MK BH 1976/37
MK BH 1976/37
1976.01.01.
Útépítésnél a kijelölt és elkerített munkaterület a vállalat működési köréhez tartozik: a dolgozó ott elszenvedett balesete üzemi baleset. Nem teszi a balesetet elháríthatatlanná egyedül az, hogy a vállalat a balesetvédelmi óvórendszabályokat megtartotta (Mt. 62. §, MK 29. sz.).
A felperes kubikosként az alperes alkalmazásában állott. 1970. szeptember 21-én útépítésen, a szegély lerakásán dolgozott. A munkaterület vasbakokkal és a szokásos festett deszkakorláttal el volt zárva. A szegélyezési munka befejezése után további tennivalóit beszélte meg, majd a munka végzéséhez szükséges lapátért hajolt le. Ebben a helyzetben hátulról ütést érzett, eszméletét elvesztette, balesetet szenvedett. A baleset úgy következett be, hogy a gépkocsiját vezető H. I. a gépkocsi kormányát elrántotta és fékezve a személygépkocsival megcsúszott, áttörte az utcát elzáró korlátot, a gépkocsi felborult és becsúszott abba a gödörbe, amelyben a felperes tartózkodott.
A baleset következtében a felperes súlyos sérüléseket szenvedett. A sérülés és a szövődmény miatt a korábbi foglalkozását nem tudta folytatni, 1971. június hónaptól éjjeliőr beosztásban dolgozik.
A felperes kárigényét az alperes, majd panaszát a munkaügyi döntőbizottság elutasította.
A felperes keresetében a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását, kárának, illetve a baleset előtti és utáni keresete közötti különbözetnek járadékkénti megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a baleset a vállalat működési körén kívül eső elháríthatatlan ok folytán állt elő, ezért az Mt. 62. §-ának (2) bekezdése alapján mentesül a kártérítés felelőssége alól.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek helyt adott, és az alperest 1971. május 1. napjától kezdve járadék fizetésére kötelezte azzal, hogy a már lejárt járadék összegét 15 napon belül köteles a felperesnek megfizetni. Az ítélet indokolása szerint a felperes a balesetet a munkaviszonyból folyó kötelessége teljesítése során szenvedte el, ennek folytán az alperes a felmerült kárért az Mt. 62. §-ának (1) bekezdése értelmében anyagi felelősséggel tartozik. Az orvos szakértői vélemény szerint a felperes csak könnyebb munka végzésére alkalmas, korábbi munkáját nem tudja ellátni. A járadék összegét a bíróság az általa beszerzett jövedelemkimutatás alapján állapította meg.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a kárt az alperes működési körén kívül eső elháríthatatlan ok eredményezte.
A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes károsodását előidéző ok távol áll az alperesi vállalat működési körétől, és az alperes részéről objektíve elháríthatatlan volt a károkozó magatartás. Ezt az alperes csak az útszakasznak a közlekedésből való kiiktatásával tudta volna elhárítani, erre azonban lehetőség nem volt.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 62. §-ának (1) bekezdése szerint a vállalat a dolgozónak a munkaviszony keretében okozott kárért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel. A (2) bekezdés értelmében pedig a vállalat mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Ennek hiányában is mentesül a kár annak a részének a megtérítése alól, amelyet a dolgozó vétkes magatartása idézett elő.
A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma 29. számú (korábban a Polgári Kollégium 156. számú) állásfoglalásának b) pontja szerint “ha a kárt a vállalat működési körébe eső ok idézte elő, felelőssége akkor is fennáll, ha ez az ok nem volt elhárítható” és “azt, hogy a kárt előidéző ok az adott esetben a vállalat működési körén kívül esik-e, a vállalat működése vonatkozásában és objektív ismérvek alapján kell vizsgálni”.
Annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy az üzemi balesetet az alperes működési körébe tartozó ok eredményezte-e vagy sem, nem hagyható figyelmen kívül az, hogy az alperes sajátos tevékenységet folytat, amelynek keretében dolgozói – annak érdekében, hogy a feladatukat végrehajtsák – közvetlen az úttest mentén, illetve az úttesten kénytelenek munkát végezni. Ennek folytán az alperes működési köréből eredően dolgozói állandó veszélynek vannak kitéve. Ennélfogva nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy a kijelölt munkahelyen munkát végző felperes a balesetet nem az alperes működési köréből eredően szenvedte el.
A megyei bíróság által elfoglalt álláspont azonban az elháríthatatlanság tekintetében is téves. Egymagában az a körülmény ugyanis, hogy az alperes eleget tett az óvórendszabályban (pl. KRESZ) előírt kötelezettségeinek, még nem jelenti azt, hogy a bekövetkezett baleset egyben elháríthatatlan is lett volna. Ez csupán azt eredményezheti, hogy a munkáltató esetleg nem tartozik megtérítési kötelezettséggel a társadalombiztosítási szervvel szemben, mert őt óvórendszabály-mulasztás nem terheli.
Az alperesnek a felperessel szemben fennálló felelőssége azonban nem vétkességen, hanem az Mt. 62. §-ának (1) bekezdésében meghatározott felelősségen alapul Következésképpen a felperes felmerült káráért is tartozik helytállni. A másodfokú bíróság ezzel ellentétes állásfoglalása téves. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 539/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás