BK BH 1976/300
BK BH 1976/300
1976.07.01.
A cselekmény akkor is aljas indokból elkövetett emberölésnek minősül, ha azt bűncselekmény leplezése végett hajtották végre [Btk. 253. § (2) bek. b) pont].
Az első fokú bíróság a vádlottat emberölés bűntette miatt 12 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte.
Az ítéleti tényállás lényege szerint a vádlott a vádbeli napon délután a községi presszóba ment sörözni. A sörözés közben ismerősével megállapodott abban, hogy ismerősöket látogatnak meg. A különböző lakásokban elsősorban K. Gy. hangoskodott és fenyegetőzött. Erről a Sz. I. lakásában tartózkodó gyerekek a községben italozó szüleiket értesítették, akik ezért hazaindultak. Sz. I. és felesége, valamint az értük ment gyerekek és T. Mária sértett az utcán összetalálkoztak K. Gy.-vel és a vádlottal. Sz. I. és K. Gy. között tettlegességig fajuló veszekedés kezdődött. A vitatkozó, veszekedő, verekedő társaság végül is a helyszínről eltávozott. A vádlott azonban nem ment a társasággal és T. Mária sértett is a közelben várakozott. A vádlott Sz.-ék távozása után néhány perccel elindult K. Gy. keresésére. Útközben meglátta a várakozó sértettet, akivel beszélgetni kezdett, majd ajánlatot tett arra, hogy közösüljenek. A sértett előbb szabadkozott, majd elfogadta a vádlott ajánlatát azzal, hogy menjenek olyan helyre, ahol nem látják őket. Ennek megfelelően a közeli csatorna partjára mentek, ahol közösültek. A közösülés befejezése idején a sértett tiltakozni kezdett. A vádlott a közösülés befejezése után felállt, a sértett ugyanakkor fenyegetőzött, kijelentette, hogy a vádlott hozzátartozóinak, feleségének, ismerőseinek elmondja a történteket, megvereti a vádlottat a cigányokkal.
A vádlott igyekezett a sértettet elhallgattatni, közben észlelte, hogy a csatorna-gáton emberek közelednek. Mivel a sértett tovább fenyegetőzött, a vádlott leült mellé, a száját befogta, bal karjával átfogta a sértett nyakát és azt maga felé húzta. A szorítást akkor hagyta abba, amikor a közeledő személyek távolodását megállapította. Mivel a sértett nem mozdult, pulzusa és a lélegzés hiánya arra utalt, hogy meghalt, a vádlott a kezénél és lábánál fogva a csatorna vizébe dobta. Ezt követően a lakására távozott.
A sértett halálának közvetlen oka a vízbefúlás volt. A sértett halála azonban a nyaki sérüléseire visszavezethetően – az orvosszakértők véleménye szerint – vízbefúlás nélkül is bekövetkezett volna.
Az ügyészi fellebbezés a minősítést illetően arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel a vádlott a leleplezés veszélye miatt követte el a súlyos bűncselekményt, e motívumból elkövetett ölési cselekménye aljas indokból elkövetettnek minősül.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a bírói gyakorlat az aljas indokból való elkövetést többek között abban az esetben találja megállapíthatónak, ha az ölési cselekménynek a célja s egyben indítéka egy korábban elkövetett bűncselekmény leplezése, illetve a felelősségre vonásnak az elkerülése.
Az adott esetben azonban a vádlott nem bűncselekmény leplezése végett, hanem azért követte el a cselekményt, mert félt, hogy a sértettel való kapcsolatáról felesége, illetve családja és a falu közvéleménye tudomást szerez. Az emiatti félelemre visszavezethető ölési cselekmény azonban aljas indokból elkövetettnek nem értékelhető.
Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a minősítést támadó ügyészi fellebbezést alaptalannak találta.
A büntetés mértéke ellen irányuló fellebbezések közül a Legfelsőbb Bíróság a súlyosítás végett bejelentett fellebbezést találta alaposnak.
Az első fokú bíróság általában helyesen állapította meg a bűnösségi körülményeket. További súlyosítóként kellett azonban értékelni a vádlott terhére azt, hogy az ember élete ellen iránytiló bűntettek elszaporodtak. Ugyanakkor a felsorolt enyhítő körülményeknek – a családos állapot, büntetlen előélet – a Legfelsőbb Bíróság nem tulajdonított nagyobb súlyt.
Az eképpen módosult bűnösségi körülményekre is figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy az elkövetett bűntett igen nagy tárgyi súlyára tekintettel az első fokú ítéletben kiszabott fő- és mellékbüntetés enyhe, s nem alkalmas a büntetési célok megvalósítására. Ezért a szabadságvesztés tartamát 14 évre, a közügyektől eltiltás tartamát 8 évre felemelte. (Legf. Bír. Bf. II. 209/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás