MK BH 1976/380
MK BH 1976/380
1976.08.01.
Leltárhiány megtérítésére kötelező határozat hatályon kívül helyezése iránt indított perben a bíróságnak vizsgálnia kell a felelősség fennállásának feltételeit, így – egyebek között – azt, hogy a dolgozó vállalta-e az anyagi felelősséget, és hogy az erre előírt határidőn belül történt-e a megtérítésre való kötelezés. Vizsgálni kell azt is, hogy a dolgozó által megjelölt körülmények alkalmasak-e a hiány okának tisztázására és ekként a felelősség alóli egészbeni vagy részbeni mentesülésre [2/1968. (I. 16.) Korm. sz. r. 2., 3. § (2) bek., 5. § (4) bek.].
A felperesek az alperes alkalmazásában állottak és üzletvezető, illetve üzletvezető-helyettesi munkakört töltöttek be.
Az általuk vezetett egységben élő-, vágócsirke és tojás eladásával foglalkoztak. Az árut részben az alperes biztosította, részben a felperesek vásárolták fel a keresletnek megfelelően. Munkaköri feladatuk volt az árusításból visszamaradt csirke tartása is az alperes által bérelt raktárban.
Az alperes a határozatában megállapította, hogy az 1973. augusztus 16-tól 1974. január 16-ig terjedő leltáridőszakban 30 222 Ft áruhiány keletkezett. Ezért az I. r. felperest 14 595 Ft, míg a II. r. felperest 15 726 Ft leltárhiány megfizetésére kötelezte.
A felperesek a leltárhiány megfizetésére kötelező határozat ellen panasszal éltek. Arra hivatkoztak, hogy a leltárhiány oka ismert, mert 1973. augusztusában a raktárban tárolt csirkék fertőző megbetegedése miatt nagy volt az elhullás, 30–40 db-os tételben kellett az elhullott állatokat a raktár kertjében elásni. Ezeket a tételeket nem írták jóvá.
1973. októberétől a rossz időjárás miatt az ablaktalan raktárban befagyott a víz, villanyvilágítás nem volt, a sötétben a baromfi enni nem tudott. Az állományban bekövetkezett súlyveszteséget a munkáltató nem ismerte el. Kérték a városi szakállatorvos és más tanúk kihallgatását.
A munkaügyi döntőbizottság a felperesek panaszát elutasította.
A felperesek a keresetükben a munkaügyi döntőbizottság határozatának a megváltoztatását kérték és fenntartották a panaszokban már előadottakat. Ezt kiegészítették még azzal, hogy a vágócsirkét egyik piactól a másikig a raktárban kellett tárolniuk. Itt nagy volt az elhullás, mérési lehetőségük sem volt. 157 db csirkét ástak el a kertben, mert az alperes a dögtelepre nem szállította el többszöri kérésük ellenére sem az állatokat.
Az alperes egyik alkalmazottjának utasítására a II. r. felperes 1973. októberében kénytelen volt beteg baromfiakat felvásárolni, ezek eladása nehézségbe ütközött, és tárolás közben nagy volt az elhullás. Ennél, valamint az állandó 300–400 darabból álló állománynál egyik piactól a másikig nagy volt a súlyveszteség is.
Az etetésre használt takarmányt az alperes nem írta jóvá.
Az alperes több esetben szállítóeszközt nem biztosított, így a vágócsirkét piaci napokra nem tudták kiszállítani a raktárból, ami az állomány súlyveszteségét tovább növelte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Az ítéletének indokolása szerint a felperesek nem tudták bizonyítani a kereseti kérelmükben foglaltakat. Az a körülmény, hogy a raktárhelyiség esetleg nem volt megfelelő, a per eldöntése szempontjából nem bír jelentőséggel.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az I. r. felperes élt fellebbezéssel és ebben az ítélet megváltoztatását kérte. További bizonyítási eljárás lefolytatását, így a súlycsökkenés mértékének megállapítására könyvszakértői, míg a raktározási körülmények megállapítására baromfiszakértői vizsgálat elrendelését kérte. Állította, hogy a gépkocsivezető is szállított el a dögtelepre baromfihullákat és ezeket a tételeket sem írták jóvá. Előadta, hogy a II. r. felperest a járásbíróság az ítéletében bűnösnek mondta ki egyrendbeli folytatólagosan, magánokirat-hamisítással elkövetett csalás bűntettében és háromrendbeli magánokirat-hamisítás vétségében, megállapítva, hogy a leltáridőszakban az alperesnek 1740 Ft kárt okozott és ezért öt hónapi – két évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre és 2000 Ft pénzbüntetésre ítélte.
Bár a jogerős büntető ítélet a munkaügyi bíróság rendelkezésére állott, az 1740 Ft összeggel a leltárhiányt nem csökkentette.
A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítéletének indokolásában utalt arra, hogy az első fokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, mely szerint a rossz gondozási körülményeket és az egyéb okból történt elhullást a leltárhiány megállapításakor az alperes már figyelembe vette és a felperesek javára jóvá is írta. Ezen túlmenő elhullást a felperes nem tudott bizonyítani.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az I. r. felperes a Pp. 235. §-ának (1) bekezdésében megjelölt feltételek megtartásával adta be a fellebbezését a munkaügyi bíróság ítélete ellen és ebben széles körű bizonyítási eljárás lefolytatását kérte.
A másodfokú bíróság nem észlelte, hogy a munkaügyi bíróság a tényállást nem tárta fel megfelelően és ennek érdekében a szükséges bizonyítási eljárást sem folytatta le.
A felek között leltárhiány megtérítésével kapcsolatban indult a munkaügyi vita. Így a másodfokú bíróságnak egyrészt hivatalból, másrészt a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel észlelnie kellett volna, hogy a panasszal megtámadott – leltárhiány megfizetésére kötelező – határozat a peres iratok között nem lelhető fel.
Az alperes az I. r. felperest a II. r. felperessel együtt munkabére arányában kötelezte a teljes leltárhiány megfizetésére. Erre csak akkor van lehetőség, ha a perbeli egység a 2/1968. (I. 16.) Korm sz. rendelet 2. §-a szerinti szabadkasszás egységnek minősül, és ha a 3. § (2) bekezdésében írt feltételek együttesen fennállanak.
A peres iratok között nem lelhető fel a felelősségvállaló nyilatkozat, a munkaszerződés, s így az sem állapítható meg, hogy az I. r. és II. r. felperesek a keletkezett leltárhiányért a teljes anyagi felelősséget vállalták-e vagy sem. Miután a munkaügyi bíróság a leltárhiány megfizetésére kötelező határozatot sem szerezte be, így nem bizonyított, hogy az alperes az említett jogszabály 5. §-ának (4) bekezdésében megállapított hatvan napos jogvesztő határidőben közölte-e a leltárhiány tényét az anyagilag felelős dolgozókkal.
Az. I. r. felperes az alapeljárásban és a fellebbezésében is állította, hogy a leltárhiány oka ismert, még pedig a nagymérvű elhullás, a súlyveszteség és a II. r. felperes bűncselekménye miatt. A másodfokú bíróság ennek ellenére a Pp. 249. §-ának (2) bekezdése szerinti bizonyítási eljárást nem folytatta le és meg sem indokolta, hogy azt miért mellőzte.
Nem helytálló a jogerős ítélet indokolásának az a megállapítása, hogy az alperes minden baromfi elhullását figyelembe vette, és további elhullást az I. r. felperes nem tudott bizonyítani, hiszen megjelölte éppen az erre vonatkozó bizonyítékait.
Ennek megfelelően a másodfokú bíróságnak be kellett volna szereznie a leltárfelvétellel és az elszámoltatással kapcsolatos összes bizonylatot. Szükség esetén könyvszakértői, továbbá baromfiszakértői vizsgálat elrendelésével kellett volna tisztázni, hogy a leltáridőszakban milyen értékű árut vásároltak fel értékesítésre, az alperes a normalizált hiány mértékét hány százalékban határozta meg. Mennyi állatot tartott az áruda a piaci időszakok között, az állatoknál mennyi lehetett a raktározási körülményekre figyelemmel ebben az időszakban a súlyveszteség, és ennek pontosan mennyi a pénzben kifejezhető értéke. Tisztázni kellett volna továbbá, hogy az állatok elhullását az anyagilag felelős dolgozók bejelentették-e az alperesnek.
A raktárt bérbeadó tulajdonos tanúkénti kihallgatásával tisztázni lehet a baromfiak pusztulásának mértékét, esetleg darabszámát is.
Nem volt tekintettel a bíróság arra sem, hogy a II. r. felperes bűncselekményévei okozott kár összege a leltárhiányt csökkentette, mert a hiány e részének az oka ismert.
A bizonyítási eljárás lefolytatása után hozható csak megnyugtató érdemi határozat a jelen perben. Miután az eljárt bíróságok a lényeges körülményeket nem tisztázták, ítéletük megalapozatlan és így törvénysértő. (Legf. Bír. M. törv. II. 10 205/1075. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás