GK BH 1976/323
GK BH 1976/323
1976.07.01.
Mezőgazdasági termékértékesítési szerződésben érvényesen kiköthető, hogy a termelő a magasabb hozamú belföldi vetőmag helyett alkalmazott külföldi vetőmag miatt keletkezett terméskiesés megtérítését követelheti a termeltetőtől [Ptk. 200. (2) bek., 208. §].
A felperes mezőgazdasági termelőszövetkezet 1973. évre termékértékesítési szerződést kötött az alperes termeltetővel. E szerződés értelmében a felperes által 150 kh-on termelendő rostkender-kóróhoz szükséges vetőmag rendelkezésre bocsátása a termeltető vállalat kötelessége volt. Mivel a vállalat erre a célra a felperes részére csak külföldi vetőmagot tudott adni – amely kisebb terméshozamú –, az 1973. január 17-én kelt záradékban a felek az 1972. november 10-én megkötött termékértékesítési szerződést úgy módosították, hogy az alperes az 1973. évi rostkender-kóró elszámolásánál garantálta a felperes részére az 1973. évi magyar fajtájú kendervetőmag kitermesztéséből eredő megyei átlagos bruttó árbevételt, illetve vállalta a termelő részére az import vetőmag kitermesztési árbevételének kiegészítését, ha a termelő a termesztésnél megfelelő gondossággal és körültekintéssel jár el. Nem támasztható árbevétel kiegészítési igény elemi kár vagy gondatlanság esetében.
A felperes 1973. június 21-i levelében közölte az alperessel, hogy rossz a várható termésátlag, kéri a kielégítését a megyei átlagos bruttó árbevétel szerint.
Az alperes nem zárkózott el ez elől, de szükségesnek látta a megyei átlag megállapításának bevárását és kérte a felperestől az elemi kárra, valamint annak az Állami Biztosító útján történt rendezésére vonatkozó adatok közlését.
Ez után a felek között vita folyt az Állami Biztosító által a rostkender-kóróban bekövetkezett elemi kár miatt a felperes részére kifizetett biztosítási összeg mikénti elszámolásáról. A felperes arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elemi kár miatt a biztosító által kifizetett biztosítási összeget mind a megyei, mind a felperesi átlag megállapításánál egyformán kell figyelembe venni vagy mellőzni.
Az alperes szerint a hazai maggal elért megyei átlagbevétel 17 243,90 Ft/kh volt, amivel szemben a felperes átlaga 9530,30 Ft/kh. A különbözet 7713,60 Ft/kh, ez 150 kh-ra 1 157 040 Ft. Ebből levonandó az Állami Biztosító által folyósított 297 375 Ft biztosítási összeg, s marad a felperes javára 859 665 Ft, amelyet az alperes át is utalt a felperesnek.
Az üggyel foglalkozott az illetékes Járási Termékforgalmi Egyeztető Bizottság is, de megegyezésre ott sem jutottak. A Bizottság állásfoglalása szerint a megyei (magyar maggal elért) átlag 20 300 Ft/kh, a felperes által a biztosítási összeg figyelembe vétele mellett elért holdankénti 17 630 Ft-tal szemben. A különbözet holdanként 2670 Ft, 150 kh-ra számítva ez 400 500 Ft-nak felel meg, amiből azonban ismét levonandó a biztosító által kifizetett 297 375 Ft, s így a felperes további 103 125 Ft-ra tarthat igényt.
Ezek után adta be a felperes a keresetét, amelyben előadottak szerint a megyében a magyar vetőmaggal ellátott közös gazdaságok 205 hektáron, vagyis 355 kh-on 7 207 910 Ft bruttó árbevételt értek el az Állami Biztosító által részükre folyósított biztosítási összegek figyelembevételével. Ez holdanként 20 300 Ft. Így a felperes a 150 kh-ján 3 045 000 Ft-ot érhetett volna el. Az alperestől és az Állami Biztosítótól a rostkender-kóró után befolyt összeg összesen 2 645 330 Ft. Az 1973. január 17-i záradék alapján jár még a felperesnek 399 670 Ft, ennek a megfizetésére az alperest kérte kötelezni.
Ez utóbbi a kereset elutasítását kérte – a felperes a vetőmagot annak átvételekor nem kifogásolta, így a vetőmag hibája miatt már nem is támaszthat követelést -; a jó termelési kapcsolatra tekintettel vállalt ugyan bizonyos árbevételi kiegészítést, amelyet folyósított is, azon túl nem kötelezhető fizetésre. A felperes elemi kárát az Állami Biztosító rendezte, azt a felperes még egyszer nem követelheti az alperestől.
A megyei bíróság az alperest 102 297 Ft megfizetésére kötelezte –, az ezt meghaladó keresetet elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a felek között a szerződést módosító és kiegészítő záradék szövegének értelmezése kérdésében keletkezett a vita.
A Ptk. 205. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.
A felek eltérően értelmezték a „magyar fajtájú kendervetőmag kitermesztéséből eredő megyei átlagos bruttó árbevétel” jelentését, valamint a záradéknak azt a részét, hogy elemi kár esetén nem támasztható árbevétel-kiegészítési igény.
Az első fokú bíróság szerint a termékértékesítési szerződést módosító, záradékba foglalt megállapodás megkötésével a felek egyértelműen azt akarták, hogy a külföldi származású alacsonyabb hozamú vetőmag miatt ne érje hátrány a felperest, ennek érdekében jelölték meg az összehasonlítási alapot.
Egy adott területen termelt kender mennyiségét – az első fokú bíróság szerint – a valóságban megtermett, learatott mennyiség mutatja, de ha a területet jégverés éri, az elérhető termésmennyiség csökken. A csökkenés mértékét a biztosító szakemberei a kárfelmérésnél megállapítják. A valóságban tehát a megtermett és a jégverés folytán kiesett mennyiségek együttesen adják az adott területen reálisan elérhető termést.
Ilyen alapon az árbevétel-kiegészítést a záradék alapján jogosan követeli a felperes, de a 399 672 Ft különbözetből le kell vonni a jégverés miatt a biztosítótól felvett 297 375 Ft-ot, mert a záradék szerint nem támasztható árbevétel-kiegészítési igény elemi kár esetében. Ellenkező esetben az elemi kár miatt mutatkozó terméscsökkenés után is fizetne az alperes árbevétel-kiegészítést, holott ez ellenkezik a záradékkal.
Ezért a megyei bíróság a felperes keresetének csak 102 297 Ft erejéig adott helyt.
Az ítélet ellen mind a két fél fellebbezett, s annak megváltoztatásával a felperes a marasztalás összegének 399 670 Ft-ra való felemelését kérte, mert a biztosítási összeget az ő terhére nem lehet kétszer figyelembe venni. Késedelmi kamat megítélését is kérte.
Az alperes fellebbezési kérelme a kereset teljes elutasítására irányult, mert a záradék érvénytelen, a Ptk. 200. §-ába ütközik, sérti a népgazdaság érdekeit. Új számításul mutatta ki, hogy a felperes kára a vetőmag okozta terméskiesés miatt csak 104 337 Ft, s helyette 859 665 Ft-ot kapott. A lombozási felár teljesen figyelmen kívül hagyandó mind a megyei átlag, mind a felperesi árbevétel meghatározásánál.
Amint azt az első fokú bíróság helyesen megállapította, a termékértékesítési szerződést módosító, záradékba foglalt megállapodásnál a felek akarata egyezően arra irányult, hogy a felperest ne érje hátrány a külföldi származású, alacsonyabb hozamú vetőmag miatt. Az alperesnek érdeke volt, hogy a felperes rostkendert termeljen, a kisebb hozamú vetőmag miatt ne lépjen vissza a termékértékesítési szerződéstől. Minthogy a megfelelő minőségű vetőmag biztosítása a termeltető vállalat kötelessége volt, a felperes joggal ragaszkodhatott volna a magasabb hozamú magyar vetőmaghoz vagy annak hiányában az alacsonyabb hozamú külföldi vetőmag folytán keletkezett terméskiesésének megtérítéséhez. Ilyen körülmények között a szerződést a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján nem lehet semmisnek minősíteni.
A felperes tehát a záradék alapján jogosan követeli árbevételének kiegészítését.
Ennek összegszerű megállapításánál mind a megyei, mind a felperesi átlag megállapításánál figyelembe kell venni a lombozási felárat is, hiszen az szervesen kapcsolódik a termesztési, illetve a betakarítási eljáráshoz.
A záradék szerint az elemi kár esetében, vagyis az elemi kár okozta terméskiesés után a felperes nem támaszthat árbevétel kiegészítési igényt. Ezért a megyei és a felperesi holdankénti átlagos árbevétel megállapításánál egyformán figyelmen kívül kell hagyni az Állami Biztosító által jégkár miatt folyósított biztosítási összegeket, viszont elengedhetetlen annak tisztázása, hogy az elemi kár a bázis termelőszövetkezeteknél, illetőleg a felperesnél milyen mennyiségű terméskiesést, illetve minőségi romlást okozott.
Csak a bázis termelőszövetkezeteknél a hazai, a felperesi termelőszövetkezetnél a külföldi vetőmaggal elérhető teljes termés (vagyis ténylegesen betakarított termés + jégverés miatt kiesett termés) ismeretében lehet megállapítani, hogy a külföldi vetőmag miatt a felperesnek mennyi volt a terméskiesése s a minőség romlása, ehhez képest hogyan alakult az árbevétel mázsánként és holdanként a bázis termelőszövetkezetekéhez képest.
A felperes csak a külföldi vetőmag okozta terméskiesés és minőségromlás címén támaszthat árbevétel kiegészítési igényt az alperessel szemben, amelynek összegszerű megállapításánál a jégkár okozta terméskiesést és a minőségi romlást figyelmen kívül kell hagyni.
Mivel ehhez a számítási módhoz szükséges adatokat az első fokú bíróság téves számítási módja miatt nem derítette fel, s a felek sem tudtak nyilatkozni az elemi kár okozta terméskiesés mennyiségéről, illetve a minőségromlásról, a bizonyítási eljárásnak olyan nagy terjedelmű kiegészítése – többek között mezőgazdasági szakértő meghallgatása is – látszik szükségesnek, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (3) és (4) bekezdésében foglaltak alapján az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot a fentiek figyelembevételével a per újabb tárgyalására, újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. IX. 31057/1974. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás