30. §-ának (1) bekezdése szerint az igényérvényesítés a bizományos feladata ugyan, de erre a megbízó ad utasítást, illetve ezt javára és számlájára végzi, a megbízónak tehát ismernie kell a külföldi fél nyilatkozatait, hogy ennek ismeretében bírálhassa el, hogy az igényérvényesítés kockázatát vállalja-e.
A tényállás szerint az alperes a felperes felhívása és a jogszabály előírása ellenére nem küldte meg a külföldi eladó leveleit, telexeit, a felperes keresete tehát ebben a részében megalapozott volt, azt az első fokú bíróság jogszabálysértéssel utasította el. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatva az alperest arra kötelezte, hogy a külföldi eladónak a bizományi szerződéssel kapcsolatban a bizományoshoz írt közléseit tartalmazó okiratokat eredetiben vagy hiteles másolatban a felperesnek szolgáltassa ki.
Az R. nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a bizományos a külkereskedelmi szerződés alanyához vagy más harmadik személyhez intézett leveleit, telexeit stb. köteles a megbízójának bemutatni vagy átadni, ezekről csak tájékoztatást köteles adni. Ez a kötelezettség az R. 23. §-ának (1) és (2) bekezdéseiből, valamint a szocialista szervezeteket terhelő együttműködési kötelezettségből folyik. Megállapítható volt hogy ennek a kötelezettségének az alperes – többek között az 1974. október 23-i levelével – eleget tett. Ezeknek az iratoknak a kiszolgáltatására tehát az alperes nem volt kötelezhető, ezért az első fokú ítéletet ebben a részében a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben kellett hagyni. (Legf. Bír. Gf. II. 31 030/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás