PK BH 1976/361
PK BH 1976/361
1976.08.01.
Törvény alapján nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak közölt nem állott fenn az életközösség, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy nem volt kilátás az életközösség visszaállítására. Ez utóbbi feltételt illetően azt kell gondosan mérlegelni, hogy a házastársak életviszonyának, egymáshoz való kapcsolatának és egyéb körülményeknek a figyelembevételével objektíve volt-e kilátás az életközösség helyreállítására [Ptk. 601. § (1) bek.].
A járásbíróság ítéletében megállapította, hogy az 1975. január 27-én végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt örökhagyó után – házastársi törvényes öröklés jogcímén – a felperes örököl, ezért az alperest a birtokában maradt ingóság kiadására kötelezte.
Az első fokú bíróság ítélete ellen az felperes jelentett be fellebbezést annak megállapítása iránt, hogy a felperes és a néhai között a halál idején életközösség nem állott fenn, és annak helyreállítására nem is volt kilátás, így a felperes a hagyatékot a törvénynél fogva nem szerezheti meg.
A felperes ellenkérelme a járásbíróság ítéletének a helybenhagyására irányult.
A megyei bíróság az alperes fellebbezését alaposnak találta.
A járásbíróság ítéletében megállapított tényállást mindenekelőtt helyesbíti azzal, hogy a felperes és a néhai 1973. augusztus 18. napján kötöttek házasságot, így a halálesetkor nem 7 éves, hanem csak másfél éves házasok voltak.
Módosítja a megyei bíróság a járásbíróságnak azt a ténymegállapítását is, hogy az életközösség megszakadását nem lehet megállapítani. A járásbíróság által egyébként helyesen rögzített tények szerint január 26-án a felperes és néhai felesége között veszekedés volt, amelyet az az alapos indok és érzelmi háttér váltott ki, hogy a felperes ekkor szerzett tudomást feleségének más férfival fenntartott kapcsolatáról.
Ezután a felperes a közös lakást elhagyta, személyes használati tárgyain felül a közösen szerzett ingóságaik értékbeni 50%-át magához vette és szülei lakására vitte. Másnap a felperes találkozott a feleségével, közölte vele, hogy elköltözött, a közös lakás nála levő kulcsait neki átadta.
Ilyen előzmények után a közös lakás elhagyása, a közös vagyon elosztása, annak kifejezésére juttatása, hogy a közös lakásba a házastárs nem kíván visszamenni, mind olyan körülmények, amelyek együttesen az életközösség megszakadását egyértelművé teszik.
A megyei bíróság ezért a tényállást e vonatkozásban megváltoztatta.
A továbbiakban eldöntendő kérdés volt, hogy az életközösség helyreállítására volt-e kilátás. A Ptk. 601. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis kiesik az öröklésből az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között az életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség helyreállítására nem volt kilátás.
A kiesésnek tehát e két együttes feltételéből az első adott, de a megyei bíróság álláspontja szerint a második feltétel is megvalósult.
Az életközösség helyreállításának kilátástalansága szempontjából ugyanis azt kell gondosan mérlegelni, hogy a házastársak életviszonyainak, egymáshoz való kapcsolatának és egyéb körülményeknek a figyelembevételével volt-e kilátás arra, hogy a házastársak között az életközösség helyreálljon. Ezt meghiúsította az örökhagyó azzal, hogy öngyilkos lett.
A törvény miniszteri indokolása is kiemeli, hogy a házastárs öröklési joga csak valódi, tehát tartalommal rendelkező házassági kapcsolaton alapulhat. Ha ez nincs meg, közömbös, hogy a házasság tartalmatlansága melyik házasfél magatartására vezethető vissza.
Mindebből következik, hogy a felperes az örökhagyó után szerzőképtelen, mert a Ptk. 600. §-ának b) pontja alapján kiesett az öröklésből. Ezért a megyei bíróság a járásbíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes ingók kiadására irányuló keresetét elutasította. (Pécsi Megyei Bíróság 2. Pf. 20 953/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás