PK BH 1976/306
PK BH 1976/306
1976.07.01.
I. Szolgálati találmányra vonatkozó szabadalom megsemmisítése iránt az OTH előtt indított eljárásban a feltaláló ügyfélként részt vehet, s ez esetben jogosult a bíróságtól kérni a határozat megváltoztatását (1969. évi II. tv. 7., 9., .34., 54., 57.§).
II. A kereshetőségi jog hiányának megállapítása az érdemi döntésre tartozik, ezen a címen permegszüntetésnek nincs helye (Pp. 130, 157., 251. §)
Az Országos Találmányi Hivatal az 1969. március 5-én történt bejelentés alapján szolgálati találmányra szabadalmat engedélyezett.
A kérelmező 1972. február 25-én kérte az Országos Találmányi Hivataltól a szabadalom megsemmisítését, mert előadása szerint a szabadalmazhatóság feltételei közül az újdonság és gyakorlati alkalmazhatóság hiányzik.
Az Országos Találmányi Hivatal a megsemmisítés iránti kérelem másolatának a közlésével nyilatkozatra hívta fel a szabadalmast. A szabadalmas saját maga végzett ellenőrzést, szerzett be adatokat a szabadalomnak a fénycsőgyártásban való alkalmazásáról és szakvéleményt szerzett be. Ezeknek az adatoknak az alapján az 1973. május 11-én benyújtott írásbeli nyilatkozatában bejelentette, hogy helytállónak fogadja el a megsemmisítési kérelemben foglaltakat. A szabadalmas az eljárásról tájékoztatta a feltalálókat is és az általuk készített „ellenvéleményt” benyújtotta az Országos Találmányi Hivatalhoz.
Az Országos Találmányi Hivatal az írásbeli előkészítés után tárgyalást tartott, amelyre a kérelmezőt és a szabadalmast megidézte. A tárgyaláson a szabadalmas bejelentette, hogy a szabadalom megsemmisítése esetén azt tudomásul fogja venni. Idézés nélkül megjelent az egyik feltaláló a társainak a képviseletében is és írásbeli nyilatkozatot csatolt. A nyilatkozat szerint a szabadalmas nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel ahhoz, hogy a szabadalmat megvédje, vagy valamilyen okból az ismereteit elferdítve közli, ezért a feltalálók kérték a tárgyalás elhalasztását. Az Országos Találmányi Hivatal a halasztási kérelmet elutasította, de személyesen meghallgatta a megjelent feltalálót. Majd határozatával a szabadalmat megsemmisítette. Határozatát a kérelmező és a szabadalmas részére kézbesítette.
A feltalálók a bíróságtól kérték a szabadalmat megsemmisítő határozat megváltoztatását. Az első fokú bíróság az Országos Találmányi Hivatal szabadalmat megsemmisítő határozatának a megváltoztatása iránti kérelmet elutasította. A végzés indokolása szerint a feltalálók jogosultak voltak a megváltoztatási kérelem előterjesztésére, mert a szabadalom megsemmisítése iránti eljárásban ügyfeleknek voltak tekintendők és az eljárásban részt is vettek. Érdemben azonban a kérelmet alaptalannak találta, mert megállapította, hogy a szabadalom alapjául szolgáló bejelentés szerinti megoldás a bejelentés időpontjában sem felelt meg a szabadalmazhatóság követelményeinek. Így az Országos Találmányi Hivatal határozata megalapozott.
A másodfokú bíróság az első fokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette. A végzés indokolása szerint a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. tv. (Szt.) 54. §-ának (1) és (2) bekezdésére tekintettel a szabadalom megsemmisítése iránti eljárásban ügyfélnek csak a kérelmezőt és a szabadalmast lehet tekinteni. Ha a szabadalmas nem azonos a feltalálóval – mint pl. szolgálati találmány esetében –, a feltaláló nem ügyfél. Az adott esetben azáltal, hagy az Országos Találmányi Hivatal a feltalálókat meghallgatta, azok nem váltak ügyféllé. Bírósági eljárást viszont az Szt. 57. §-ának (2) bekezdése értelmében csak az indíthat, aki az Országos Találmányi Hivatal eljárásában félként részt vett. Ezért a feltalálók nem voltak jogosultak kérni a bíróságtól a szabadalmat megsemmisítő határozat megváltoztatását. Ilyen kérelmet a feltalálók beavatkozóként sem terjeszthettek elő. A szabadalmi ügyre vonatkozó eljárásban a 9/1969. (XII. 28.) IM sz. rendelet 6. §-ának (1) bekezdése alapján csak a bírósági eljárásban és csak az azonos érdekű fél mellett lehet beavatkozni. Viszont a feltalálók kérelmének benyújtása előtt ilyen eljárás a bíróságon nem indult, tehát nem volt olyan bírósági eljárás, amelybe a feltalálók beavatkozhattak volna. Ezért a feltalálóknak nem volt joguk megváltoztatási kérelem előterjesztésére.
A határozat ellen emelt törvényességi óvás alapos.
1. Az Szt. 60. §-ának (3) bekezdése értelmében szabadalmi ügyekben a másodfokú bíróság a Pp. szabályai szerint bírálja el az első fokú bíróság végzését. A Pp. 250. §-a folytán alkalmazandó 239., illetve 251. §-ának (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság akkor helyezi hatályon kívül az első fokú bíróság végzését és szünteti meg az eljárást, ha erre a 157. § lehetőséget ad. A Pp. 157. §-ának a) pontjában felhívott 130. § a)-h) pontjaiban felsorolt esetek között azonban a kereshetőségi jog hiánya nem szerepel. Ezért a másodfokú bíróságnak érdemben kellett volta döntenie abban a kérdésben, hogy a feltalálók jogosultak voltak-e a bíróságtól kérni az Országos Találmánya Hivatal határozatának a megváltoztatását. A másodfokú bíróság tehát az eljárási szabályok megsértésével szüntette meg az eljárást.
2. A jogszabályok téves értelmezésével állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a feltalálók nem voltak jogosultak a szabadalmat megsemmisítő határozat megváltoztatását kérni a bíróságtól.
Az Szt. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontja és (2) bekezdése értelmében az Országos Találmányi Hivatal szabadalom megsemmisítése kérdésében hozott határozatának a megváltoztatását – az ügyészen kívül – az kérheti, aki az Országos Találmányi Hivatal előtt az eljárásban félként vett részt.
Az Szt. 34. §-ának (1) bekezdése szerint szabadalmi ügyekben az Országos Találmányi Hivatal – a törvényben szabályozott eltérésekkel – az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint jár el. Ezért – ellentétes rendelkezés hiányában – a szabadalom megsemmisítése iránti eljárásban az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. 1. §-ának (5) bekezdése értelmében félként – ügyfélként – szerepelhetnek mindazok, akiknek a jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy – a megsemmisítés – érinti.
A feltalálót illetik meg – a szabadalmi jogosultságtól függetlenül – a szabadalmazott találmány megalkotásából eredő személyhez fűződő jogok (Szt. 7. §). A szolgálati találmány feltalálója díjazásra tarthat igényt akkor is, ha a szabadalmi oltalmat a munkáltató szerzi meg Szt. 9. § (4) bek.]. A szabadalom fenntartása vagy megsemmisítése tehát a feltaláló jogait, jogos érdekét és jogi helyzetét egyaránt érinti akkor is, ha nem a feltaláló a szabadalmas. Ezért a feltaláló a szabadalom megsemmisítése iránt indított eljárásban az Országos Találmányi Hivatal előtt ügyfélként szerepelhet.
Az adott esetben a feltalálók részt is vettek az Országos Találmányi Hivatal eljárásában. Írásbeli nyilatkozatot nyújtottak be. Az egyik feltaláló a tárgyaláson megjelent, őt a Hivatal meghallgatta, nyilatkozatát jegyzőkönyvbe foglalta. Az államigazgatási eljárásban az ügyben érdekelt ügyfélként való részvételét a törvény biztosítja. Nincs arra szükség, hogy az eljáró államigazgatási hatóság őt ügyfélként külön elismerje.
Ezért törvényesen járt el az első fokú bíróság, amikor megállapította, hogy a feltalálók jogosultak voltak a bíróságtól kérni az Országos Találmányi Hivatal határozatának a megváltoztatását és érdemben vizsgálta, hogy a szabadalom megsemmisítésének az anyagi jogi feltételei megvoltak-e. A másodfokú bíráság ezzel ellentétes döntése törvénysértő.
A jogerős másodfokú végzés indokolásában foglalt téves állásfoglalás mindenféle jogorvoslati lehetőségtől elzárja a feltalálót az őt közvetlenül érintő kérdésben.
Az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint a jogilag érdekalt – mint ügyfél – az első fokú államigazgatási határozat ellen fellebbezhet, az államigazgatási ügyben panaszt nyújthat be a felettes szervekhez. szabadalmi ügyekben a jogszabály ezeket a jogorvoslati lehetőségeket azért zárja ki, mert helyettük bírósági jogorvoslatot biztosít [Szt. 34. § (4) bek., 1957. évi IV. tv. 64. § (2) bek.]. Ezért a feltalálók részére is lehetővé kell tenni – közvetlen érdekeltségükre tekintettel –, hogy a bírósági jogorvoslati lehetőség miatt kizárt fellebbezés, illetve panasz helyett a bíróságtól kérjék az Országos Találmányi Hivatal határozatának a megváltoztatását.
3. A törvényességi óvás szabadalom megsemmisítése tárgyában rendelkező jogerős végzésre vonatkozik. Ezért a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa az Szt. 65. §-ára, valamint a Pp. 274. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a törvénysértés megállapítására szorítkozott. (Legf., Bír. Eln. Tan. P. törv. 21314/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás