BK BH 1976/347
BK BH 1976/347
1976.08.01.
A cselekmény tévesen rágalmazásként értékelése hamis vád helyett, s ennek folytán az eljárás törvénysértő lefolytatása magánvád alapján (Btk. 266. §, 172. §, Be. 54. §).
Az első fokú bíróság a terheltet, özv. B. A.-nét az ellene rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól bebizonyítottság hiányában felmentette.
B. I.-né magánvádló becsületsértés vétsége miatt tett feljelentést és terjesztett elő magánindítványt özv. B. A.-né ellen, mert valótlanul állította róla a rendőrségen, hogy őt kővel megdobta.
Az ítéleti tényállás lényege a következő.
Özv. B. A.-né hosszú idő óta bérlőként lakik a személyi tulajdonban levő szabadrendelkezésű házingatlanban, amelyet 1963. évben B. I.-né magánvádló vásárolt meg és ide családjával együtt be is költözött. A viszony később megromlott közöttük, és amikor a vádbeli napon a délutáni órákban B. Gy. meglátogatta anyját, az feldúlt állapotban közölte vele, hogy B. I.-né őt egy kővel megdobta. B. Gy. ezért anyját a rendőrkapitányságra vitte, ahol az eseményről bejelentést tettek és a rendőrség segítségét kérték. A kerületi rendőrkapitányság ügyeletesének intézkedése folytán a helyszínen megjelent P. S. rendőr és B. I.-nét figyelmeztetésben részesítette.
Az első fokú bíróság az ellentétes peradatokat mérlegelve a terhelt bűnösségét nem látta megnyugtatóan megállapíthatónak, mert azt sem találta bizonyítottnak, hogy a terheltet a sértett kővel megdobta, s ennek folyományaként – álláspontja szerint – az sem volt megállapítható, hogy a terhelt a rendőrkapitányságon valótlan adatot jelentett be, s ezzel a magánvádlót megrágalmazta volna.
A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, s a büntetőeljárást megszüntetve a terheltet figyelmeztetésben részesítette. Egyben kötelezte arra is, hogy a magánvádló jogi képviselőjének kezéhez 200 Ft részköltséget fizessen meg.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint – mivel az első fokú bíróság valóság-bizonyítást folytatott le arra nézve, hogy a terhelt bejelentése megfelelt-e a valóságnak vagy sem, és a valóság-bizonyítás nem vezetett sikerre – a terhelt a bejelentésében foglaltakat nem tudta kétségtelen bizonyossággal igazolni – ezért elkövette a terhére rótt bűncselekményt. Ugyanakkor figyelemmel a terhelt magas életkorára és az elkövetés körülményeire, a bűnösség megállapítását mellőzve elegendőnek találta a figyelmeztetés alkalmazását, és ennek megfelelően a terheltet bűnügyi részköltség megfizetésére is kötelezte.
A fenti első és másodfokú határozatok ellen eljárási szabálysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A becsület csorbítására alkalmas tényeknek más előtt való állítása a rágalmazás vétségét valósítja meg, viszont aki mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol, az a hamis vád bűntettét követi el.
A jelen ügyben a terhelt a rendőrkapitányságon feljelentést tett azért, hogy a magánvádló által ellene elkövetett cselekmény miatt az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kieszközölje. E bejelentés alapján a helyszínre érkező P. S. rendőr a magánvádlót figyelmeztetésben is részesítette.
Az a körülmény, hogy a rendőrkapitányság ügyintézője a terheltnek olyan téves felvilágosítást adott, hogy tanú hiányában a panasz nem vehető fel, a magánindítvány hatályos előterjesztésének megtörténtén nem változtat.
Amennyiben tehát a terhelt valótlanul vádolta a magánvádlót, a fentiekben kifejtettek szerint a Btk. 172. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt hamis vád bűntettét valósította meg. E bűntett miatt azonban az eljárás csak közvádra folytatható le s a vád képviselete az ügyész feladata.
Ha a közvádra üldözendő bűncselekményt nem az ügyészségnél vagy a nyomozó hatóságnál jelentették be, a Be. 125. §-ának (2) bekezdése értelmében a feljelentést az eljárásra illetékes hatósághoz kell áttenni.
A bíróság a közvádra üldözendő bűncselekmény miatti eljárást magánvád alapján nem folytathatja le.
A kifejtettekre figyelemmel az első fokú bíróságnak a feljelentést az ügyészséghez kellett volna áttennie a hamis vád miatti eljárás lefolytatásának megfontolása végett, míg a fellebbezési bíróságnak észlelnie kellett volna azt, hogy az első fokú bíróság törvényes vád hiányában járt el és a Be. 250. §-ának III. pontja alapján hatályon kívül kellett volna helyeznie az első fokú bíróság ítéletét arra utasítván, hogy az iratokat – a már említett célból – az ügyészséghez küldje meg.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a fenti határozatok törvénysértő voltát megállapítva azokat hatályon kívül helyezte és az ügyet vádemelés kérdésében történő állásfoglalás végett a főügyészséghez tette át. (Legf. Bír. B. törv. V. 379/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás