BK BH 1976/348
BK BH 1976/348
1976.08.01.
Értékegybefoglalás alkalmazása törvénysértő, ha az enyhébb büntetési tétel alkalmazásához vezet, mint a kiszabható halmazati büntetés törvényi keretei [Btk. 311. § 4. p., 296. § (2) bek. g) pont, e) pont, BK 495. sz.].
A járásbíróság H. L. terhelt bűnösségét folytatólagosan, magánokirat-hamisítással elkövetett sikkasztás bűntettében, valamint folytatólagosan, magánokirat-hamisítással elkövetett csalás bűntettében állapította meg, s ezért halmazati büntetésül 2 évi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, valamint kötelezte 73 871 forint kártérítés megfizetésére.
Az első fokú bíróság ítéletében megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltnek mint a T-i Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat könyvelési csoportvezetőjének utalványozási joga volt, illetve esetenként a pénztárt is kezelte. E lehetőségeket kihasználva a terhelt bűncselekményeket követett el, s az így szerzett pénzt kábítószer vásárlására fordította.
1) A terhelt 1974. február 9. napjától augusztus 27. napjáig terjedő időben több alkalommal a kezelésére bízott pénzből eltulajdonított és azt hamis tartalmú bizonylatok kiállításával kívánta leplezni. A sikkasztási cselekményeit összesen 38 039 forint tekintetében valósította meg.
2) 1974. április 20. napjától október 27. napjáig terjedő időben a terhelt több esetben hamis tartalmú bizonylatokat állított ki, és ezeket felhasználás céljából átadta a pénztárnak. E csalási cselekményeivel a sértett vállalatnak 35 831 forint kárt okozott.
Végeredményben a társadalmi tulajdonban összesen 73 870 forint összegű kár keletkezett.
A megyei bíróság a cselekmények minősítését érintően az első fokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy a terhelt cselekményét folytatólagosan, jelentős kárt okozó, magánokirat-hamisítással elkövetett sikkasztás és csalás bűntettének minősítette, és ezért tekintette kiszabottnak az első fokú bíróság ítéletében alkalmazott büntetéseket.
A másodfokú bíróság fenti számú ítéletének a cselekmény minősítésére vonatkozó része ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Btk. 311. §-ának 4. pontja értelmében az elkövető által megvalósított és együttesen elbírált több szándékos bűncselekménnyel okozott kárt – illetőleg azt az értéket, amelyre nézve a bűncselekményeket megvalósította – a jelentős kár (érték), továbbá a különösen nagy kár (érték) megállapítása szempontjából egybe kell foglalni. E törvényhely helyes értelmezésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 495. számú állásfoglalása arra mutat rá, hogy az érték-egybefoglalás folytán az egyébként bűnhalmazatként jelentkező többrendbeli bűncselekmény helyett törvényi egység létesül. Az érték-egybefoglalásnak tehát az a célja, hogy az elkövető cselekménye súlyosabb büntetés alá essék, mint amilyet a bűnhalmazat megállapításával alkalmazni lehetne.
Ebből a meggondolásból kiindulva mutat rá a kollégiumi állásfoglalás arra is, hogy az érték-egybefoglalásnak korlátai vannak. Nem foglalhatók törvényi egységbe azok a bűncselekmények, amelyeknek büntetési tétele eléri vagy meghaladja a jelentős kár (érték) esetében irányadó büntetési tételt (állásfoglalás II/c pontja).
A terhelt magánokirat-hamisítások útján valósította meg mind a sikkasztási, mind a csalási cselekményeit, ezeket a sértett állami vállalat azonossága ellenére sem lehet a folytatólagosság egységébe vonni, mivel ezt a bűntettek különneműsége eleve kizárja. Egyébként mind a sikkasztási cselekmény, mind a csalási cselekmény a Btk. 296. §-a (2) bekezdésének g) pontja szerint is minősül, melyre a törvény 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés kiszabását rendeli. Az első fokú bíróság által alkalmazott helyes jogi minősítés mellett tehát a Btk. 66. §-ának (2) bekezdése alapján – halmazati büntetésként – 1 évtől 7 év és 6 hónapig terjedő szabadságvesztés alkalmazására nyílott lehetőség.
A másodfokú bíróság ítéletének a cselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezése azért törvénysértő, mert a Btk. 311. §-ának 4. pontjában meghatározott rendelkezést a törvényi egységbe foglalás céljától és rendeltetésétől ellentétesen alkalmazta, s ez azt eredményezte, hogy a terhelt cselekménye 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés kiszabását lehetővé tevő büntetés alá esett [Btk. 296. §-a (2) bekezdésének e) és g) pontja], vagyis a kiszabható legmagasabb büntetési tétel alacsonyabb, mint halmazat megállapítása esetén.
Ugyancsak tévedett a másodfokú bíróság a minősítés kérdését illetően akkor is, amikor az érték-egybefoglalás alkalmazásával létrejött törvényi egység mellett a cselekményeket a folytatólagosság bírói egységébe is vonta.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság fenti számú ítélete a cselekmény minősítése vonatkozásában törvénysértő (Legf. Bír. B. törv. V. 387/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás