BK BH 1976/3
BK BH 1976/3
1976.01.01.
Fiatalkorú többszöri elítélése esetén az egyes alapítéletekben kiszabott büntetések az irányadók a törvényi és a bírósági mentesítés szempontjából, függetlenül attól, hogy azokat összbüntetésbe foglalták-e vagy sem [Btk. 102. § (3) bek., 72. §, 73. § (3) bek., 83. § (1). bek., BK 507. sz.].
K. Károly terheltet a kerületi bíróság társtettesként és visszaesőként elkövetett lopás bűntettében mondta ki bűnösnek és 1 év 4 hónapi szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a szabadságvesztést 1 évi javító-nevelő munkára mérsékelte.
A terhelt a cselekményt 1973. augusztus 5-én követte el.
Az első és a másodfokú ítélet ellen a visszaesés szerinti minősítés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A terheltet korábban két ízben ítélték el:
a) a kerületi bíróság az 1972. március 8-án jogerőre emelkedett ítéletével az 1971. szeptemberben elkövetett magánlaksértés bűntette és egyéb bűncselekmények miatt 1 évi szabadságvesztést szabott ki;
b) a kerületi bíróság, illetve a másodfokú bíróság az 1972. április 5-én jogerőre emelkedett ítéletével a társadalmi tulajdont károsító, visszaesőként elkövetett lopás bűntette és egyéb bűncselekmények miatt – amelyeket a terhelt 1970 júniusa és 1971 áprilisa között követett el – 7 hónapi szabadságvesztésre ítélte.
Az a) és b) pont alatti szabadságvesztéseket a kerületi bíróság az 1972. szeptember 18-án jogerőre emelkedett ítéletével összbüntetésbe foglalta és összbüntetésül 1 év és 4 hónapi szabadságvesztést szabott ki. Ezt a terhelt 1972. november 15-én kitöltötte.
A másodfokú bíróság az óvással megtámadott ítéletében a visszaesőkénti minősítés érintetlenül hagyását azzal indokolta, hogy a terhelt korábbi büntetéseit – minthogy azok egymással quasi halmazati viszonyban vannak – a rehabilitáció szempontjából egyetlen elítélésként kell figyelembe venni, s mivel a terheltre ezek miatt kiszabott összbüntetés mértéke meghaladja az 1 évet, a Btk. 102. §-ának (3) bekezdése értelmében erre nézve a törvényi mentesítés nem állott be.
Ez az álláspont téves.
A quasi halmazati viszonyban levő több elítélést általában valóban egyetlen elítélésként kell figyelembe venni. Az ítélkezési gyakorlatot tükröző BK 507. számú kollégiumi állásfoglalás azonban (BJD 5943.) rámutat arra, hogy az együttes mentesítésről szóló, a Btk. 83. §-ának (1) bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezés helyes értelmezése szerint két vagy több elítélés esetén külön-külön valamennyi büntetés tekintetében kell vizsgálni, hogy a mentesítés beállt-e, attól függetlenül, hogy megtörtént-e vagy sem a külön ítéletekkel kiszabott büntetések összbüntetésbe foglalása. Nincs jelentősége ebből a szempontból az összbüntetés nemének és mértékének, valamint annak sem, hogy a külön ítéletekben kiszabott büntetések egymással ún. quasi halmazati viszonyban állnak-e. Azt is kiemeli a felhívott kollégiumi állásfoglalás, hogy “a fiatalkorú mentesítésére vonatkozó rendelkezések folytán a több elítélés esetén is az egyes alapítéletekben kiszabott büntetések az irányadók a törvényi és a bírósági mentesítés megítélése szempontjából, attól függetlenül, hogy ezeket a büntetéseket összbüntetésbe foglalták-e vagy sem”.
Minthogy pedig a fent a) és b) pont alatt ismertetett alapítéletekben kiszabott büntetések külön-külön nem haladták meg az egy évet, a terhelt az összbüntetés kiállásával, 1972. november 15-én mentesült a hátrányos következmények alól [Btk. 102. § (2) bek.]. A megtámadott ítéletekkel elbírált cselekmény elkövetésekor tehát büntetlen előéletű volt.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekhez képest a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a kerületi bíróság és a másodfokú bíróság megtámadott ítélete K. Károly III. r. terhelt cselekményét minősítő rendelkezése tekintetében törvénysértő. Ezért a Be. 290. §-ának (3) bekezdése értelmében az említett ítéleteket e részükben hatályon kívül helyezte, és K. Károly III. r. terhelt cselekményét a Btk. 291. §-ának (2) bekezdésébe ütköző és a 296. § (1) bekezdése szerint minősülű lopás bűntettének minősítette, melyet a terhelt a Btk. 13. §-ának (2) bekezdése szerinti társtettesként valósított meg. (Legf. Bír. B. törv. III. 663/1975. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás