BK BH 1976/301
BK BH 1976/301
1976.07.01.
A visszaesés folytán vétségnek minősülő lopás mellett – halmazatban – a magánlaksértés bűntettét is meg kell állapítani [Btk. 263. § (2) bek, c) pont, 303.§ (2) bek., 65.§, BK 509. sz.].
A tényállás szerint a lopás miatt már több ízben szabadságvesztésre ítélt vádlott 6 alkalommal a sértettek bekerített udvarába éjjel behatolva tyúkokat lopott. Két alkalommal az ellopott tyúkok értéke – külön-külön – az 500 forintot meghaladta, míg négy esetben ez az érték nem haladta meg – egyenként – az 500 forintot.
A járásbíróság a vádlott cselekményeit 2 rb. többszörösen visszaeső által jogtalan behatolás útján elkövetett lopás bűntettének és azzal halmazatban 4 rb. lopás vétségében ellapította meg.
A megyei bíróság a minősítést a következő indokolással változtatta meg.
Tévedett az első fokú bíróság, midőn azokban az esetekben, melyekben a vádlott 500 Ft-ot meg nem haladó értékű baromfiakat vitt el, a Btk. 291. §-a (1) bekezdésébe ütköző és a 303. §-ának (2) bekezdése szerint minősülő és büntetendő lopás vétsége mellett a Btk. 263. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő, éjjel elkövetett magánlaksértés bűntettét – halmazatban – nem állapította meg.
E tekintetben az első fokú bíróság ítéletének indokai azt tartalmazzák, hogy az adott esetben a vádlott célcselekménye a lopás nem volt másként megvalósítható, csak úgy, ha behatol a sértettek elkerített portájára – lakásukhoz tartozó bekerített helyekre.
A magánlak megsértése tehát szükségszerű eszközcselekménye a lopásnak, s mint ilyen abba beolvadva önálló bűncselekményként nem állapítható meg. Az első fokú bíróság hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 509. számú büntető kollégiumi állásfoglalására is, mely – álláspontja szerint – ez esetben nem alkalmazható.
A felhívott 509. számú kollégiumi állásfoglalás – egyezően az ítélkezési gyakorlattal – azt tartalmazza, hogyha a jogtalan behatolás útján elkövetett, de a kárértékre figyelemmel vétségnek minősülő lopás büntetési tétele kisebb mint a behatolással megvalósult magánlaksértésé, úgy halmazatot kell megállapítani; továbbá ilyen esetben a lopás szabálysértésként bírálandó el, a behatolás módja kétszeres értékelésének elkerülése érdekében.
A jelen esetben azonban az 500 Ft-ot meg nem haladó értékben elkövetett négy cselekményt a Btk. 296. §-a (2) bekezdésének d/1. pontjában meghatározott minősítő körülmény [Sztv. 105. § (3) bek. a/1 pont] – visszaesés – folytán is a Btk. 303. §-ának (2) bekezdése szerinti vétséggé kell minősíteni. Ennek büntetési tétele 1 évig terjedő szabadságvesztés vagy javító-nevelő munka.
A vádlott az éjszaka leple alatt követte el valamennyi cselekményét.
Ekként a sértettek portáira történő behatolással a Btk. 263. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő éjjel elkövetett magánlaksértés valósult meg, amelynek elkövetőjét a törvény 3 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni.
A vádlott által elkövetett szóban forgó négy bűncselekmény kapcsán tehát nem jöhet szóba a behatolás módjának kétszeres értékelése.
Ennélfogva a lopás vétségét megvalósító magatartásai a kifejtettek alapján (visszaesés) minősülnek vétséggé, míg a lakásához tartozó bekerített helyre éjjel történő – jogos indok nélküli – bemenetel a fentiek szerinti minősített magánlaksértés bűntettét valósítja meg.
Összegezve: az említett négy esettel kapcsolatban – ha nem állana fenn a visszaesés, mint minősítő körülmény, úgy 4 rb. tulajdon elleni szabálysértést és 4 rb. minősített magánlaksértés bűntettét kellett volna megállapítani a vádlott terhére; – mivel azonban a visszaesés is fennáll – a fenti indokokra figyelemmel – 4 rb. lopás vétségét és 4 rb. minősített magánlaksértést kellett halmazatban megállapítani. (Miskolci Megyei Bíróság 2. Bf. 1041/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás