GK BH 1976/322
GK BH 1976/322
1976.07.01.
I. A mezőgazdasági termelőszövetkezet által térítés ellenében öt éven belül az államtól szerzett, mezőgazdaságilag művelt földekre nem vonatkozik a kisajátítási kártalanítás összegét korlátozó rendelkezés [1/1965. (VII. 24.) PM-IM sz. r. 28. § (2) bek.].
II. Az építési engedély önmagában nem mentesíti az építtetőt a harmadik személynek okozott kár megtérítése alól [Btk. 339.§ (1) bek.].
A felperes mezőgazdasági termelőszövetkezet ingatlanának egy részét kisajátították.
Az első fokú bíróság a felperest megillető kártalanítás összegét 1 003 087 Ft-ban állapította meg. Ebből levonásba helyezte a felajánlott 124 815 Ft-ot és az alperest 878 272 Ft különbözeti összeg és kamatai megfizetésére kötelezte.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, az ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének teljes elutasítását, valamint a felperesnek 123 982 Ft viszontkereseti összeg és kamatai megfizetésére való kötelezését kérte.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében elismerte, hogy a kártalanítási összeg megállapításánál figyelembe vett 1123 Ft földjáradék nem illeti meg, egyebekben azonban az első fokú ítélet helyben hagyását kérte.
Az alperes fellebbezése csak kis részben alapos.
Az említett 0368 hrsz. alatt felvett 28 kh 112 ⬜-öl kiterjedésű ingatlanból a kisajátítás után három földrészlet alakult ki, mégpedig egy 14 kh 1105 ⬜-öl, továbbá egy 7 kh 1431 ⬜-öl, végül. 1 kh 1100 ⬜-öl kiterjedésű földrészlet.
A felperes az említett 14 kh 1108 ⬜-öl kiterjedésű ingatlan 1970. évi terméskiesése miatt is érvényesített kártalanítási igényt, amelyet az első fokú bíróság a meghallgatott szakértők véleménye alapján 42 576 Ft-ban állapított meg azon a címen, hogy a felperes ezt a területet – megközelíthetetlensége miatt – nem művelhette 1969. őszétől 1970. év őszéig.
Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a terület nem volt megközelíthetetlen, hanem csupán hosszabb út igénybevételével volt elérhető. A felperes a kár enyhítése érdekében a hosszabb út igénybevételével is köteles lett volna a fent említett területet megművelni. A hosszabb út és az ennek kapcsán megemelkedett termelési költségek figyelembevételével felszámíthatta volna a felperes a szakértő által kimutatott 42 576 Ft-nak a fele összegét, ezért a Legfelsőbb Bíróság – további bizonyítás mellőzésével – a Pp. 206. §-a alapján az alperest a szakértők által kimutatott összeg fele részében, 21 288 Ft-ban marasztalta.
Egyéb vonatkozásaiban az alperes fellebbezése nem alapos.
A kisajátított terület kiterjedése 12 kh 1531 ⬜-öl, kataszteri tiszta jövedelme pedig 83,21 aranykorona. A kisajátított területből 7 kh 1574 ⬜-öl legelő, 4 kh 1557 ⬜-öl pedig szántó. A kisajátított terület értékét az első fokú bíróság a szakértő véleménye alapján 5000-szeres szorzat figyelembevételével állapította meg.
Az alperes e tétel tekintetében több irányú fellebbezési kérelmet terjesztett elő. Előadta, hogy a felperes ezt a területet, amely korábban állami tulajdonban volt, az 1967. évi IV. törvény alapján megváltás útján szerezte meg és aranykoronánként 10 Ft ellenértéket fizetett. Az alperes szerint a felperes ennél magasabb összeget a kisajátítási eljárásban sem kaphat. Sérelmezte az alperes az 5000-szeres szorzó alkalmazását is.
A kisajátítással kapcsolatos kártalanítás részletes szabályairól szóló 1/1965. (VII. 24.) PM-IM sz. rendelet 28. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha a lakóépületet a kisajátítási eljárásban részt vevő tulajdonos az államtól vásárolta, az adásvételi szerződés megkötésétől számított 5 éven belül történő kisajátítás esetében az épületért járó kártalanítás összegét a kamat nélkül számított annak az árnak az alapján kell meghatározni, amely áron az értékesítő szerv a szóban levő lakóépületet értékesítette. Ez a rendelkezés beépített ingatlanok esetében is csak az épületért járó kártalanítás összegét korlátozza az említett módon. Ennek a kivételes szabálynak nem lehetséges olyan kiterjesztő értelmezése, hogy a mezőgazdaságilag művelt földekre is vonatkozik. [13/1970. (IV. 21.) PM-IM sz. rendelettel módosított 1/1965. (VII. 24.) PM-IM sz. r. 28. § (2) bek.]
A felperest tehát a szóban levő mezőgazdasági ingatlanokért értéküknek megfelelő kártalanítás illeti meg [Ptk. 172. § (2) bek., 1965. évi 15. tvr. 13. § (1) bek.].
Az első fokú bíróság által beszerzett szakértői vélemény az 5000-szerves szorzó alkalmazását indokoltnak találta, de hasonló területért más ügyben a felperes javára a Legfelsőbb Bíróság ugyancsak 5000-szeres szorzót alkalmazott. A fellebbezési eljárásban a felperes igazolta, hogy hasonló területekért más szocialista szervezetekkel az államigazgatási eljárásban ugyancsak 5000szeres szorzó figyelembevételével kötött egyezséget.
Mindezekre tekintettel tehát nem volt indokolt, hogy a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság által megállapított szorzót, illetőleg az ennek figyelembe vételével megállapított kártalanítási összeget megváltoztassa.
Értékveszteség címén az első fokú bíróság az alperest 146 551 Ft megfizetésére kötelezte azon a címen, hogy a 0368 hrsz., 28 kh 112 ⬜-öl kiterjedésű ingatlanból a kisajátítás után 3 db földrészlet keletkezett, amelynek nagyüzemi megművelése lehetetlen, illetőleg csak nagy nehézséggel és többletköltség ráfordításával történhet. Az értékcsökkenés mértéke tekintetében az első fokú bíróság a szakértői véleményt elfogadta és az alperest ennek figyelembevételével marasztalta.
Az alperes fellebbezésében előadta, hogy a felperesnek módjában van ezt a területet háztáji ingatlanként hasznosítani és ezzel másutt nagyüzemileg művelhető területei szabadulnak fel, nem éri kár tehát a felperest.
Nem helytálló az alperesnek ez az érvelése. A kisajátítás az említett helyrajzi számú ingatlannál – a szakértő megállapításai szerint – olyan helyzetet teremtett, amely a nagyüzemi művelést nagymértékben a megnehezítette, illetőleg lehetetlenné tette. A felperes a kárenyhítési kötelezettség keretében sem kényszeríthető arra, hogy gazdálkodását úgy szervezze, hogy ezeket a területeket háztáji ingatlanként hasznosítsa, mert a termelőszövetkezet és tagja között olyan megállapodás is lehetséges, hogy a termelőszövetkezet a háztáji ingatlanért megváltási összeget fizet vagy egyes gazdasági műveleteket nagyüzemi módon maga a termelőszövetkezet végez el. A kialakult helyzet az említett módozatok alkalmazását lehetetlenné teszi, ezért az értékcsökkenés megállapítása indokolt.
A talajerő-utánpótlás 6287 Ft, valamint a vetőmag és vetési költség 6500 Ft-os összegét a bíróság a meghallgatott mezőgazdasági szakértő részletesen indokolt véleménye alapján állapította meg, ezért alaptalan az alperesnek az a fellebbezési támadása, hogy ezekben a tételekben az első fokú bíróság megalapozatlanul döntött.
Az első fokú bíróság az igazságügyi szakértők véleménye alapján tényként állapította meg, hogy az ingatlanból visszamaradt területek víztelenítése nincsen megoldva. A pályatest építése a csapadékvíz természetes lefolyását akadályozza, ezen túl az alperes üzemének területéről üzemi vizet is bocsátanak erre a területre, és mindez együtt ezeknek a területeknek az elvizesedését, illetőleg a talajvízszint káros megemelkedését eredményezi. A szakértő az említett káros következmények elhárításához szükséges beruházások összegét 384 000 Ft-ban állapította meg.
A Legfelsőbb Bíróság további bizonyítást ebben a kérdésben nem tartott szükségesnek, mert a szakértő szakvéleménye aggálytalan. A jogalap tekintetében pedig alaptalanul hivatkozik az alperes arra, hogy hatóságilag jóváhagyott tervek alapján építkezett, ezért jogellenesség hiányában nem kötelezhető kártérítésre. Az építési engedély ugyanis nem mentesíti az építtetőt harmadik személynek okozott kár megtérítése alól.
A víztelenítéssel kapcsolatos beruházások a kisajátítás miatt felmerült költségek, amelyeket – a szakértők által aggálytalanul megállapított 384 000 Ft összegben – az alperes köteles megtéríteni.
Az alperes fellebbezése eredményre vezetett a földjáradék 1123 Ft-os tétele vonatkozásában, valamint részben az 1970. évi terméskiesés tekintetében 21 288 Ft összegben, a két tétel együtt 22 411 Ft. Ezt az összeget levonta a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletben szereplő marasztalási összegből és a különbözetként mutatkozta 855 86 l Ft-ra leszállította az alperes által fizetendő kártalanítás összegét.
A Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét egyéb vonatkozásokban a fenti kiegészítésekkel helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. IX. 31 488/1974. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás