PK BH 1976/356
PK BH 1976/356
1976.08.01.
Ingó dolog jogtalan értékesítése esetén a kártérítés összegét a beszerzési ár figyelembevételével kell megállapítani [Ptk. 339. § (1) bek., 356., 358. §].
A peres felek 1969. májusától élettársi viszonyban éltek együtt 1971. február 19-ig a felperes lakásában. Ékkor az alperes elköltözött és magával vitte a felperes különvagyonához tartozó 54 db-ból álló antik, 1850. megjelölésű ezüst étkészletet. A vételi jegy szerint az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat a 2410 g súlyú 800-as finomságú ezüst étkészletért 6266 Ft-ot fizetett. Az alperes ezt az összeget a saját céljaira fordította.
A felperes keresetlevelében – többek között – a 10 000 Ft-ra értékelt ezüst étkészlet kiadására kérte kötelezni az alperest.
Az alperes előbb tagadta azt, hogy az ezüst étkészletet elvitte volna, majd arra hivatkozott, hogy azt az együttélés alatt értékesítették és a vételárat a felperessel közösen felélték.
Az első fokú bíróság arra kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt adja ki az 54 db-ból álló antik, 1850 megjelölésű ezüst étkészletet 10 000 Ft értékben.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta és az alperest arra kötelezte, hogy a felperesnek 6266 Ft-ot és ennek kamatát 15 nap alatt fizesse meg. A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy az alperes az ezüst étkészletet 6266 Ft-ért az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalatnál értékesítette. A kiegészített tényállás alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes dologszolgáltatás helyett a felperesnek kártérítéssel tartozik. A kár megfelel annak az összegnek, amelyért az alperes az étkészletet értékesítette.
A jogerős ítéletnek a kártérítési összeg megállapítására vonatkozó része ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A felperes ezüst étkészletét az alperes önhatalmúlag értékesítette. Ennek alapján a másodfokú bíróság a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése értelmében az alperes kártérítő felelősségét helyesen állapította meg. Tévedett azonban a kártérítés összegszerűségének a megállapításánál. A kártérítés lényege az, hogy a károsultat olyan helyzetbe kell hozni, mintha őt kár nem érte volna (Ptk. 356. §-ának miniszteri indokolása). A Ptk. 358. §-ának (1) bekezdése szerint is kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt kell megtéríteni. Ingó dolog jogtalan értékesítése esetén kártérítés címén általában olyan összeget lehet követelni, mint amennyiért az adott ingóság beszerezhető.
A felperest az 54 darabból álló antik, 1850 megjelölésű ezüst étkészlet egyenértéke kártérítés jogcímén illeti meg, ekként az állami felvásárlási ár nem alkalmas arra, hogy a felperes vagyonában beállott értékcsökkenést kiegyenlítse. A csatolt vételi jegy szerint az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat nem ún. fazonár, hanem súly szerint állapította meg a felvásárlási árat. Ez az ár azonban nem azonos az ezüst étkészlet beszerzési árával.
Az újabb eljárás során szükség esetén szakértő meghallgatásával tisztázni kell, hogy a perbelihez hasonló ezüst étkészletnek mennyi a jelenlegi beszerzési ára. A kártérítés összegét pedig ennek figyelembevételével kell megállapítani. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 888/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás