BK BH 1976/345
BK BH 1976/345
1976.08.01.
Emberölésnél a felindulás fokát mindig az elkövető konkrét pszichikai tulajdonságai alapján kell megítélni, önmagában az elkövető debilis állapota azonban az enyhébb minősítés megállapítását nem teszi lehetővé (Btk. 253., 254. §).
A megyei bíróság a vádlottat bűnösnek mondotta ki emberölés bűntettének kísérletében, ezért 4 évi szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztést szigorított börtönben kell végrehajtani és a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.
Az első fokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott és K. L. sértett között vita támadt. Ennek során a sértett indulatos állapotba került és kijelentette, „mind olyanok vagytok, az anyátok úristenit, a vejem miattatok veri meg állandóan a lányomat”, közben a zsebébe nyúlt. A vádlott az őt ért szidalmazás miatt dühös lett, a sértett zsebbe nyúlásából pedig arra következtetett, hogy kést akart elővenni, ezért elővette a zsebkését, azzal bökő mozdulattal háromszor a sértettet a hasán, a jobb oldalán és a nyakán megszúrta. A nyaki, valamint a mellkast ért szúrás életveszélyt eredményezett. A tényleges gyógytartam 4 hét.
Az első fokú bíróság az irányadó tényállás alapján helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, és nem tévedett a cselekmény minősítésénél sem.
A védő fellebbezésének indokolásában azzal érvelt, hogy a vádlott cselekményét erős felindulásban követte el és ezért kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a vádlott cselekményét a Btk. 254. §-ába ütköző bűntett kísérletének minősítse. A védő hivatkozott arra is, hogy a vádlott primitív személy, debilis és erre a betegségére is visszavezethető állapotban követte el cselekményét, amely erős felindulásban elkövetettként értékelhető.
Kétségtelen, hogy az emberölés bűntetténél vagy annak kísérleténél a felindulás meglétét és fokát mindig az elkövető konkrét pszichikai tulajdonságai alapján kell megítélni, önmagában azonban a vádlott debilis állapota az enyhébb minősítés megállapítását nem teszi lehetővé.
Helyesen mutatott rá az első fokú bíróság arra, hogy a vádlott felindulása nem volt olyan fokú, amely belső egyensúlyának megbomlását, öntudata elhomályosulását eredményezte volna.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a minősítést támadó fellebbezést elutasította.
Az első fokú bíróság tévedett, amikor a büntetést a Btk. 68. §-a (2) bekezdésének b) pontja alkalmazásával szab ki. A vádlott nem első alkalommal került összeütközésbe a törvényes rendelkezésekkel. A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy hajlamos a testi épség elleni támadásra. A korábbi ügyében megállapított tényállásból kitűnik, hogy lényegében minden ok nélkül, az ügy sértettjét kapával fejbe ütötte. Az adott esetben ismét elragadtatta magát és egy ember életét majdnem kioltotta. Nem rajta, hanem az időben történt orvosi beavatkozáson múlott, hogy a sértett életben maradt.
A Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a 6 évi szabadságvesztés büntetés az, amely arányban van a vádlott által elkövetett cselekmény tárgyi súlyával és a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességgel és megfelelően szolgálja a vádlott átnevelését. (Legf. Bír. Bf. II. 262/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás