BK BH 1976/387
BK BH 1976/387
1976.09.01.
I. A behívás, illetve a mozgósítás foganatosítása tekintetében intézkedő személyek a honvédelmi igazgatás körében járnak el és így hivatalos személynek tekintendők (Btk. 114.§).
II. A katonai szolgálati kötelezettség teljesítésének megtagadása csak akkor valósul meg, ha az a bevonulás esedékességének lejártával, arra illetékes személy előtt történik [Btk. 167. § (2) bek.].
A katonai bíróság bűnösnek mondotta ki a vádlottat felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettében, míg a katonai szolgálati kötelezettség teljesítése megtagadásának bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette.
Az ítéletben megállapított tényállás szerint a vádlott, aki korábban már teljesített sorkatonai szolgálatot, 1976. április első napjaiban hallott arról, hogy 4-én harcászati gyakorlat kezdődik. Így számolt azzal, hogy be fogják hívni, ezért feleségének is szólt, hogy hadiruházatát tegye rendbe. A várt időben azonban nem kapott behívóparancsot és így április 5-én rendesen megjelent munkahelyén, majd a munkaidő lejártával nagyobb mennyiségű szeszesitalt fogyasztott, amitől közepesen ittas állapotba került és kora este lefeküdt aludni. 19,30 óra tájban érkezett a lakására a kézbesítő a behívóparanccsal, mely szerint 4 órán belül be kellett vonulnia a közeli városban levő laktanyába. A vádlottat ezért felesége felkeltette, s a kézbesítő azt is közölte vele, hogy 22 óráig kell a tanácsházán jelentkeznie ahonnan a bevonulókat autóbusszal szállítják be a városba. Az ittas vádlott a behívóparancs tértivevényének aláírását megtagadta arra hivatkozva, hogy ő már eleget volt katona. A kézbesítő a behívóparancsot ennek ellenére lakásán hagyta, s a vádlott kikészíttette feleségével a hadiruházatát, azonban ismét lefeküdt aludni. A tanácsházára visszatérve, a kézbesítő közölte a tanácselnök helyettesével, aki egyben a behívási csoport vezetője is volt, hogy a vádlott megtagadta a tértivevény aláírását. A tanácselnök-helyettes ezért mintegy 10 perccel később harmadmagával megjelent a vádlott lakásán és közölve, hogy a tanácstól jönnek, arra igyekezett őt rábeszélni, írja alá a tértivevényt és vonuljon be a többiekkel.
A vádlott kiment a helyiségből, ahová néhány perc múlva egy baltával tért vissza és durva szavakkal kizavarta a tanácselnök-helyettest, valamint kísérőit a házából. Egyik személy azonban közelebbről ismerte és néhány perc múlva – amikor a vádlott némileg megnyugodott s a baltát át is adta feleségének – visszatért hozzá, hogy a bevonulásra rábeszélje. A vádlott azonban azt válaszolta, hogy kimerült állapotban van, ott a 3 gyermeke, most nincs ideje bevonulni. A kiérkezett személyek távozása után azonban a felesége rábeszélésére megnyugodott, felvette hadiruházatát és 20 óra tájban jelentkezett a tanácsházán, ahol a történtek miatt a tanácselnöktől bocsánatot is kért. A tanácstól azonban időközben értesítették a rendőrséget, s a kiérkezett rendőrjárőr – mielőtt a többi bevonulók elindultak volna – gépkocsival beszállította a laktanyába. Ott ittassága miatt csapatfogdába helyezték, és helyére a biztonsági tartalékból osztottak be egy másik járművezetőt, mert állapota miatt a vezetésre alkalmatlan volt.
Az ítélet ellen a vádlott védője a bűnösség megállapítása miatt, míg a katonai ügyész a részbeni felmentés miatt fellebbezett.
Fellebbezésének indokaként a védő arra hivatkozott, hogy a vádlott, aki rövid idő óta lakott a községben és attól távol dolgozott, a tanácselnök-helyettest személyesen nem ismerte. A kíséretében levő személyek pedig nem a tanács dolgozói voltak, következésképp a vádlott nem tudhatta, hogy hivatalos személyekkel áll szemben, amikor a lakásából őket baltával kizavarta.
Ezzel a védői érveléssel azonban a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet. A helyesen rögzített tényállás szerint ugyanis a tanácselnök-helyettes a lakásba való belépésekor nyomban közölte a vádlottal, hogy azért keresték fel, mert a behívóparancs tértivevényét nem írta alá és a kézbesítőnek akként nyilatkozott, hogy eleget volt már katona. Ebből pedig arra következtettek, hogy a behívóparancsnak nem akar eleget tenni. E közlésből a vádlott egyértelműen tudomást szerzett arról, hogy a bevonultatás foganatosítása tárgyában intézkedő személyekkel áll szemben, akik jogszabályi rendelkezésen alapuló feladataikat, a mozgósítás területi tennivalóit gyakorolják. Következésképpen a honvéd-igazgatás keretében járnak el, s így egyéb hivatali funkciójuktól eltekintve is hivatalos személynek tekintendők. Erre figyelemmel pedig amikor a jogszerűen eljáró hivatalos személyeket baltával, tehát az élet kioltására alkalmas eszközzel fenyegetve, akaratuk ellenére a lakásból eltávolította s így hivatali kötelességük jogszerű teljesítésében őket fenyegetéssel akadályozta, mindenben megvalósította a Btk. 155. §-ának (1) bekezdéséhen írt és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettét.
A katonai ügyész viszont arra hivatkozva támadta a vádlott részbeni felmentését, hogy az előbb a behívóparancs kézbesítője, utóbb pedig a tanácselnök-helyettes kíséretében volt személy előtt olyan kijelentést tett, hogy nem kíván katonai szolgálatot teljesíteni. Így ezeket figyelembe véve a tértivevény aláírásának megtagadásával, majd a hivatalos személyeknek lakásából erőszakkal történő eltávolításával katonai szolgálati kötelezettségének teljesítését már megtagadta. Ebből eredően a későbbi jelentkezése – bár az még időben történt – csak a büntetés kiszabása körében vehető enyhítőként figyelembe, de nem szolgálhat alapul a bűnössége megállapításának mellőzésére.
A Legfelsőbb Bíróság azonban ezt az álláspontot sem fogadta el. A törvény helyes értelmezése szerint ugyanis a Btk. 167. §-a (2) bekezdésének b) pontjában írt bűntettet az a hadköteles valósítja meg, aki a bevonulás esedékességének lejártával, arra illetékes személyek előtt tagadja meg a katonai szolgálati kötelezettségének teljesítését. Ebből eredően nem követi el a bűntettet az a hadköteles, aki nem az arra illetékesek jelenlétében, avagy az esedékesség időpontjának lejárta előtt tesz ugyan arra utaló kijelentéseket, hogy nem kíván eleget tenni kötelezettségének, a számára kijelölt időben és helyen a szolgálat teljesítése végett azonban pontosan megjelenik. Az említett rendelkezés ugyanis a hadkiegészítésnek a jogszabályokban megállapított rendjét s azon keresztül a fegyveres erők hadrafoghatóságához szükséges személyállomány rendelkezésre állását kívánja biztosítani. E szempontból pedig csak annak az elkövetőnek a magatartása veszélyezteti a hadrafoghatóságot, aki a kellő időben és helyen nem áll elöljáróinak rendelkezésére, tekintet nélkül arra, hogy előzően egyetértett-e bevonulási kötelezettségével vagy sem. Az előzően tett kijelentés ugyanis legfeljebb a szándék kinyilvánításaként értékelhető, ami pedig önmagában nem büntethető.
A jelen ügyben az állapítható meg, hogy bár a vádlott megtagadta a behívóparancs tértivevényének aláírását, sőt a behívás foganatosítása érdekében eljáró hivatalos személyek, tehát arra illetékesek előtt nyilvánította ki a katonai szolgálati kötelezettségének megtagadására irányuló szándékát, a büntethetőség másik előfeltétele azonban nem teljesült. A vádlott ugyanis a számára kijelölt gyülekezőhelyen, a tanácsháza előtt még időben megjelent ahhoz, hogy a többi bevonulóval együtt a laktanyába beszállíthassák, következésképp az esedékesség lejártakor nem tagadta meg a szolgálati kötelezettség teljesítését. Igaz, hogy ittassága miatt járművezetőként nem lehetett beosztani, a rendelkezésre álló adatok szerint azonban az italozáskor a vádlott még nem tudhatta, hogy a nap folyamán szolgálattételre be kell vonulnia, s így nem állapítható meg, hogy abból a célból ittasodott volna le, hogy a szolgálati kötelezettségének teljesítése alól ekként kivonja magát. Egyébként is az a körülmény, hogy jelentkezését követően ittassága miatt az alakulat fogdájába helyezték el, arra utal, hogy állományba vétele megtörtént, tehát az arra illetékes alakulat őt olyanként kezelte, mint aki a behívóparancsnak eleget tett. Minderre figyelemmel a vádlott bűnösségét a katonai szolgálati kötelezettség teljesítése megtagadásának bűntettében nem lehetett megállapítani. (Legf. Bír. Katf. III. 187/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás