PK BH 1976/357
PK BH 1976/357
1976.08.01.
A sérült a baleseti járadékra akkor is jogosult, ha a baleset idejében a nyugdíjkorhatárt már elérte; a járulék összegét a balesetet megelőző egy évben elért rendszeres kereset (jövedelem) havi átlaga alapján kell megállapítani (Ptké. 58., 59. §).
Az alperes gépjárművezetői jogosítvány nélkül vezette a motorkerékpárját, és azzal elütötte a felperest, aki a jobb lábán sípcsonttörést és mindkét lábán szárkapocscsont-törést szenvedett. Sérüléseivel hosszabb ideig kórházban ápolták. A kórházi gyógykezelés befejeztével kettős látással járó szemsérülést és szemtengelyferdülést észleltek nála, amely a baleset során keletkezhetett, és koponyaűri vérzés vagy agyideg-sérülés következménye lehet.
A baleset miatt indult büntető eljárás során a bíróság bűnösnek mondotta ki az alperest maradandó testi fogyatékosságot okozó gondatlanul elkövetett közlekedési vétségben és ezért hat hónapi szabadságvesztésre ítélte.
A felperes keresetében keresetveszteség, jövedelem kiesés és a gyógykezeltetésével felmerült költségek címén összesen 10 336 Ft kártérítés, valamint havi 500 Ft járadék fizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az alperes a kereset jogalapját elismerte, de 3000 Ft-ot meghaladóan a kereset elutasítását kérte azzal, hogy ennél több kára a felperesnek nem merülhetett fel.
Az első fokú bíróság az alperest 15 000 Ft általános kártérítés, ennek kamata és 900 Ft részperköltség fizetésére kötelezte, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. Kötelezte még az alperest arra is, hogy a tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illeték fejében külön felhívásra fizessen meg az államnak 900 Ft-ot.
Az első fokú bíróság tényként állapította meg, hogy a baleset idején 70 éves, havi 724 Ft tsz-nyugdíjjal rendelkező felperes a családjával együtt 1 kat. hold 849 ⬜-öles földön gazdálkodott és állatokat is tartott. A balesettel kapcsolatos munkaképesség-csökkenése 40%-os. Ezért csak könnyebb fizikai munka végzésére képes, huzamosabb állást, járást igénylő munkát képtelen végezni, sőt a könnyebb munkát sem képes megfelelően elvégezni.
Az első fokú bíróság szerint a perben meghallgatott mezőgazdasági szakértő ugyan véleményt adott a felperes által korábban végzett munkák értékéről, de ez a vélemény elfogadhatatlan, mert nem alapult bizonyított tényeken. Minthogy a további bizonyítás sem hozhatna megnyugtató eredményt, a Ptk. 358 §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján az alperest általános kártérítés fizetésére kötelezte.
Az összegszerűség tekintetében utalt arra, hogy a felperes munkaképesség-csökkenése 40%-os, ezért a szokásosnál nagyobb mértékben szorul családtagjainak a támogatására. Az általános élettapasztalat szerint mindez többletkiadással jár, és ugyanakkor a háztáji, továbbá a házkörüli munkákból való részleges kiesése olyan vagyoni hátrányt eredményez, amelynek összegét pontosan meghatározni nem lehet.
A felperes járadék iránti igénye megalapozatlan, mert a 70 éves s ezért csökkent munkaképességű felperesnél az időszakonként visszatérő károsodást nem lehet megállapítani. Az orvosszakértő véleménye szerint is a nyugdíjkorhatár elérésével a munkaképesség nagymértékben csökken. Nincs adat arra nézve, hogy a felperes időszakonként visszatérően milyen összeget nem tud megkeresni.
Az első fokú bíróság ítéletének a járadékigény elutasítására vonatkozó része fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
Ez utóbbi rendelkezés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptké. 58. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében, akinek a munkaképessége baleset folytán csökken, csak akkor követelhet járadékot, ha a baleset utáni keresete a balesete előtti keresetét – neki fel nem róható okból – nem éri el. Ez a rendelkezés nem alkalmazható akkor, ha a balesetet szenvedett a balesetből eredő jelentős testi fogyatkozása ellenére rendkívüli munkateljesítménnyel éri el a baleset előtti keresetét.
A Ptké. 59. §-ának (1) bekezdése szerint a balesetet szenvedett személy keresetveszteségét, jövedelem-kiesését általában a balesetet megelőző évben elért rendszeres kereset (jövedelem) havi átlaga alapján kell meghatározni.
Az első fokú bíróság által meghallgatott igazságügyi orvosszakértő szóval is kiegészített szakvéleményéből kétségtelenül megállapítható, hogy a felperes a baleseti munkaképesség-csökkenése miatt képtelenné vált azoknak a munkáknak az elvégzésére, amelyeket az egészséges, hasonló korú és szakképzettségű ember elvégezhet.
Az igazságügyi mezőgazdasági szakértő terjedelmes és részletesen indokolt szakvéleményében a felperes életkorára is figyelemmel, az általa elvégezhető mezőgazdasági munkák értékét napi 40 Ft-ra becsülte.
Ha a bíróság ezt a szakvéleményt homályosnak, hiányosnak, önmagával, más szakértő leletével vagy a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látta, vagy egyéb körülmények a szakvélemények helyességével szemben nyomatékos kétséget támasztottak, a bíróságnak a Pp. 182. §-ának (3) bekezdése értelmében a szakértőt újból meg kellett volna hallgatnia, és ha ez nem vezetett volna eredményre, más szakértőt kellett volna kirendelnie.
Az idézett jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel nincs jelentősége, hogy a felperes a baleset idején 70 éves volt, tehát hogy a nyugdíjkorhatárt már régen betöltötte. Akinek a munkaképessége baleset folytán csökkent, és emiatt jövedelem-kiesése van, ennek megtérítéseként járadékot követelhet. A balesetet szenvedett személy keresetveszteségét (jövedelemkiesését) pedig a balesetet megelőző évben elért rendszeres kereset (jövedelem) havi átlaga alapján kell meghatározni. A jövedelem-kiesés nyilvánvaló, hiszen az orvosszakértő véleménye szerint is a földműves foglalkozású felperes a baleset folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenése következtében gyakorlatilag teljesen, orvosi szempontból 40%-ban munkaképtelenné vált, és a megmaradt munkaerejének hasznosítása is nehézségekbe ütközik. Ami pedig a jövedelem-kiesés mértékét és a balesetet megelőző egy évben elért átlagjövedelmet illeti, a bíróságnak a Pp. 3. §-ának (2) bekezdésében, valamint a Pp. 164. §-ának (2) bekezdésében foglaltakhoz képest hivatalból kellett volna gondoskodnia a per alapos és gyors tárgyalásáról, vagyis a tényállás tisztázásához szükséges bizonyítás elrendeléséről.
Ha pedig ez a bizonyítás sem volna teljes mértékben eredményes, a bíróságnak a Pp. 206. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés megfelelő alkalmazásával van lehetősége arra, hogy a járadékot a per összes körülményeinek mérlegelésével belátása szerint határozza meg. (Legf. Bír. P. törv. I. 20 433/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás