BK BH 1976/344
BK BH 1976/344
1976.08.01.
I. Lőfegyverrel visszaélés bűntette nem valósul meg, ha a vádlottak a sértettől elvett és jelenlétében átmenetileg náluk levő fegyvert rövid időn belül visszajuttatják [Btk. 195. §].
II. Hivatalos személy elleni erőszak bűntette működési területén tevékenykedő mezőrrel szemben követhető el [Btk. 155. §].
A katonai bíróság a honvéd és polgári egyén vádlottakat lőfegyverrel visszaélés bűntette és zsarolás bűntette miatt ítélte el.
A tényállás lényege szerint a vádbeli napon este a vádlottak a személygépkocsi kerékcseréjét emelő hiányában kézi erővel végezték az országúton. Eközben hangoskodtak. Erre a közelben lakó K. J. mezőőr a helyszínre ment, zseblámpával a személygépkocsi rendszámának leolvasása végett, de ugyanakkor a segítségét is felajánlotta. Az emelkedett hangulatú vádlottak azonban elzavarták. A mezőőr azonban újból visszament, de ekkor már mezőőri egyenruhában, vállára akasztott vadászfegyverrel.
A vádlottak ekkor újból elküldték, de a mezőőr most már nem akart elmenni, ugyanis a szándékában állt, hogy a személygépkocsit ellenőrzi. Amikor ezt kijelentette, az I. r. P. I. honvéd, a II. r. T. L., a III. r. Zs. J. és a IV. r. T. I. polgári személy vádlottak K. J. mezőőrre támadtak, elvették a zseblámpáját és a vadászpuskáját, majd a száját befogva betuszkolták a személygépkocsi első ülésére és kijelentették, hogy a vadászfegyvert a rendőrségre viszik. Később pénzt követeltek a fegyver visszaadásáért a mezőőrtől, aki át is adott nekik 50 forintot.
Ezt az összeget a vádlottak kevesellték és kérték a mezőőrt, hogy a lakásáról hozzon nekik több pénzt. Eltávozásakor az I. r. T. I. és a III. r. Zs. J. vádlott utána is ment. A mezőőr lakásának udvarán találkoztak egy addig ismeretlen személlyel, akit onnan távozásra kényszerítettek. E személy eltávozása után a vadászfegyvert visszaadták a mezőőrnek, majd elhagyták a helyszínt.
A katonai bíróság ítéletének a jogi minősítését – nevezetesen a lőfegyverrel visszaélés bűntette megállapítását – támadó vádlotti és védői fellebbezésekkel a Legfelsőbb Bíróság egyetértett. Tévedett ugyanis a katonai bíróság, amikor a vádlottak cselekményét lőfegyverrel visszaélés bűntettének s ezzel halmazatban zsarolás bűntettének minősítette.
A Legfelsőbb Bíróság iránymutatást adott már a tekintetben, hogy a lőfegyverrel visszaélés bűntette nem valósul meg akkor, ha az elkövető az átmenetileg hozzá került fegyvert, amikor azt teheti, a hatóság rendelkezésére bocsátja. (BJD 775. sz.) A jelen ügyben a vádlottak lényegében a sértett jelenlétében és átmenetileg kerültek – bár törvénytelenül – a fegyver birtokába, azt vissza is akarták szolgáltatni a fegyvertartásra jogosult személy részére, csupán ellenértéket követeltek ezért.
Fenyegetésük elsődlegesen abban állt, hogy a rendőrségre viszik a fegyvert, azt azonban igen rövid idő múlva még a helyszínen visszajuttatták a sértettnek. Ilyen körülmények között a Legfelsőbb Bíróság egyetértett a jogi minősítés e része ellen bejelentett fellebbezésekkel és az azokhoz csatlakozó katonai főügyészi indítványban foglaltakkal; a vádlottak e cselekménye lőfegyverrel visszaélés bűntettének nem minősíthető.
A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor helyesnek találta a katonai bíróság minősítését, amely szerint a vádlottak terhére a zsarolás bűntettét állapította meg. Elmulasztotta azonban megjelölni az első fokon eljárt katonai bíróság a vádlottak elkövetői minőségét.
A vádlottak ugyanis cselekményüket együtt, folyamatosan, egy-egy részcselekményt részben egyedül, részben közösen hajtották végre, a szolgálati fegyver vissza nem adásával fenyegetve olyan kényszert alkalmaztak, amelynek eredményeként 50 forintot kaptak is, s ezáltal a sértettnek ténylegesen kárt is okoztak. E közös akarat-elhatározással és tevékenységgel végrehajtott magatartásuk megvalósítja a Btk. 300. §-ának (1) bekezdésében foglalt törvényi tényállást, így e bűncselekménynek a Btk. 13. §-ának (2) bekezdése szerinti társtettesei.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta viszont elfogadhatónak a Katonai Főügyészség indítványát, amely szerint a vádlottak magatartása a zsarolás mellett kimeríti a Btk. 155. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, de a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő hivatalos személy elleni erőszak bűntettét is. Ennek az indítványnak az az alapja, hogy a sértett a második alkalommal már mezőőri egyenruhában volt és viselte a fegyverét. A vádlottak tehát vele szemben mint hivatalos személy ellen léptek fel tettlegesen és oly módon, hogy magatartásuk egyúttal a garázdaság törvényi tényállását is megvalósította.
K. J. sértett Sz. községben a Béke Mgtsz mezőőre. A mezőőri szolgálati igazolványából is megállapíthatóan a fokozott büntetőjogi védelem csakis az e minőségben tanúsított eljárása során illeti meg őt. Az irányadó tényállásból kitűnően, a sértettnek a vádlottakkal szemben tanúsított fellépése a mezőőri szolgálati feladatával semmiféle összefüggésben sem volt, ilyen fellépésre indoka sem volt, és fellépésekor hivatalos minőségére ő maga sem hivatkozott. A vádlottaknak vele szemben tanúsított magatartása sem mint hivatalos személy ellen irányult (BH 6827. sz.).
A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor egyetértett azzal a katonai főügyészségi állásponttal, hogy a vádlottaknak mind a fegyver elvételét megelőző, mind pedig az ezt követően tanúsított folyamatos magatartása – amennyiben súlyosabb bűncselekményt nem valósítana meg – a Btk. 219. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő garázdaság.
A vádlottak cselekvősége a jelen esetben azonban nem különül el a Btk. 300. §-ában meghatározott törvényi tényállásba tartozó erőszakkal vagy fenyegetéssel kényszerítéstől, hiszen a vagyoni előny megszerzését célzó kényszerítő helyzetet éppen a hangoskodó és tettlegességben is megnyilvánuló garázda magatartásukkal valósították meg. A garázdaság bűntettének szubszidiárius jellegére tekintettel pedig a súlyosabban büntetendő zsarolás bűntettének a megállapítása mellett halmazatban e bűntett megállapítására nem kerülhet sor (BK 504. sz.). (Legf. Bír. Katf. IV. 447/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás