BK BH 1976/349
BK BH 1976/349
1976.08.01.
A jogszabályban írt feltételek megléte esetén – ügyészi indítvány alapján – a bíróság köteles a szigorított őrizetet elrendelni, és nem helyezkedhet arra az álláspontra, hogy az általa kiszabott szabadságvesztés elegendő a büntetés céljának az elérésére [1974. évi 9. sz. tvr. Btk. 291. §, 296.§ (3) bek.].
A járásbíróság a büntetett előéletű vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rb., többszörösen visszaeső által jogtalan behatolás útján elkövetett lopás bűntettében és 2 rb. közlekedési vétségben.
Ezért halmazati büntetésül 2 évi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott nem bocsátható feltételes szabadságra.
Kötelezte a vádlottat arra, hogy kényszerelvonó-kezelésnek vesse magát alá, amelyet a szabadságvesztés végrehajtása alatt kell foganatosítani.
A vádlott idült alkoholista, pszichopata, aki az alkohol élvezetéről saját erejéből képtelen lemondani. Kiegyensúlyozatlan életvezetésű személy, aki korábban is összeütközésbe került a törvénnyel, és öt esetben ítélték el lopás, valamint közveszélyes munkakerülés miatt szabadságvesztésre.
A büntetés kiszabása körében a bíróság súlyosító körülményként értékelte a vádlott terhére a bűncselekmények többszörös halmazatát, a visszaesésnél figyelembe vett korábbi elítéléseken túlmenő büntetéseit, enyhítőként pedig a kár megtérülését.
Ezekre a körülményekre, valamint arra is figyelemmel, hogy a vádlott idült alkoholista, kiegyensúlyozatlan életvezetésű speciálisan visszaeső személy, s ezáltal személyében fokozottabb társadalomra veszélyesség jelentkezik, a bíróság úgy találta, hogy a rendelkező részben kiszabott nemű és mértékű szabadságelvonással járó büntetés áll arányban alanyi bűnösségével, cselekményei tárgyi súlyával és az okozott sérelmekkel.
A bíróság azonban, bár a vádlottnál a törvényerejű rendelet által megkívánt feltételek fennállanak, mégis úgy ítélte meg, hogy a cselekmények csekélyebb tárgyi súlyára figyelemmel – a kár mindössze 1570 Ft – nem indokolt a vádlottal szemben a szigorított őrizet elrendelése. Elegendőnek mutatkozik a kiszabott szabadságvesztés ahhoz, hogy a vádlott annak kitöltése után megjavuljon, életvitelét megváltoztassa, a társadalomba beilleszkedjék, újabb bűncselekményeket ne kövessen el.
Mindezek alapján a bíróság a vádlottal szemben a szigorított őrizetet nem rendelte el, mert azt a társadalom védelme nem indokolja.
A megyei bíróság elrendelte a vádlott szigorított őrizetét, egyebekben az első fokú ítéletet helyben hagyta. Ezt azzal indokolta, hogy a szigorított őrizetet a különösen veszélyes visszaesővel szemben el kell rendelni, ha annak valamennyi feltétele az újabb, az 1974. évi 9. számú tvr. 1. §-ában felsorolt valamely bűncselekmény elkövetésekor fennáll.
A szigorított őrizetet az ügyész indítványára el kell rendelni azzal az elkövetővel szemben, aki a tvr. 1. §-a értelmében különösen veszélyes visszaeső, és akinél az 1. § a) és b) pontjaiban felvett tárgyi feltételek megvalósultak, és megvannak a c) pontban írt – komoly és alapos bírói mérlegelést igénylő – alanyi feltételek is.
A vádlott vonatkozásában az első fokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a szigorított őrizet tárgyi feltételei fennállnak, tévesen mellőzte azonban a szigorított őrizet elrendelését azon az alapon, hogy a vádlott által elkövetett cselekmények csekélyebb tárgyi súlya miatt vele szemben a kiszabott szabadságvesztés is elegendő arra, hogy megjavuljon, életvitele megváltozzék, a társadalomba beilleszkedjék, újabb bűncselekményeket ne kövessen el.
A megyei bíróság álláspontja az, hogy mindezeket nem a szigorított őrizet elrendelése vagy mellőzése tekintetében, hanem kizárólag a büntetés kiszabása körében kell és lehet értékelni. A szigorított őrizet alanyi feltételeinek megvalósulásánál azt kell gondosan mérlegelni, hogy az elkövető az általa megvalósított bűncselekmények körülményeiből, valamint az életmódjából megállapíthatóan a Magyar Népköztársaság törvényes rendelkezéseivel következetesen szembe helyezkedik-e.
A megállapított tényállás szerint a vádlottat megelőzően 5 esetben ítélték el vagyon elleni bűncselekmények miatt összesen 9 évi és 4 hónapi szabadságvesztésre. A vádlott a bűnözésre már hosszabb idő óta tudatosan rendezkedett be, a terhére megállapított bűncselekményeket különösen veszélyes módon követte el. Csavargó, iszákos életmódot folytatva az ország különböző helyein tulajdonított el ingóságokat jogtalan behatolás útján, pályaudvarokon, alvó sértettektől, őt jóhiszeműen, szívességből befogadótól, meglopta egyik élettársát is. Követett el bűncselekményt a társadalmi tulajdon sérelmére is, és több esetben elítélték közveszélyes munkakerülés miatt is.
A vádlott a legutolsó, az összbüntetésként kiszabott 4 évi és 1 hónapi szabadságvesztésből szabadulva néhány hónap múlva az újabb bűncselekmények sorozatát követte el.
Mindezekből kétséget kizáróan levonható az a következtetés, hogy a vádlott a bűnözést életformának tekinti, életvitelében a bűnözésre rendezkedett be, s így megállapítható az is, hogy a Magyar Népköztársaság törvényes rendelkezéseivel következetesen szembehelyezkedik.
Miután így a szigorított őrizet elrendelésének az 1974. évi 9. számú tvr. 1. §-ában írt tárgyi és alanyi feltételei fennállanak, a megyei bíróság elrendelte a vádlott szigorított őrizetét. (Kecskeméti Megyei Bíróság 2. Bf. 1219/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás