MK BH 1976/333
MK BH 1976/333
1976.07.01.
Ha a vállalat a munkaviszony felmondását átszervezéssel indokolta, a felmondás hatálytalanítása iránt indított perben eljáró bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a vállalatnál a felmondás időpontjában valóban volt-e átszervezés, és hogy az mennyiben érintette a dolgozómunkakörét, illetve munkaterületét (Mt. 26- 29. §).
A felperes 1968. június 17-én mezőőrként létesített az alperessel munkaviszonyt, és 1972. január 1-től rendész besorolása van. Az alperes építésvezetője a felperes munkaviszonyát 1974. december 21-re felmondással megszüntette. Intézkedését azzal indokolta, hogy a felperest 1972. január 1-től kezdődően az építési üzem építkezéséhez alkalmazta rendészként, ez az építkezés azonban 1973-ra befejeződött. Emiatt munkakörét az egész építési üzem területére kiterjesztették. Időközben a d-i építkezést és a d-i útépítést is elvégezték. A korábbi 200-250 fős létszám 48 főre csökkent, a munkaterület leszűkült, mert csak karbantartási és átalakítási munka folyik. A társadalmi tulajdon védelmét az 1973. június 1-én kinevezett üzemi rendész is el tudja látni.
A felperes a panaszában kérte a felmondás hatálytalanítását. Arra hivatkozott, hogy a felmondási okok valótlanok, a felmondás nem szabályszerűen történt, mert a munkáltatói jogokat beosztására figyelemmel az igazgató gyakorolja. Előző felmondási perében a munkaügyi bíróság megállapította, hogy rendészi munkakört tölt be, tevékenysége az egész gazdaság területére kiterjed, így az építési üzemnél bekövetkezett létszámcsökkentés nem teszi megalapozottá a felmondást. Miután a munkáltató az 1973. június 12-én kiadott felmondást ismételte meg, és ezt a felmondást a munkaügyi bíróság az ítéletével hatályon kívül helyezte, így a jelen peres ügy „ítélt dolgot” jelent.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával a panaszt elutasította.
A felperes a keresetében a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását kérte és fenntartotta a panaszában már előadottakat.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felmondásban megjelölt indokok a valóságnak megfelelnek, mivel az építési üzemnél átszervezés történt. A korábbi 200-250 fős létszám 48 főre csökkent, és ilyen létszám mellett rendészeti munkakör betöltése nem szükséges. A munkaügyi bíróság megállapította azt is, hogy az adott ügyben a Pp. 229. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezés nem alkalmazható. A felperes korábbi felmondásával kapcsolatos munkaügyi per az 1973. évben jogerős ítélettel befejeződött és azóta az alperes gazdaságnál újabb átszervezést hajtottak végre, amely az újabb felmondást megalapozza.
A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás folytán hozott határozatával hatályon kívül helyezte a munkaügyi bíróság ítéletét, megváltoztatta az alperes munkaügyi döntőbizottságának határozatát és az alperes felmondási intézkedését hatálytalanította. A munkaügyi bíróságot egyúttal az elmaradt munkabér kérdésében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A határozata indokolásának lényege szerint a munkaügyi bíróság a. korábbi jogerős ítéletével már megállapította, hogy a felperes rendészi megbízatása az egész gazdaságra kiterjedt. Az építkezés befejezésével kapcsolatos átszervezésre alapított felmondást ez okból hatálytalanította. Az alperes az újabb felmondásában ugyanazokra az okokra hivatkozott, amilyeket a munkaügyi bíróság a korábbi határozatával már elbírált. Az alperes az újabb perben nem tudta bizonyítani, hogy az építési üzemnél bekövetkezett létszámcsökkentésen túlmenően az egész gazdaság működését érintő létszámcsökkentést hajtottak végre, és ez utóbbi tette indokolttá a felperes munkaviszonyának megszüntetését. Ez pedig arra a jogerős ítéleti megállapításra figyelemmel, hogy a felperes működése az egész gazdaságra kiterjedt, nem teszi lehetővé a felmondásban megjelölt okok alapján a munkaviszony újból történő megszüntetését.
A Legfelsőbb Bíróság határozata ellen benyújtott törvényességi óvás megalapozott.
A munkaügyi bíróság az ítéletének indokolásában kitért a felek között ugyancsak felmondás hatálytalanítása iránt korábban folyamatban volt perben hozott ítéletre és ezzel kapcsolatosan megállapította, hogy a felperesnek „ítélt dolog”-ra alapított érvelése téves. A korábbi per 1973-ban befejeződött, azóta viszont újabb átszervezés történt. A perben érvényesített jog, tehát nem ugyanabból a ténybeli alapból származik. A munkaügyi bíróság utalt arra is, hogy a szervezeti és működési szabályzat „üzemrendész”-ről szól, márpedig a felperes csak rendész volt. A felperes az építésvezető által részére kiadott munkaköri leírást ugyanis tudomásul vette.
A munkaügyi bíróságnak a felek között korábban folyamatban volt perrel kapcsolatos megállapítása azonban nem teljes, illetőleg megalapozottnak nem tekinthető.
A munkaügyi bíróság a korábbi perben hozott jogerős ítéletével az alperes 1973. június 12-i keletű felmondását hatálytalanította.. Tényként állapította meg, hogy a felperes rendészi megbízatása az egész gazdaságra kiterjedt. Az építkezés befejezésével kapcsolatos átszervezésre alapított felmondást már ezért is hatálytalanítani kell, mert az alperes 1973 júliusától új alkalmazottat bízott meg az üzemrendészi feladatok ellátásával. Ebben a perben a tárgyaláson az alperes képviselője előadta, hogy az építési üzem létszáma az átszervezés előtt 247 fő volt, és ez a létszám 23 főre csökkent. Az alperes az 1974. november 13-i keletű, a felperes munkaviszonyát felmondással megszüntető intézkedésében viszont arra hivatkozott, hogy az építési üzem létszáma 48 főre csökkent. Ha való az alperes képviselőjének az utóbbi nyilatkozata, akkor abból helyesen arra kell következtetni, hogy az előzőleg indult és jogerősen befejezett pert követően az építési üzem létszámában nem csökkenés, hanem növekedés történt, tehát a létszámcsökkentésre, átszervezésre alapított újabb felmondás indokának hitelt érdemlősége aggályos.
Az alperes 1973. június 13-i keletű korábbi felmondásának indokolásából megállapítható, hogy az építési üzem építkezése befejeződött, emiatt a rendészi beosztásra nincs szükség. Ehhez képest a munkaügyi bíróságnak körültekintően kellett volna vizsgálnia azt a kérdést, hogy az átszervezés valóban befejeződött-e 1973. júniusában, illetőleg az újabb felmondási indok – további átszervezés és létszámcsökkentés – mennyiben felel meg a valóságnak.
Az alperes képviselője a korábbi perben tartott tárgyaláson beismerte, hogy a felperes beosztása – besorolásából következűen – az egész gazdaság területére szól.
A jelen per előzményeként a munkaügyi döntőbizottság tárgyalásán a felek között vita tárgya volt, hogy a felperes üzemrendész vagy pedig rendész volt-e. Az alperes képviselője erre nézve bemutatta ugyan az alperes 1974. április 1-től hatályos szervezeti és működési szabályzatát, a szabályzatnak a döntőbizottság tárgyalásáról készült jegyzőkönyvben rögzített részéből azonban csak annyit lehet megállapítani, hogy az üzemrendész felett a munkáltatói jogokat az igazgató gyakorolja. Azt is tisztázni kell, hogy az építésvezető 1973. szeptember 17-i keletű munkaköri leírása mennyiben van összhangban az 1974. április 1-től hatályos szervezeti és működési szabályzattal.
A kiemelt peradatokra tekintettel a munkaügyi bíróságnak a megalapozott döntés érdekében bizonyítási eljárást kellett volna lefolytatnia arra nézve, hogy az alperesi gazdaságnál a felmondás időpontjában történt-e átszervezés, ez érintette-e és milyen mértékben a felperes munkakörét, illetve munkaterületét. A folyamatos létszámcsökkentésre ugyanis csak a vállalat munkaügyi döntőbizottsága határozatának indokolása tartalmaz adatokat, amelyek helytállóságát a bíróság nem vizsgálta. Nem tisztázta, tehát megnyugtatóan, hogy a felmondásban felhozott indokok a valóságnak megfeleltek-e (Mt. 26., 29. §).
Az eddigi eljárások során azt sem vizsgálták – és ezért azt pótolni kell –, hogy az üzemrendészeti szervezetre vonatkozó 14/1960. (II. 24.) Korm. sz. rendelet, illetve annak az alperesre is vonatkozó végrehajtási utasításában [33/1968. (MÉM É. 16.) MÉM sz. utasítás], végül az alperes felügyeleti szerve intézkedésében foglaltakat az alperesnél miként hajtották végre. Ebbe miként illeszkedik be a felperes tényleges munkája, és nem a munkaterület átszervezése történt-e meg akkor, amikor a felperes munkája – az alperes felmondólevele szerint – feleslegessé vált.
Vizsgálandó az is, hogy a felperes legutóbbi munkaköri és bérbesorolása az ott felhívott 7/1971. (IV. 1.) MüM sz. és a 10/1971. (VI. 30.) MÉM sz. utasításoknak és azok mellékleteinek miként felel meg, mivel „rendész” munkakör egyikben sem szerepel.
A Pp. 355. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a tényállás tisztázása annál kevésbé sem mellőzhető, mert az alperes a felperes korábbi munkaügyi vitájában már hivatkozott a nagymértékű átszervezésre, valamint arra, hogy a nevezett rendész: tevékenysége csak az építkezések területére szólt. (Legf. Bír. Eln. Tan. törv. 10 026/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás