• Tartalom
Oldalmenü

31/1976. (VIII. 25.) MT rendelet

a Magyar Népköztársaság1 Kormánya és a Norvég Királyság Kormánya között a nemzetközi közúti fuvarozás tárgyában Oslóban, az 1975. évi október hó 6. napján aláírt egyezmény kihirdetéséről

2014.09.05.

(A jóváhagyásról szóló jegyzékváltás Budapesten, az 1976. évi március hó 16. napján megtörtént.)

1. § A Minisztertanács a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Norvég Királyság Kormánya között a nemzetközi közúti fuvarozás tárgyában Oslóban, az 1975. évi október hó 6. napján aláírt egyezményt e rendelettel kihirdeti.

2. § Az egyezmény hivatalos magyar fordítása a következő:

EGYEZMÉNY
a Magyar Népköztársaság Kormánya
és a Norvég Királyság Kormánya között
a nemzetközi közúti fuvarozás tárgyában
A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Norvég Királyság Kormánya attól a szándéktól vezetve, hogy a két ország között, a két országba és azokból, valamint a két országon át gépjárművel végzett személy- és árufuvarozást elősegítse, a következőkben állapodott meg:
I. Személyfuvarozás
1. cikk
(1) Minden, a két ország között, a két országba és azokból, valamint a két országon át fuvardíj vagy más ellenszolgáltatás fejében végzett személyfuvarozás, amelyet olyan gépjárművel bonyolítanak le, amelyben a vezetőülésen kívül több mint 8 ülés van, – a 4. cikkben felsoroltak kivételével – engedélyezési kötelezettség alá esik.
(2) A fuvarozóknak nemzetközi fuvarozás végzéséhez nemzeti engedéllyel kell rendelkezniök.
2. cikk
(1) A két ország között, a két országba és azokból, valamint azok területén áthaladó menetrendszerű vonalakat a Szerződő Felek illetékes hatóságai közös megegyezéssel engedélyezik.
(2) Az engedélyt mindegyik illetékes hatóság a saját területén fekvő útvonalrészre adja ki.
(3) Az illetékes hatóságok közös megegyezéssel határozzák meg az engedélyezés feltételeit, nevezetesen az engedély érvényességének időtartamát, a járatok sűrűségét, a menetrendet és az alkalmazandó díjszabásokat.
3. cikk
(1) Az engedély iránti kérelmet a járművet nyilvántartó ország illetékes hatóságához kell intézni, amely azt – ha nincs ellenvetése – átadja a másik Szerződő Fél illetékes hatóságának.
(2) A kérelemhez csatolni kell a szükséges adatokat (javasolt menetrend, díjszabás és útvonaltervezet, az üzemeltetés időtartama az év folyamán és a forgalom megkezdésének tervbe vett időpontja) tartalmazó okmányokat. Az illetékes hatóságok egyéb – általuk szükségesnek – vélt – adatok közlését is kérhetik.
4. cikk
Az esetenkénti turista fuvarozások nem esnek engedélyezési kötelezettség alá. Ilyen esetenkénti fuvarozásnak minősül, ha ugyanazokat a személyeket ugyanazzal a járművel fuvarozzák:
a) olyan körutazás keretében, amely a járművet nyilvántartó országban kezdődik és amelyet ugyanott szándékoznak befejezni,
vagy
b) olyan utazás keretében, amely a járművet nyilvántartó ország területén kezdődik és a másik Szerződő Fél területén levő rendeltetési helyen fejeződik be, azzal a feltétellel, hogy a jármű – kivéve, ha eltérő engedélyt adnak – üresen tér vissza a nyilvántartó országba.
5. cikk
Más – a 4. cikkben nem említett – nem menetrendszerű személyfuvarozásokra irányuló kérelmeket azon Szerződő Fél illetékes hatóságához kell benyújtani, amelynek területén a fuvarozó be van jegyezve. Az illetékes hatóság a kérelmeket – elfogadás esetén – átadja a másik Szerződő Fél illetékes hatóságának.
II. Árufuvarozás
6. cikk
(1) Minden, a két ország között, a két országba és azokból, valamint azok területén át fuvardíj vagy más ellenszolgáltatás fejében, valamint saját számlára végzett árufuvarozás – a 7. cikkben felsoroltak kivételével – engedélyezési kötelezettség alá esik.
(2) A fuvarozóknak nemzetközi fuvarozás végzésére nemzeti engedéllyel kell rendelkezniök.
7. cikk
Nem szükséges engedély a következő fuvarozásokra:
a) vásári és kiállítási áruk, valamint felszerelések fuvarozása;
b) színházi díszletek és kellékek fuvarozása;
c) hangszerek, valamint rádió-, televízióadások és filmfelvételek céljára szolgáló felszerelések fuvarozása;
d) versenylovak, versenyjárművek és sportrendezvények céljait szolgáló egyéb sportfelszerelési cikkek fuvarozása;
e) meghibásodott járművek fuvarozása;
f) átköltözködési ingóságok fuvarozása;
g) hullafuvarozás.
8. cikk
(1) Minden útra és minden járműre (járműszerelvényre) külön engedélyt kell adni. Ez az engedély a visszaútra is érvényes.
(2) Az engedélyt csak az a fuvarozó használhatja, akinek a részére azt kiadták, és az nem ruházható át.
9. cikk
(1) Az engedélyeket a gépjárművet nyilvántartó ország illetékes hatósága adja ki a másik Szerződő Fél nevében azoknak a kontingenseknek a keretén belül, amelyeket a Szerződő Felek illetékes hatóságai évenként közösen állapítanak meg.
(2) A két ország illetékes hatóságai a jelen Egyezmény alapján végzett fuvarozások céljára megfelelő mennyiségű engedélyűrlapot adnak át egymásnak.
(3) Az engedély mintáját a Szerződő Felek illetékes hatóságai közösen állapítják meg.
III. Egyéb rendelkezések
10. cikk
(1) Az a fuvarozó, akinek székhelye az egyik Szerződő Fél területén van, nem végezhet személy- vagy árufuvarozást a másik Szerződő Fél területén levő két pont között, kivéve, ha ezt a másik Szerződő Féltől beszerzett külön engedély lehetővé teszi.
(2) A két ország közül bármelyikben bejegyzett fuvarozó nem végezhet személy- és árufuvarozást a másik ország és harmadik ország között, kivéve, ha ezt a másik Szerződő Féltől beszerzett külön engedély lehetővé teszi.
11. cikk
Az ebben az Egyezményben említett megfelelő engedélyeket a másik Szerződő Fél területén végzett minden fuvarozás során a járművön kell tartani és azokat az ellenőrzésre jogosult közegek felszólítására fel kell mutatni.
12. cikk
(1) A Szerződő Felek fuvarozói kötelesek annak az államnak a közlekedési szabályait és egyéb jogszabályait megtartani, amelynek területén a jármű közlekedik.
(2) Abban az esetben, ha a fuvarozásra használt jármű súlya és/vagy mérete meghaladja az annak a Szerződő Félnek a területén engedélyezett súlyokat és/vagy méreteket, amelynek területén a fuvarozást végzik, e Szerződő Fél illetékes hatóságának külön engedélyét is meg kell szerezni.
13. cikk
(1) Mindazok a Magyar Népköztársaság vagy a Norvég Királyság területén nyilvántartásba vett, a jelen Egyezmény 1. cikkének (1) bekezdésében említett gépjárművek, amelyek nemzetközi személyfuvarozás során a másik állam területére ideiglenesen belépnek, ennek az államnak a területén kölcsönösen mentesülnek a vonatkozó fuvarozási tevékenység után vagy a gépjármű birtoklásának vagy forgalomba helyezésének jogáért, valamint a fuvarozási engedély kiadásáért fizetendő adók, pótadók, illetékek és díjak alól.
(2) Azok a Magyar Népköztársaság vagy a Norvég Királyság területén nyilvántartásba vett gépjárművek és mindenfajta pótkocsijaik, amelyek nemzetközi árufuvarozás során a másik állam területére ideiglenesen belépnek, ennek az államnak a területén a jelen Egyezmény 9. cikke szerint meghatározott kontingenseken belül mentesülnek a vonatkozó fuvarozási tevékenység után vagy a gépjármű birtoklásának vagy forgalomba helyezésének jogáért, valamint a fuvarozási engedély kiadásáért fizetendő adók, pótadók, illetékek és díjak alól.
(3) Az e cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt mentesség nem terjed ki a speciális úthasználati díjakra, a gépjárművek üzemanyag-fogyasztásával kapcsolatos vámokra és forgalmi adókra, kivéve a gépjárművek rendes üzemanyagtartályaiban belépésekor levő üzemanyagot, valamint a 12. cikk (2) bekezdésében említett külön engedélyért fizetendő díjra.
14. cikk
(1) Ha az egyik Szerződő Félnek a másik Szerződő Fél területén tartózkodó fuvarozója jelen Egyezmény valamely rendelkezését megsérti, e Szerződő Fél illetékes hatósága erről a másik Szerződő Fél illetékes hatóságát (anélkül, hogy ez az annak területén érvényesíthető bármilyen jogkövetkezmény tekintetében előzetes állásfoglalást jelentene) tájékoztathatja.
(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett egyezménysértés esetén annak a Szerződő Félnek az illetékes hatósága, amelynek területén az egyezménysértést elkövették, kérheti a másik Szerződő Fél illetékes hatóságát:
a) figyelmeztesse a fuvarozót, hogy bármilyen további egyezménysértés az engedélyek meghatározott időtartamára vonatkozó vagy végleges visszautasítását eredményezheti;
b) értesítse a fuvarozót a visszautasításról vagy megtagadásról.
(3) Az az illetékes hatóság, amelyhez ilyen kérést intéznek, köteles annak eleget tenni és a másik Szerződő Fél illetékes hatóságát a megtett intézkedésekről – amint az ésszerűen lehetséges – értesíteni.
15. cikk
(1) A Szerződő Felek illetékes hatóságai a jelen Egyezmény végrehajtásával összefüggő kérdésekben állandó, közvetlen kapcsolatot tartanak fenn egymással.
(2) Mindegyik Szerződő Fél közli a másik Szerződő Féllel a jelen Egyezmény végrehajtásával kapcsolatos kérdésekben intézkedésre jogosult illetékes hatóságokat.
(3) Az illetékes hatóságok képviselői szükség esetén Vegyesbizottság keretében találkoznak, hogy megállapítsák a 9. cikk szerinti kontingenseket, szabályozzák a fuvarozási tevékenységet és megoldjanak olyan problémákat, amelyek jelen Egyezmény végrehajtásából adódhatnak.
16. cikk
Ez az Egyezmény az azt a napot követő 30. napon lép hatályba, amikor a Szerződő Felek kormányai értesítették egymást, hogy a megkívánt alkotmányjogi követelményeknek eleget tettek.
17. cikk
Az Egyezmény a hatálybalépéstől számított egy évig marad hatályban és azután hatálya évről évre hallgatólagosan meghosszabbodik, kivéve, ha azt valamelyik Szerződő Fél legalább három hónappal a naptári év vége előtt felmondja.
Készült Oslóban, az 1975. évi október hó 6. napján, két példányban, angol nyelven, mindkét példány egyaránt hiteles.
(Aláírások.)

3. § (1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az 1976. évi április hó 15. napjától kell alkalmazni.

(2)2 E rendelet végrehajtásáról – az államháztartásért felelős miniszterrel és a közlekedésrendészetért felelős miniszterrel egyetértésben – a közlekedésért felelős miniszter gondoskodik.

1

Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint Magyar Népköztársaságon Magyar Köztársaságot kell érteni.

2

A 3. § (2) bekezdése a 221/2014. (IX. 4.) Korm. rendelet 16. §-ával megállapított szöveg.