PK BH 1976/30
PK BH 1976/30
1976.01.01.
Ha a fellebbező fél a fellebbezési illetéket, nem vagy csak hiányosan rótta le, a másodfokú bíróságnak azt is vizsgálnia kell, hogy a fellebbező felet a jogvita jellegére tekintettel egyáltalán terheli-e illetéklerovási kötelezettség [Pp. 237. § (1) bek.].
A peres felek 1971. január 1-jén szerződést kötöttek. Eszerint az alperes “költségátalányos” rendszer mellett, a szerződésben részletezett feltételekkel átvette a felperes üzemének a kezelését. A szerződés 2. pontja szerint – egyebek között – az alperest terhelték a göngyölegek késedelmes visszaszállításából adódó “késedelmi díjak”.
A felperes keresetlevelében azt adta elő, hogy a palackokat az alperes késedelmesen szállította vissza. Ezért az Sz. Vállalat a felperest álláspénzzel terhelte meg. A keresetében 8906 Ft megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozott arra, hogy a felperes követelése munkaviszonyból származik, így a perbeli vita elbírálására a járásbíróság hatásköre nem terjed ki.
Az elsőfokú bíróság – szakértő véleményének alapulvételével – az alperest 6390 Ft és ennek 1972. január l-jétől számított 5% kamata, valamint 1200 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Hivatkozott arra, hogy a felek között létrejött szerződés vállalkozási szerződés. Megállapította, hogy a palackok visszaszállításának elmulasztásáért az alperest terheli a felelősség, ezért őt álláspénz megfizetésére kötelezte.
Az ítélet ellen beadott fellebbezésében az alperes ismételten azzal érvelt, hogy a felperessel munkaszerződést kötött. A szakértői vélemény helyességét kifogásolta és annak felülvizsgálását kérte.
Az alperes a fellebbezésén illetéket nem rótt le.
A járásbíróság végzésével a következményekre való figyelmeztetés mellett felhívta az alperest 210 Ft fellebbezési eljárási illeték lerovására. A felhívást 1974. május 7-én az alperes felesége átvette, az alperes azonban ennek nem tett eleget.
A másodfokú bíróság 1974. június 5-én kelt végzésével az alperes fellebbezését elutasította azzal az indokkal, hogy az alperes az előírt nyolc nap alatt illetéklerovási kötelezettségének nem tett eleget. A másodfokú bíróság az alperest az illeték lerovására ismételten nem hívta fel, az elsőfokú bíróság felhívásának eredménytelenségére alapozta döntését.
A másodfokú bíróságnak a fellebbezést elutasító végzése ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A 11/1966. (VI. 29.) PM sz. rendelet 114. §-ának (1) bekezdése szerint a polgári bírósághoz benyújtott beadvány illetékének lerovására szolgáló bélyegeket a beadványra fel kell ragasztani. Ha pedig a fellebbezési illetéket a fellebbező fél felhívás ellenére sem vagy csak hiányosan rótta le, a fellebbezést az elsőfokú bíróság nem utasíthatja el, hanem köteles azt a fellebbezési bírósághoz hiányosan is felterjeszteni [Pp. 237. § (1) bek.]. Ez utóbbi rendelkezésnek az a célja, hogy a nemegyszer bonyolult vita esetén a másodfokú bíróság foglalhasson állást a felek közötti vitás jogviszony minősítése és az illetéklerovási kötelezettség kérdésében. Ilyen esetben nem lehet csupán annak vizsgálatára szorítkozni, hogy az elsőfokú bíróság illetéklerovásra vonatkozó – esetleg téves – felhívásának a fellebbező fél eleget tett-e vagy sem, hanem állást kell foglalni abban a tekintetben is, hogy a fellebbező felet egyáltalán terheli-e illetéklerovási kötelezettség. Ezzel ellentétes gyakorlat azt eredményezné, hogy a bíróság az előkérdés vizsgálata nélkül megfosztaná a fellebbezési lehetőségtől azt a felet, akit esetleg illetéklerovási kötelezettség nem is terhelhet.
Az alperes a fellebbezését arra alapozta, hogy a felperes követelése munkaviszonyból származik. Utalt arra, hogy a felperessel munkaviszonyt létesített, így a felperes igényének elbírálásánál a munkajogi és ezzel összefüggő kártérítési szabályok az irányadók. Egyébként érdemben is támadta a marasztaló első fokú ítéleti döntést.
A másodfokú bíróság illeték lerovásának hiánya miatt elutasította a fellebbezést annak a kérdésnek a vizsgálata nélkül, hogy a felek közötti jogviszony munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben keletkezett-e.
Ebben a vonatkozásban a becsatolt szerződés tartalma vegyes jellegre mutat. A szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket csak általánosságban érinti. Így tehát meg kell hallgatni személyesen az alperest és a felperes nevében a szerződést aláíró igazgatósági elnököt.
A munkaviszony jellemzője különösen a tartós lekötöttség, a munkáltató és a munkavállaló közötti szoros kapcsolat, a függőhelyzet, az utasítási jog, a fegyelmi felelősség, a díjazás munkabér jellege stb. A vegyes jellegű szerződéseknél pedig, ha ezek az ismérvek túlnyomóak, a szerződés minősítésénél meghatározó jellegűek.
A másodfokú bíróság tehát akkor járt volna el helyesen, ha elsősorban a szerződés minősítésével kapcsolatos kérdéseket tisztázza, és ezután dönt abban a tekintetben, hogy a peres felek közötti jogvita milyen jellegű, és ehhez képest terheli-e illetéklerovási kötelezettség az alperest. Csupán az illeték lerovásának hiánya miatt a másodfokú bíróság nem utasíthatta volna el az alperes fellebbezését mindaddig, amíg az illetéklerovás alapján a minősítés kérdésében állást nem foglalt. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 938/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás