PK BH 1976/353
PK BH 1976/353
1976.08.01.
Szívességből alkalomszerűen a kocsival való bejárás megengedése az útszolgalmi jog elbirtoklás útján történő megszerzésére nem ad alapot. – Kényelmi szempontból a szomszéd az ingatlanán keresztül az átjárást nem köteles tűrni (Ptk. 164., 165. §).
A felperesek külterületi házasingatlana mintegy 8 m széles. Az ingatlanon teljes szélességben az I. r. felperes és az akkor még életben levő első házastársa 1938-ban egy szoba-konyhás lakóházat épített. A ház előtt a bekötő út felé egy kb. 5 m széles kert terül el, a szoba ablaka erre néz, és a szoba mögött van a konyha. A ház hosszában húzódik az alperesek ingatlana felé eső részén egy keskeny nyitott folyosó, amelynek oszlopától mindössze egy 30 cm-es sáv választja el a két ingatlant egymástól. Ezen át csak gyalog lehet a felperesek ingatlanára bejutni, kocsival csupán az alperesek ingatlanán keresztül.
A felperesek keresetükben arra hivatkoztak, hogy őket megilleti az alperesek ingatlanán a kocsival való átjárási szolgalmi jog. Ehhez képest az alpereseknek az átjárás tűrésére és a szolgalmi jog telekkönyvi bejegyzésére való kötelezését kérték. Előadták azt is, hogy a korábbi tulajdonosok az átjárás ellen nem tiltakoztak.
Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első fokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felpereseket a kocsival való átjárás joga az alperesek ingatlanán keresztül megilleti és az alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy ingatlanukra mint szolgáló telekre a kocsival történő átjárási útszolgalmi jogot a felperesek ingatlanára mint uralkodó telek javára telekkönyvileg bejegyezzék.
Az első fokú bíróság ítélete indokolásának a lényege az volt, hogy a felperesek a csupán 8 m széles földjükön másként nem építkezhettek, mint ahogyan tették. A felperesek, illetőleg az I. r. felperes és házastársa használták az alperesek ingatlanát a saját ingatlanukra való bejárás céljára, oda kocsival tüzelőt és terményt is szállítottak be. A korábbi tulajdonosok ez ellen nem tiltakoztak, ennek ellenkezőjét az alperesek megnyugtatóan nem bizonyították.
A helyszíni szemle alapján az első fokú bíróság azt is megállapította, hogy a felperesek másként nem tudnak ingatlanukra bejárni. Az alperesek elzárkóztak attól, hogy a felpereseknek a bejáráshoz szükséges területet eladják. A felpereseknek viszont szükségük van a szolgalmi jogra, ezért az első fokú bíróság a keresetnek a Ptk. 164. §-a alapján helyt adott.
A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 165. §-ának (2) bekezdése szerint elbirtoklással megszerzi a telki szolgalmat az ingatlan birtokosa, ha a másik ingatlan használata ellen annak birtokosa tíz éven át nem tiltakozott. Szívességből vagy visszavonásig engedett jog gyakorlása nem vezet elbirtoklásra.
A felperesek lényegében arra alapították igényüket, hogy az alperesek jogelődjei több mint tíz éven át nem tiltakoztak az ellen, hogy ingatlanukat a felperesek a saját ingatlanukra kocsival való bejárásra használják.
Az I. r. felperes személyes előadása szerint a perbeli területen akkor jártak be kocsival a saját ingatlanukra, amikor az alperesek területe üres volt, amikor a termést már betakarították róla. Ilyenkor a szomszédok megengedték, hogy a tüzelőt kocsival a felperesek a saját ingatlanukra bevigyék. Amikor azonban a szóban levő terület szőlővel volt beültetve, vagy amikor erdő állt rajta, akkor a felperesek azt nem tudták használni. Egyébként utóbbiak évente csak négy-öt alkalommal használták a területet, amikor az üres volt.
A szolgalmi jogot tehát a felperesek nem birtokolták el, mert az alperesek területén kocsival való bejárásra csak elvétve, évente négy-öt alkalommal és minidig csak a szomszéd tulajdonos engedélye alapján került sor. A felperesek eszerint szívességből jártak át az alperesek földjén és még ilyen alapon is csak akkor, ha a terület üres volt, nem szólva arról, hogy a használat nem érte el az elbirtokláshoz szükséges időt [Ptk. 165.§ (3) bek.] sem.
Nem alapos a felperesek igénye a Ptk. 164. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján sem. Az a kényelmi szempont ugyanis, hogy az alperesek földjének használata esetén nem kell a kocsival hozott tüzelőt, terményt stb. a ház előtt lerakni és onnan azokat esetleg kézben behordani, nem indokolja útszolgalmijog alapítását. A felperesek korábban is csak ritkán – akkor is csak engedéllyel és ha a terület üres volt – használták az alperesek ingatlanának szomszédos részét, máskor azonban a házuk előtt lerakott ingóságot kézben hordták be a tároló helyre. Ez így most is megoldható.
Az előadottakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította. (Legf. Bír. P. törv. I. 20 553/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás