GK BH 1976/326
GK BH 1976/326
1976.07.01.
Ha az import bizományi szerződésben a limitárat más pénznemben határozták meg, mini amelyben a külkereskedelmi szerződést megkötötték, a limitáron felül elért előnyt az eltérő pénznemeknek a külkereskedelmi szerződés megkötésekor érvényes árfolyamaiból kiindulva megfelelő átszámítással kell megállapítani [32/1967.(IX.23.) Korm. sz. r. 22. §].
Az alperes megbízása alapján a felperes külkereskedelmi vállalat több külföldi eladótól ajánlatot kért 1 db komplett acél és gömbgrafikus öntvény-hőkezelő berendezés szállítására. Egyebek között ajánlatot adott egy osztrák eladó is. Az 1972. január 3-án kelt ajánlat szerint az osztrák fél meghatározott schilling áron vállalja a szállítást, a szerelési, üzembe helyezési stb. költségeket nem számítva. Ez az ajánlat azonban nem vonatkozott a teljes berendezésre, hanem azt tartalmazta, hogy a magyar félnek meghatározott schilling értékű különböző gépeket, berendezéseket stb. magának kell hazai forrásból beszereznie a komplettírozáshoz (magyar bedolgozás). A perbeli felek ennek az ajánlatnak megfelelően 1972. március 1-én importbizományi szerződést kötöttek, amelyben az alperes megbízó meghatározott dollár limitárat határozott meg. A szerződés szerint, ha a felperes külkereskedelmi vállalat bizományos 5 %-on felüli árengedményt ér el, az előny 40%-a illeti meg. A felperes a külkereskedelmi szerződést az osztrák eladóval 1972. szeptember 13-án az ajánlatnál alacsonyabb schilling áron megkötötte. Az import megvalósult és a szerződés értelmében a szállítással egyidejűleg csak a vételár 25%-át kellett kifizetni.
A felperes bizományos keresetében a 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet 22. §-a alapján – a szakértői véleményben foglalt számításra figyelemmel – a már esedékessé vált vételárnak megfelelő elért előny őt megillető 40%-át követelte. Ezért az alperest 455 848 Ft-nak a megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert szerinte limitárhoz képest nem ért el a felperes előnyt. Előadása szerint, minthogy a limitár meghatározása dollárban történt, az esetleges előnyt is ebben a devizában kell számítani, márpedig az elszámoláskori devizaárfolyamon számítva nem mutatkozott dollárban megtakarítás.
Az első fokú bíróság az alperest a keresetnek megfelelően marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a dollár-limitárnak osztrák schillingre történő átszámítása indokolt, minthogy a külkereskedelmi szerződést az utóbbi devizában kötötték meg. Az átszámítást a limitár meghatározásának időpontjában érvényes árfolyammal kell elvégezni. Az ilyen számítás alapján mutatkozó előnynek a felperest megillető arányos része összegszerűleg a kereseti követelésnek felel meg.
Az ítélet ellen az alperes megbízó fellebbezést terjesztett elő, amelyben a marasztalását sérelmezte s az ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte.
A fellebbezés alapos abból a szempontból, hogy az első fokú búróság és a szakértő a felek szerződésének a limitár meghatározására vonatkozó részét tévesen értelmezte, ebből eredően a szóban levő előny szempontjából a tényállás nincs megfelelően tisztázva. E tekintetben a számítás módja és összegszerűsége egyébként sem megnyugtató, mindezek folytán további bizonyításra van szükség. Ezért az első fokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására s az alábbi irányelvek figyelembevétele mellett újabb határozat hozatalára utasította.
Az első fokú bíróság helyesen indult ki abból, hogy bár a limitár meghatározása dollárban történt, ezt szükségszerűen át kell számítani schillingre, minthogy a külkereskedelmi szerződésben ez a devizanem szerepel. Téves azonban az a megállapítás, hogy az átszámítást a limitár meghatározásának időpontjában jegyzett árfolyamon kell elvégezni. Az átszámítás más időpontja esetében viszont megválaszolatlanul marad az a kérdés, hogy ezt az átszámítást dollár-schilling vagy pedig dollár-forint-forint-schilling árfolyamok alapján kell-e végezni. Az árfolyamok különböző mértékű változása esetén ugyanis más-más eredmény adódik.
Az alperes a limitárat dollárban határozta meg, más devizában és forintban nem. Ezek szerint az alperes a dollár-forint esetleges árfolyamváltozásait nem vette figyelembe, vagyis ennek előnyét és hátrányát, tehát a kockázatát vállalta. Ellenkező esetben a limitárat forintban határozta volna meg, ami a forint-limitár szempontjából fix, a dollár-limitár szempontjából pedig mozgó limitár lett volna. A perbeli esetben azonban a helyzet fordított: a dollár-limitár fix, a forint-limitár viszont a dollár-forint árfolyamváltozás függvényében mozgó limitár. Ez azt jelenti, hogy a felperes bizományos a dollár-limitáron belül bármilyen dolláráron megköthette a külkereskedelmi szerződést attól függetlenül, hogy ennek a dollárárnak a kifizetéséhez szükséges devizához mekkora forintösszegért lehet hozzájutni. Az ilyen árfolyam-változások hátránya és előnye az alperes kockázatviselésének körébe esik, illetve az ilyen esetleges előny (árfolyam-csökkenés) nem teremt a felperes számára alapot az abból való részesedésre.
Az adott szerződési kikötés mellett annak nincs akadálya, hogy a bizományos a külkereskedelmi szerződést ne dollárban, hanem más devizában meghatározott vételáron kösse meg. Ilyen esetben is irányadó azonban a felek szerződésének az előbbiek szerint értelmezett tartalma, nevezetesen az, hogy az alperes csak a dollár-forint árfolyamváltozás kockázatát vállalta, azaz a limitár nemcsak a forint összeg, hanem a dolláron kívül az összes többi deviza szempontjából is mozgó limitár.
Ez azt jelenti, hogy más devizában limitárnak azt az összeget kell tekinteni, amelyet a külkereskedelmi szerződés megkötése időpontjában érvényes árfolyamon meg lehetett volna szerezni azért a forint összegért, amelyet az ugyanezen időpontban érvényes árfolyamon a dollárban meghatározott szerződéses limitár képviselt. A perbeli esetben tehát a dollárban meghatározott limitárat a külkereskedelmi szerződés megkötésekor érvényes árfolyamon át kell számítani forintra, majd ezt az összeget az ugyanezen időpontban érvényes árfolyamon osztrák schillingre, s ez utóbbi jelenti schillingben a limitárat.
Az ekként schillingben meghatározott limitárat az első fokú eljárásban lényegében helyesen alkalmazottak szerint arányosan korrigálni kell a szállítás mértékének megfelelően, minthogy a dollárban meghatározott limitár a teljes berendezésre vonatkozott. A szóban levő előny számításánál ehhez a korrigált limitárhoz kell viszonyítani a tényleges külkereskedelmi vételárat. Ez utóbbi meghatározása azonban külön számítást igényel, egyrészt az említett mennyiség-változásra, másrészt arra figyelemmel, hogy a külföldi fél az ajánlatban és a szerződésben az egyes részárakat egymástól eltérő módon részletezte. E vonatkozásban a szakértői vélemény hiányos, annak további pontosítására, részletesebb elemzésre és indokolásra van szükség.
Nem helytálló az alperesnek az a fellebbezési előadása, hogy a szóban levő előny számításánál az elszámoláskori deviza-árfolyamot kell alapul venni. E vonatkozásban a Bírósági Határozatok 1975. évi 3. számában 144. sz. alatt közzétett határozatban kifejtett elvek az irányadók.
A fentiek figyelembevétele mellett lefolytatott bizonyítás eredményéhez képest kell az ügyben megfelelő újabb határozatot hozni. (Legf. Bír. Gf. I. 30 770/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás