MK BH 1976/284
MK BH 1976/284
1976.06.01.
A balesetért felelős személy a társadalombiztosítás szervének a sérülés miatt megállapított nyugellátás teljes összegét köteles megtéríteni, tekintet nélkül a sérült baleseti eredetű munkaképesség-csökkenésének mértékére [67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. r. 95. §, Ptk. 340. §, 5/1959. (V. 8.) MüM sz. r. 231., 232. §].*
Az OKISZ Labor 1969 februárjában országos szabászversenyt és divatbemutatót rendezett D-ben. A v-i Vegyesipari Ktsz a versenyre több dolgozóját nevezte be illetve küldte el, többek között M. I.-né részlegvezető szabászt is.
A szabászverseny keretében divatbemutatót rendeztek a felperes által üzemeltetett étteremben. A divatbemutató után az arra meghívottak részére vacsorát rendeztek. M. I.-né több munkatársával együtt részt vett a divatbemutatón, majd a vacsorán. Közvetlenül a zenekari dobogó mellett elhelyezett asztalnál foglaltak helyet. A vacsora után továbbra is ott maradtak, szórakoztak, beszélgettek, táncoltak.
Az étteremben a felperes által szerződtetett zenekar játszott. Kb. 22-23 óra között a zenekar cintányérja a zenekari emelvényről ledőlt és az asztalnál ülő M. I.-né fejére esett. A baleset következtében M. I.-né eszméletét vesztette és hosszabb kórházi gyógykezelésre szorult, majd részére rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg.
Az alperes fizetési meghagyást bocsátott ki a felperes ellen, amelyben a sérült részére – üzemi baleset alapján – megállapított rokkantsági nyugdíj 5 évi összegének, 373 672 Ft-nak a megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes a fizetési meghagyást keresettel támadta meg. Annak hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a bekövetkezett baleset és a rokkantsági nyugdíj megállapítása között nincs okozati összefüggés, ezért az alperesnek sem tartozik megtérítési kötelezettséggel. Arra is hivatkozott, hogy a sérült balesete üzemi balesetnek nem minősülhet, ezért a kibocsátott fizetési meghagyás összegszerűségében sem helytálló.
A járásbíróság ítéletével a keresetnek részben helyt adott és az alperes által kibocsátott fizetési meghagyást 219 955 Ft-ot meghaladó részében hatályon kívül helyezte.
A járásbíróság az Országos Orvosszakértői Intézet szakvéleménye alapján megállapította, hogy a sérült baleseti eredetű munkaképesség-csökkenése 4% így a megállapított nyugellátást a felperes ilyen arányban köteles az alperesnek megfizetni.
A megyei bíróság az ítéletével az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a megtérítés összegét 120 209 Ft-ra csökkentette.
Az ítélet indoklása szerint a felperes a munkavállalója által okozott tényleges kárt tartozik megtéríteni, és közömbös, hogy a társadalombiztosítási szerv milyen minősítés mellett, a balesetnek üzemi balesetként való elfogadásával állapította meg a sérült számára a rokkantsági nyugdíjat. A sérült balesete – tekintettel arra, hogy munkavégzést követően, magánjellegű szórakozás közben történt – üzemi balesetnek nem minősíthető. Ennélfogva pedig a felperes megtérítési kötelezettsége a sérült számára megállapítandó rokkantsági nyugdíj összegén belül a balesettel okozati összefüggésben álló 40% erejéig fennáll ugyan, de nem üzemi baleseti rokkantsági nyugdíj alapulvételével. Az így számított nyugdíj nyolcévi összege 300 523 Ft; amiből azonban a felperes csak 40 %-ot tartozik megfizetni, amely 120 209 Ft.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helyesen állapította meg mindkét fokú bíróság, hogy az alperes megtérítési igénye a 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet (Rny.) 95. §-án alapul. E rendelkezés szerint: „Az, aki a dolgozó munkaképesség-csökkenéséért vagy haláláért felelős, az emiatt megállapított nyugellátás összegét, valamint a nyugellátás megállapításával kapcsolatos eljárás költségeit megtéríteni köteles. A felelősség megállapítására – ha a jogszabály kivételt nem tesz – a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a felelősség abban az esetben is fennáll, ha a dolgozónak vagy hozzátartozójának vagyoni kára nincsen.” Ebből következik, hogy a felelős személy a sérülés miatt megállapított nyugellátás teljes összegét köteles megtéríteni, tekintet nélkül a sérült baleseti eredetű keresőképesség-csökkenésének mértékére. A megtérítendő összeg csak az esetben csökkenthető, ha a kár bekövetkezésében maga a károsult is hibás volt [Ptk. 340. § (1) bek.], ami az adott esetben nem állapítható meg.
A perben nem volt vitás, hogy M. I-né balesete hivatalos kiküldetésével összefüggésben történt, az étteremben is azzal összefüggésben tartózkodott. A balesete tehát üzemi jellegű. A jogszabályoknak megfelelően állapított meg tehát a sérült részére üzemi baleseti rokkantsági nyugdíjat az alperes társadalombiztosítási szerv. Ezt a nyugdíjat köteles tehát megtéríteni a felperes az Rny. 95. §-a alapján.
A perben vitás volt az is, hogy a felperes milyen összegű térítést köteles fizetni. Ebből a szempontból a kifejtetteken kívül az 5/1959. (V. 8.) MüM sz. rendelet (Vr.) 231-232. §-ai az irányadóak.
A Vr. 231. §-a (1) bekezdésének rendelkezése szerint az állami szervek, költségvetési szervek – ideértve a folyószámlarendszerben gazdálkodó szerveket is, – valamint az állami vállalatok és egyéb állami gazdálkodó szervek az Rny. 94-95. §-án alapuló megtérítési kötelezettségüket egy összegben tartoznak teljesíteni. Az összeg kiszámításánál pedig a Vr. 232. §-ának (1) bekezdése értelmében a nyugellátás egyhavi összegeként a fizetési meghagyás kibocsátásának hónapjára megállapított nyugellátás összegét kell számításba venni.
Az alperes a felhívott rendelkezésnek megfelelően bocsátotta ki a megtérítésre kötelező fizetési meghagyást.
Mivel a perben eljárt bíróságok a jogszabály említett rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával nem a szabályszerű eljárás keretében megállapított nyugellátásnak megfelelő, hanem csökkentett összegű megtérítést állapítottak meg, ítéletük törvénysértő. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 203/1975. sz.)
*
A (7/1155 (XII. 21.) Korm. sz. rendelet a 17/1975. (ti~1. 14.) MIT sz. rendelet 354. §-ának (3) bekezdése, az ü/1959. (v. .) MüM sz. rendeletet a 3/1975. (vI. 14.) MIT sz. szabályzat 99. §-ának (2) bekezdése hatályon kívül helyezte. A k1izi)lr határozatban foglalt döntés azonban az újabb jogszabályok rendelkezéseinek - az 1975. évi n. tv. 109. §-ában és a 3/1975. (VI. 14.) SZOT sz. szabályzat 190-191. §- aiban foglaltaknak – is megfelel.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás