BK BH 1976/389
BK BH 1976/3891
1976.09.01.
Az emberölésnek a sértett agyontaposásával történő végrehajtását különösen kegyetlen módon elkövetettnek kell minősíteni [1961. évi V. törvény 253. § (2) bek. a) pont].
A megyei bíróság a vádlottat aljas indokból elkövetett emberölés bűntette miatt 15 évi – fegyházban végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte és a közügyektől 10 évre eltiltotta.
A tényállás szerint a vádlott ittas állapotban tért haza lakására. Később elhatározta, hogy elmegy a tsz központjába az akkor éppen éjjeliőri szolgálatot teljesítő apjához. Útközben a kerékpár első kereke az előtte haladó és általa csak látásból ismert 63 éves sértettnek ütközött s mindketten a földre estek. Felkelés közben észlelte, hogy az elütött személy nő.
Ekkor elhatározta, hogy közösülni fog vele. A felemelkedő sértettet a vállánál fogva visszanyomta a földre, és bal kezével lehúzta a bugyiját a bal lábáról. A sértett többször segítségért kiabált. A vádlott cipős lábával többször a sértett fejébe rúgott, amelyből az egyik nagy erejű volt, három-négyszer pedig az arcába taposott. A rúgások és a taposások egy-két percig tartottak. Az egyik rúgástól a sértett eszméletét vesztette és tovább már nem kiabált. A vádlott ezután a saját nadrágját és alsónadrágját letolta, a sértett lábait szétfeszítette és közösült vele. A sértett a bántalmazások következtében meghalt.
Az ítélet ellen a védő fellebbezett. Fellebbezésében a cselekmény aljas indokból elkövetettként való minősítésének mellőzését indítványozta.
A fellebbezés nem alapos.
A vádlott szándéka a tiltakozó sértettel szemben kétségtelenül az erőszakos nemi közösülésre irányult. A sértett ellenállásának leküzdése érdekében alkalmazott erőszak módjából és nagy erejéből a vádlottnak fel kellett ismernie azt, hogy a fejre irányzott ilyen rúgások és taposások a sértett halálát eredményezhetik. Amikor pedig ennek felismerése mellett mégis a tényállásban írt módon alkalmazott erőszakot a sértettel szemben, a szándéka – bár eshetőlegesen – a sértett megölésére irányult. A nemi erkölcs elleni bűntett végrehajtása érdekében alkalmazott erőszakkal elkövetett emberölés pedig – még eshetőleges ölési szándék esetében is – aljas indokból elkövetettnek minősül. Az elsőfokú bíróság tehát helyesen minősítette a vádlott cselekményét aljas indokból elkövetettnek.
A minősítés azonban más vonatkozásban téves. A tényállásból megállapítható, hogy a cselekmény különösen kegyetlen módon elkövetettként való minősítésének ismérvei fennállanak. A vádlott 21 éves férfi, a sértett alacsony termetű, gyenge fizikumú, 63 éves sovány nő volt. A vádlott este, elhagyott helyen, váratlan helyzetben és körülmények között a földre nyomott és segítségért kiáltó sértettnek a cipőt viselő lábával többször a fejébe rúgott, amely rúgások egyike nagy erejű volt, majd 3-4 alkalommal rátaposott az arcára. A rúgások és taposások egy-két percig tartottak.
A rúgások és taposások koponyaalapi-törést, orrcsonttörést, mindkét oldalon járomcsont-törést, mindkét oldalon alsóálkapoccsonttörést és nyelvcsonttörést okoztak. A vádlott a rúgásokat és taposásokat csak akkor hagyta abba, amikor a sértett már eszméletét elvesztette. A sértett az erőfölényben levő vádlottal szemben teljesen kiszolgáltatott helyzetben volt, más segítségére nem számíthatott. A vádlott hosszantartóan, durván, brutálisan és többféle módon támadta és bántalmazta a sértettet, tudata tehát átfogta a véghezvitel különösen kegyetlen módját.
A vádlott cselekménye ezért különösen kegyetlen módon elkövetettnek is minősül. A Legfelsőbb Bíróság ehhez képest a vádlott cselekményét az 1961. évi V. törvény (Btk) 253. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés a) és b) pontja szerint minősülő különösen kegyetlen módon és aljas indokból elkövetett emberölés bűntettének minősítette.
A változott minősítés mellett új büntetés kiszabására volt szükség. A büntetés kiszabásánál a Legfelsőbb Bíróság súlyosbító körülményként értékelte, hogy a cselekmény kétszeresen minősül, míg enyhítő körülménynek vette a vádlott beismerését és gyengeelméjűségét. A Legfelsőbb Bíróság figyelembe vette azt a körülményt is, hogy a cselekmény társadalomra veszélyességét növeli az élet elleni cselekmények elszaporodottsága is. Ezekre tekintettel szabta ki a Legfelsőbb Bíróság a vádlottal szemben a büntetési célok eléréséhez szükséges – az első fokú bíróságéval azonos – mértékű szabadságvesztést.
(Legf. Bír. Bf. II. 488/1976. sz.)
1
Megjelent a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 1976. évi 9. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás