MK BH 1976/381
MK BH 1976/381
1976.08.01.
Korkedvezményes nyugdíjra való jogosultság megállapítása iráni indított perben a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőjének az illetékes szakszervezet véleményének figyelembevételével kialakított állásfoglalása az irányadó abban a kérdésben, hogy a dolgozó által betöltött munkakör korkedvezményre jogosít-e [67/1955. (XII. 24.) Korm. sz. r. 88. §, 35/1972. (XI. 2.) MT sz. r. 1. §, MK 47. sz.].*
A felperes 1951. július 1-től 1967. november 8-ig a gépgyár kohászati gyáregységének vasöntő léjében az öntőcsoportnál segédmunkási munkakörben dolgozott. Ennek az időnek korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött időként való figyelembevételével a társadalombiztosítás szervétől korkedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultságának elismerését kérte. E kérelmét elutasították azzal az indokkal, hogy a munkaköre nem volt azonos a 35/1972. (XI. 2.) MT sz. rendelet mellékletében meghatározott „öntőcsoportnál segédmunkás” munkakörrel.
A felperes a másodfokú elutasító határozat ellen keresettel fordult a bírósághoz és kérte annak megállapítását, hogy az előzőekben megjelölt munkaköre alapján korkedvezményes öregségi nyugdíjra jogosult.
A kerületi bíróság az eljárás során megkereste a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságát állásfoglalásának közlése végett. A Társadalombiztosítási Főigazgatóság a válaszában utalt az öntőcsoporthoz beosztott segédmunkás munkakörének a 35/1972. (XI. 2.) MT sz. rendelet mellékletében foglalt leírására. A felperesnek a perben tett előadásából megállapítható, hogy nem tartozott a feladatkörébe a leírásban részletezett valamennyi tevékenység. Ezért az volt a főigazgatóság álláspontja, hogy a felperes által betöltött munkakör nem tekinthető korkedvezményre jogosító munkakörnek.
Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának a perben vitás kérdésben elfoglalt álláspontjára.
A kerületi bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helyben hagyta. Helytállónak találta az első fokú bíróság ítéletének indokait is és utalt arra, hogy a 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet 88. §-ának (3) bekezdése értelmében a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának a perben vitatott kérdésben adott állásfoglalása a bíróságra kötelezően irányadó.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A 35/1972. (XI. 2.) MT sz. rendelet I. §-ának (1) bekezdése szerint a korkedvezményre jogosító munkaköröket (munkahelyeket) e rendelet melléklete tartalmazza. A mellékletben foglalt felsorolás szerint a kohó- és gépiparban az öntőcsoportnál segédmunkás (öntő melletti segédmunkás), öntő segédmunkás” korkedvezményre jogosító munkakörnek minősül.
A felperes a korkedvezményre jogosító időként általa beszámítani kért időben az előzőekben megjelölt rendelet mellékletében meghatározott munkakörrel azonos megjelölésű munkakörben dolgozott az öntőcsoportnál, mint öntő melletti segédmunkás. A társadalombiztosítási szerv alperes azonban a perben is vitatta és állította, hogy az azonos megjelölés ellenére a felperes szóban levő munkaköre nem tekinthető korkedvezményre jogosító munkakörnek, mert az említett rendelet melléklete a korkedvezményre jogosító munkakörök megnevezésén túlmenően az ilyennek minősülő munkakörök leírását is tartalmazza, és a felperes munkaköréhez nem tartozott a munkaköri leírásban részletezett valamennyi munkafeladat elvégzése, azoknak csak egy része tette ki a munkakörét.
A 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet 88. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a kereset elbírálása során vitássá válik, hogy a dolgozó korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott-e, ebben a kérdésben a munkaügyi miniszter állásfoglalása az irányadó. A munkaügyi miniszter e jogköre a társadalombiztosítás szervezetének egységesítéséről szóló jogszabályok értelmében 1964. évi 6. sz. tvr. 7. §, 5/1964. (XI. 6.) SZOT sz. szabályzat 1. §] a Szakszervezetek Országos Tanácsának hatáskörébe került, a SZOT – a 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendeletnek az előzőekben felhívott 88. §-a (3) bekezdésének további rendelkezése szerint – állásfoglalása előtt az illetékes szakszervezet véleményét kikéri.
A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának a bíróság megkeresésére adott állásfoglalásából kitűnően a főigazgatóság nem kért véleményt a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetétől arra vonatkozóan, hogy a szakszervezet álláspontja szerint a felperes szóban levő munkaköre korkedvezményre jogosító munkakörnek tekinthető-e. Az eljárt bíróságok tehát a döntésüket nem a jogszabály rendelkezéseinek megfelelően kialakított állásfoglalásra alapozták, s így mindkét bíróság ítélete törvénysértő. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 320/1975. sz.)
*
A 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet és a 35/1975. (XI.2.)MT sz. rendeletet a 17/1975 (VI. 14.) MT sz. rendelet 354. §-ának (3) bekezdése hatályon kívül helyezte. A közölt határozatban foglalt döntés azonban az újabb jogszabály – 17/1975. (VI. 14.) MT sz. rendelet 256. §-ának (3) bekezdése – rendelkezéseinek is megfelel.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás