PK BH 1976/358
PK BH 1976/358
1976.08.01.
Személygépkocsi eladásakor az eladó a gépkocsi sérüléseiről a vevőnek részletes tájékoztatást köteles adni (Ptk. 308., 4., 318., 339. §).
A felperes 1971. szeptember 9-én 70 000 Ft-ért megvette az alperestől a perbeli használt személygépkocsit. A szerződés szerint „a gépkocsi 1972. február 2-ig garanciális”, vagyis a MERKUR Vállalat az említett időpontig a gépkocsiért jótállást vállalt.
A felperes a gépkocsit 1972. január 23-án 70 500 Ft-ért tovább adta P. Z.-nek, aki 1972. márciusában a gépkocsit megvizsgáltatta és ekkor megállapították, hogy a gépkocsin karambolos sérülések vannak és azt ismételten átfestették. Emiatt B. Z. szavatossági igénnyel lépett fel a jelen per felperese ellen. A bíróság a felperes felelősségét megállapította és ítéletével 15 000 Ft és ennek kamata, valamint 1630 Ft perköltség megfizetésére kötelezte.
Ezt követően – 1972. augusztus 23-án – előterjesztett keresetében a felperes 18 560 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy az alperes a szerződés megkötésekor a gépkocsi lényeges tulajdonságairól őt nem tájékoztatta, a gépkocsi értékére kiható karambolos sérüléseket vele nem közölte. B. Z. hibás teljesítés miatt sikerrel perelte őt és e perrel kapcsolatban a marasztalási összeggel együtt 18 560 Ft kiadása volt.
Az alperes tagadta a kereseti tényállításokat és arra hivatkozott, hogy az eladáskor a felperest a gépkocsi sérüléseiről megfelelően tájékoztatta.
Az első fokú bíróság tényként állapította meg, hogy az alperes az eladáskor nem tájékoztatta a felperest arról, hogy a gépkocsi több ízben karambolozott, az alperes tehát nem szerződésszerűen, hanem hibásan teljesített. Ezért az alperest a Ptk. 307. §-ának (1) bekezdése alapján 18 560 Ft, ennek 1972. április 14-től járó kamata és 2300 Ft perköltség 15 nap alatti megfizetésére kötelezte.
Az alperes fellebbezett az első fokú ítélet ellen, annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. A felperes ellenkérelme az első fokú ítélet helyben hagyására irányult.
A másodfokú bíróság megváltoztatta az első fokú ítéletet, elutasította a keresetet és a felperest 2820 Ft összperköltség – 15 nap alatti – megfizetésére kötelezte.
Az első fokú bírósággal ellentétes álláspontját a másodfokú bíróság azzal indokolta, hogy a perben kihallgatott tanúk szerint az alperes a karambolokat közölte a felperessel, aki tehát ennek ismeretében vásárolta meg a gépkocsit. Ezért az alperes a Ptk. 305. §-ának (4) bekezdése értelmében mentesül a kellék-szavatossági felelősség alól. A másodfokú bíróság a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnő aránytalanság [Ptk. 201. § (2) bek. ] megállapítására sem talált alapot, mivel a szakértő szerint a gépkocsi vételkori forgalmi értéke 55 000 Ft volt, „ehhez képest a 70 000 Ft-os vételár feltűnően aránytalanul magasnak nem tekinthető.”
A mindkét fokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az eladó köteles a vevőt a dolog lényeges tulajdonságairól és a dologgal kapcsolatos fontos körülményekről, különösen a dologra vonatkozó esetleges jogokról és a dologgal kapcsolatos terhekről tájékoztatni. Köteles továbbá az ilyen körülményekre, illetőleg jogokra és terhekre vonatkozó okiratokat a vevőknek átadni (Ptk. 368. §).
Mindezek a rendelkezések összhangban vannak a Ptk. 4. §-ában a jogok gyakorlásával és kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban kifejezésre jutó elvekkel, de különös jelentőségük van a nem szerződésszerű teljesítés jogkövetkezményeinek meghatározása szempontjából is.
A peradatok szerint a gépkocsi eladása előtt öt ízben sérült meg, éspedig: 1971. március 21-én súlyos személyi sérüléssel járó balesetet szenvedett és közepesen rongálódott, 1971. május 23-án és június 16-án enyhébben, július 19-én közepesen sérült meg, végül 1971. augusztus 24-én Bulgáriában felborult, és a karosszéria súlyosan megrongálódott.
Nem kétséges, hogy a gépkocsi említett sérülései nemcsak a vételár nagysága szempontjából jelentősek, hanem a felperes szerződéskötési szándékát is érinthették, ezért a szerződés kötésekor a felperes köteles lett volna a sérülésekről a vevőnek részletes tájékoztatást adni.
Az alperes és a tényállításait megerősítő tanúk vallomásai alapján csak az állapítható meg, hogy az alperes az eladáskor közölte a felperessel, hogy a gépkocsival karambolozott. Nem tisztázott azonban, hogy a balesetek számáról és azok jellegéről megfelelően tájékoztatta-e a felperest. E nélkül pedig nem lehet a perbeli vitát eldönteni és azt elbírálni, hogy az alperes teljesítése szerződésszerű volt-e. Ezzel kapcsolatosan nem meggyőző az alperesnek az a védekezése, hogy a felperest a karosszériás sérülések nem érdekelték. Életszerű lehet az, hogy a felperes kisebb sérülésekre nem helyezett súlyt. Az adott esetben azonban a gépkocsi több ízben is súlyosan megsérült, ezekről pedig az alperes feltétlenül köteles volt a felperest tájékoztatni. Mivel a szerződés szerint a gépkocsi még jótállás alatt állott, a jótállási igény elbírálása érdekében köteles volt az alperes a javításra vonatkozó okiratokat kiadni.
Ha az alperes a gépkocsi sérüléseiről kimerítő tájékoztatást az eladáskor nem adott, megszegte a Ptk. 363. §-ában előírt tájékoztatási kötelezettséget és ez a szerződésszegés, figyelemmel a Ptk. 318. §-ára, a Ptk. 339. §-a alapján kártérítési kötelezettség alapjául szolgálhat.
Az új eljárásban a másodfokú bíróságnak azt kell tisztáznia, hogy milyen szolgáltatásra irányult a felek akarata, s hogy a gépkocsi az átadáskor a szerződésnek megfelelő állapotban volt-e.
Mivel a felek a szerződésről okiratot készítettek, a jogviszonyuk elbírálásánál elsősorban az okirat tartalma az irányadó. Az okirat szerint „a gépkocsi garanciális” volt, ezért tisztázni kell azt is, hogy a sérülések miatt nem szűnt-e meg a MERKUR Vállalat jótállási kötelezettsége. E vonatkozásban az alperesre hárul annak bizonyítása, hogy az okirat nem tartalmazza a szerződő felek valódi akaratát. A kérdés elbírálásánál figyelemmel kell lenni a kikötött vételárra is, mivel a körülményekből ítélve nem valószínű, hogy a felperes a valóságosnál magasabb áron kívánta a gépkocsit megvenni. A szerződéskötés körülményeiből, a felek nyilatkozataiból és a megállapított vételárból kell tehát következtetést levonni arra, hogy a szerződés szerinti teljesítésnek milyen személygépkocsi szolgáltatása felelt meg. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 596/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás