MK BH 1976/340
MK BH 1976/340
1976.07.01.
A munkaügyi bíróság erre irányuló kérelem nélkül a panasz előterjesztésére megállapított határidő megtartását nem vizsgálhatja és a panasz elkésettsége miatt a dolgozó keresetét nem utasíthatja el, ha a döntőbizottság a határidő elmulasztását nem kifogásolta és a panasz alapján a vitában érdemben döntött [9/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 18., 19. §].
A felperes az alperes vállalatnál dolgozott irodavezetői munkakörben. Az alperes 1972. augusztus 20-án 1200 Ft jutalmat fizetett ki a nyersgyártó brigád részére. A jutalom kifizetéséről fiktív bizonylatot készítettek. Valójában a pénzt a felperes vette át megőrzésre azzal a céllal, hogy azt majd a dolgozók tervezett kirándulásához használják fel. A kirándulást meg is tartották, azonban az 1200 Ft-ot nem használták fel, az továbbra is a felperesnél maradt.
Az alperes igazgatója az 1974. június 10-én hozott fegyelmi határozatával a felperest anyagkönyvelői munkakörbe áthelyezés fegyelmi büntetéssel sújtotta.
E határozat ellen a felperes csak 1975. január 25-én fordult panasszal a munkaügyi döntőbizottsághoz.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával nem elkésettség okából, hanem az ügy érdemében döntve a panaszt elutasította.
A felperesnek a döntőbizottság határozata ellen benyújtott keresetét a munkaügyi bíróság elutasította. A bíróság az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felperes az előírt tizenöt nap helyett mintegy hét hónap múlva nyújtotta be a panaszát a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz. A bíróság álláspontja szerint ezért a panaszt a munkaügyi döntőbizottságnak el kellett volna utasítania, mert a felperes a késedelemben való vétlenségét még csak valószínűsíteni sem tudta. Tévedett tehát a munkaügyi döntőbizottság, amikor a késedelmet nem vizsgálva az ügy érdemi tárgyalásába bocsátkozott és érdemi határozatot hozott.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A módosított 9/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet 18. §-ának (1) bekezdése értelmében a határidő elmulasztása esetén a fél mulasztását kimentheti, ha valószínűsíti a késedelemben való vétlenségét. A 19. § (2) bekezdése pedig azt is előírja, hogy ha a panaszt a benyújtására előírt határidő után adták be, a panaszost fel kell hívni arra, hogy a mulasztását mentse ki. A munkaügyi döntőbizottság e körben mulasztást követett el azzal, hogy nem hívta fel a felperest a késedelmének kimentésére. Az az eljárása azonban, hogy az ügy érdemi tárgyalásába bocsátkozott, úgy tekinthető, hogy mérlegelési jogkörében eljárva a késedelem kimentését elfogadta.
Azt, hogy a munkaügyi döntőbizottság a kimentésnek helyt adott, a perben senki sem kifogásolta. A bíróság tehát hivatalból nem vizsgálhatta volna felül ebben a vonatkozásban a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és így törvénysértő az ítélete, amelyben a panasz elkésettsége okából utasította el a felperes keresetét. Helyesen akkor járt volna el a bíróság, ha a szükséges bizonyítás lefolytatása után az ügy érdemében dönt. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 343/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás