PK BH 1976/313
PK BH 1976/313
1976.07.01.
Családi közösségben folytatott közös gazdálkodás során kifejtett munkáért nem munkabér jár, hanem a közös gazdálkodás megszűnésekor mutatkozó vagyonszaporulat tekintetében közös tulajdon keletkezik, amelynek elosztása kérhető a szerzéshez való hozzátárulás arányában. (Ptk. 147-148. §).
Az alperes 1953-ban kötött házasságot a felperes fiával. Az alperes és férje a házasságkötés után a felpereshez költöztek és vele 1960-ig családi és gazdasági közösségben egy háztartásban éltek. A felperes 15 kat. hold mezőgazdasági ingatlanán közösen gazdálkodtak.
Az alperes férjével 1960-ban elköltözött a felperestől és ekkor egy házasingatlant vettek. A felperes az ingatlan megszerzéséhez részletekben 70 000 Ft-ot, majd a ház tatarozására és egyéb kiadásra további összeget folyósított. A felperes 1970-ben felköltözött B-re és azóta a fiával az említett házban együtt lakik.
Az alperes és férje között a házassági életközösség 1971. szeptemberében megszakadt. A bíróság a házasságukat felbontotta, a házastársi vagyonközösség megszüntetése iránti per még nincs jogerősen befejezve.
A felperes 67 500 Ft „kölcsön” visszafizetésére kérte az alperes kötelezését. Az alperes 15 000 Ft erejéig a követelést elismerte; ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte.
Az első fokú bíróság az alperest 67 000 Ft és ennek kamata megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletnek az elismerésen alapuló 15 000 Ft megfizetésére kötelező rendelkezését nem érintette; egyebekben az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az újabb eljárás során a felperes a keresetét 74 200 Ft-ra emelte fel.
Az alperes a felemelt kereset elutasítását kérte, egyben 52 500 Ft erejéig beszámítási kifogást terjesztett elő. Arra hivatkozott, hogy 1953-tól 1960-ig a felperes gazdaságában dolgozott, a munkájáért megfelelő ellenértéket nem kapott és a vagyonszaporulatból sem részesedett.
Az első fokú bíróság arra kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 6950 Ft-ot és ennek kamatát havi 500 Ft-os részletekben fizesse meg. Rendelkezett a perköltség és az eljárási illeték viseléséről is. Az ítélet indokolása szerint az alperesnek a már megítélt 15 000 Ft-on felül további 50 000 Ft kölcsön tartozása van a felperessel szemben. A közös gazdálkodás idején az alperes a férjével együtt hasznos munkát végzett a felperes gazdaságában és e munka ellenértéke napi 30 Ft napszámbér figyelembevételével 86 100 Ft-ra tehető. Az alperesre ebből 43 050 Ft esik. Ennek levonása után a felperes követelése 6950 Ft, s így adódott a marasztalási összeg.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta és a marasztalási összeget 14 950 Ft-ra emelte fel. A döntését azzal indokolta, hogy a felperes 1960. februárjától 1973. júniusáig az alperes gyermekének tartásáról gondoskodott és ezen a címen a tartási költségekből 8000 Ft-ot kell az alperesre áthárítani.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A felperes gazdaságában az alperes, a fennálló családjogi kapcsolatra is tekintettel 7 éven át tevékenykedett. A gazdasági közösségben kifejtett munkájáért az alperes nem igényelhet a napszámbér alapulvételével munkabért, hanem a közös gazdálkodás megszűnésekor mutatkozó vagyonszaporulat tekintetében közös tulajdon keletkezik, amelynek elosztását kérheti a szerzéshez való hozzájárulás arányában (Ptk. 147-148. §).
Eltérően a polgári jogi társaságtól a családi közösségben általában nem vezetnek pontos feljegyzéseket, nem rögzítenek adatokat és bizonyítékokat a gazdálkodás menetéről és eredményéről. Ilyen helyzetben méltányos és célravezető, egyúttal polgári jogi szempontból kielégítő eredményt az a megoldás adhat, ha a közös gazdálkodás idején keletkezett vagyonszaporulatból a közös munkában részt vevő személyek arányosan részesednek.
A közös gazdálkodás elsődleges célkitűzése a család létfenntartási szükségleteinek a kielégítése. Ennek biztosítása mellett a gazdálkodással együtt járó kockázatot is együttesen viselik. A szerzési arány megállapításánál abból kell kiindulni, hogy melyik szerzőtárs milyen értékű és hozamú vagyontárgyat, illetőleg készpénzt bocsátott a közösség fennállása alatt a gazdasági célkitűzések megvalósítására.
Az adott esetben tehát a perben eljárt bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy a közös gazdálkodás megkezdésekor (1953-ban) a felek milyen összegű készpénzzel és egyéb vagyontárgyakkal rendelkeztek. A közös gazdálkodás fennállása alatt térítésre alapot nyújtó milyen beruházást végeztek a különvagyonukból a közös gazdaságba. Az esetleges vagyonszaporulat létrehozásában milyen mértékben vettek részt. Vagyis teljes egészében lekötötte-e a munkaerejüket a közös gazdaságban végzett munka, avagy másutt is folytattak kereső tevékenységet. Ebből a szempontból nemcsak a kereső foglalkozást, hanem a háztartáson belül végzett munkát is értékelni kell. Tisztázni kell azt is, hogy a felperes milyen célból, milyen összegeket bocsátott a fia és az alperes rendelkezésére. E körben mérlegelni kell azonban a rokoni kapcsolatot és a körülményekhez képest azt is, hogy a fiatalok a közös gazdálkodásból származó vagyonszaporulat kiadása nélkül váltak ki a gazdasági közösségből.
A Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése szerinti vélelem az ügyletkötő harmadik személy jóhiszeműsége esetén áll fenn.
Az alperes volt férje jelentősebb összegről adott elismerő nyilatkozatot. Ennek aláírását azonban az alperes megtagadta. Miután az alperes és volt férje között a házastársi vagyonközösség megszüntetése iránti per van folyamatban, az említett okiratot csak részbizonyítékként lehet értékelni.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan. Ezért a Legfelsőbb Bíróság, a fent írt körülmények tisztázása végett, mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. § (3) bek.]. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 667/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás