PK BH 1976/363
PK BH 1976/363
1976.08.01.
A szellemi tevékenységet folytatók (pl. ügyvédi munkaközösségi tagok) részére teljesített „kifizetés” tekintetében nem tartozik az adókivetés jogalapját érintő és a bíróság által vizsgálható kérdések körébe az, hogy a teljes kifizetett vagy az adóval csökkentett összeget lehet-e figyelembe venni [1975. évi IV. tv. 57. §(1) bek. e) pont, 43/7971. (XII. 17.) Korm. sz. r. 12.§ (3) bek., PK 192., 369., 373. sz.].
Az első fokú pénzügyi hatóság az ügyvédi munkaközösség felperest 25 088 Ft pótadó megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú államigazgatási hatóság a fellebbezést elutasította.
A felperes keresetlevelében a jogerős államigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérte. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első fokú bíróság a jogerős államigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte és az államigazgatási „szerveket” új határozat hozatalára kötelezte.
Ez a határozat fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A szellemi tevékenységet folytatók jövedelemadójáról szóló 43/1971. (XII. 17.) Korm. sz. rendelet (R) 12. §-ának (3) bekezdése szerint e rendelet alkalmazásában – az 1977. évi IV. tv. 57. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján – az adókivetés jogalapja körébe csak annak eldöntése tartozik, hogy kinek a terhére, milyen tevékenység (jövedelemforrás) után, milyen adóztatási módszerrel [adóelvonás, alkotó- és munkaközösségi adózás, adókivetés, állandó adó-kulccsal (adótétellel) történő adózás], melyik időponttól kezdődően állapítható meg adó, illetőleg fennáll-e jogosultság adómentességre, valamint nem évült-e el az adó megállapításához való jog.
A Legfelsőbb Bíróság 192. sz. polgári kollégiumi állásfoglalásában már részletezte, hogy az 1957. évi IV. tv. 57. §-a (1) bekezdésének e) pontjában foglalt rendelkezések alkalmazása során mi tartozik a kivetés jogalapja körébe és ehhez képest milyen kérdések vizsgálata tartozik bírósági hatáskörbe. E kollégiumi állásfoglalást azonban utóbb módosította, illetőleg kiegészítette a PK 369. és 373. sz. állásfoglalás. Ez utóbbi a 192. sz. PK állásfoglalás indokolását pedig kiegészítette azzal, hogy az I. a)–g) pontjaiban kifejtettek csak abban az esetben irányadók, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik. Ilyen eltérő rendelkezésként említi – egyebek mellett – a szellemi tevékenységet folytatók jövedelemadójáról szóló 43/1971. (XII. 17.) Korm. sz. rendelet 12. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezést is.
A perbeli esetben a felek közötti jogvita lényege az, hogy az ügyvédi munkaközösség a havonta kiállított tevékenységi kimutatások alapján 10%-kal csökkentett adóalap után számította ki az adót és az így jelentkező összeget fizette be az adószámlájára.
Valójában tehát a felek közötti jogvita lényege az, hogy az ügyvédi munkaközösség említett tagjai részére teljesített „kifizetés” körében a teljes összeget vagy az adóval csökkentett összeget lehet-e figyelembe venni. Az utóbbi kérdés elbírálása azonban nem vonható a 43/1971. (XII. 17.) Korm. sz. rendelet 12. §-ának (3) bekezdésében említett, az adókivetés jogalapját érintő és a bíróság által vizsgálható kérdések körébe, ezért a járásbíróság akkor járt volna el helyesen, ha a Pp. 324. §-ában írt rendelkezésekhez képest a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság – figyelemmel arra, hogy a Pp. 273. §-ának (1) bekezdésében írt egyéves határidő időközben lejárt, s így a törvényességi óvás alapján a felekre is kiható hatályú határozat nem hozható – csupán megállapította, hogy az első fokú bíróság ítélete törvénysértő [Pp. 274. § (1) bek.] (Legf. Bír. P. törv. V. 20 842/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás