BK BH 1976/397
BK BH 1976/397
1976.09.01.
I. A magánvádló által előterjesztett vád tárgyában a bíróságnak döntenie kell, ezt nem háríthatja el a kérelem elutasításával.
II. A másodfokú bíróság nem végezheti el a bizonyítékoknak az első fokú bíróság által elmulasztott mérlegelését (Be. 311. §, 314. §, 239. §).
I. P. L. magánvádló 1974. szeptember 4-én kelt és a bíróságnál szeptember 29-én iktatott beadványában feljelentést tett B. Lászlóné ellen magánlaksértés és verekedés, B. László ellen pedig magánlaksértés és életveszélyes fenyegetés, valamint személyi szabadság megsértése, ifj. B. Tibor ellen pedig életveszélyes fenyegetés miatt.
B. Lászlóné ugyancsak feljelentést tett 1974. október 3-án P. László ellen könnyű testi sértés miatt azért, mert őt úgy megütötte, hogy orrcsontja eltörött.
Az első fokú bíróság az 1974. október 8-án kelt végzésével a két ügyet egyesítette, majd 1974. december 3. napjára személyes meghallgatásra tűzött ki határnapot, melyre a feleket megidézte. A személyes meghallgatáson P. László nem jelent meg, távolmaradását nem mentette ki, ezért az első fokú bíróság végzésével a B. Lászlóné, B. László és ifj. B. Tibor ellen indított büntetőeljárást megszüntette.
P. László 1974. december 7-én kelt és a bíróságon december 9-én iktatott beadványában a megszüntető végzés ellen fellebbezést jelentett be, orvosi igazolást csatolt, hogy a tárgyaláson azért nem tudott megjelenni, mert beteg volt. Ezt követően az első fokú bíróság az 1975. január 3-án kelt végzésével az iratokat az ügyészségnek küldte meg a nyomozás lefolytatása és annak eredményeként vádirat kibocsátásának megfontolása végett, mert álláspontja szerint B. Lászlóné, B. László és ifj. B. Tibor ellen P. László sérelmére erőszakkal és fenyegetéssel elkövetett magánlaksértés, P. László ellen pedig súlyos testi sértés bűntettének gyanúja állapítható meg, a fenti cselekmények pedig közvádra üldözendők.
Az ügyészség az iratokat az illetékes rendőrkapitányságnak küldte meg a nyomozás lefolytatása végett, amely 1975. március 27-én kelt határozatával B. Lászlónéval és B. Lászlóval szemben a nyomozást közvádra üldözendő bűncselekmény hiányában megszüntette. A fenti megszüntetést az ügyészség 1975. április 9-én jóváhagyta. Ifj. B. Tiborral szemben az ügyészség a vádemelést megtagadta, figyelemmel arra, hogy a cselekmény elkövetésekor fiatalkorú volt.
A fentiek után az ügyészség 1975. április 9-én P. László ellen súlyos testi sértés bűntette miatt vádindítványt bocsátott ki.
Az első fokú bíróság a vádindítvány alapján 1975. június 6-án tárgyalást tartott és bűnösnek mondta ki P. Lászlót súlyos testi sértés bűntettében s ezért őt 2500 Ft pénzfőbüntetésre ítélte.
Az első fokú bíróság a tárgyaláson P. Lászlót megnyilatkoztatta az általa előterjesztett magánindítvány vonatkozásában. Ez akként nyilatkozott, hogy az ügyészi álláspont ellenére, súlyos testi sértés bűntette miatt tartja fenn a vádat. Bírói kioktatás után változatlanul fenntartotta nyilatkozatát, hogy az eljárást súlyos testi sértés bűntette miatt kívánja lefolytatni a B. házaspárral, valamint ifj. fk. B. Tiborral szemben is. Nem vette tudomásul, hogy súlyos testi sértés miatt felnőtt korúval szemben csak ügyész emelhet vádat, fiatalkorúval szemben pedig magánvádnak nincs helye.
Az első fokú bíróság ítélete ellen P. László fellebbezést jelentett be. A másodfokú bíróság az ügyet felülbírálta és az első fokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a pénzfőbüntetés mértékét 1500 Ft-ra leszállította.
Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy az első fokú bíróság az igazolási kérelmet érdemben elbírálta, mert a P. László által, az eljárás megszüntetése miatt bejelentett fellebbezést igazolási kérelemnek tekintette, annak helyt is adott akkor, amikor az iratokat a közvádra üldözendő cselekmény megállapíthatósága végett az ügyészséghez áttette.
Az ítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Törvényt sértett az első fokú bíróság, amikor a P. László magánvádló által B. László és B. Lászlóné ellen emelt vád tekintetében nem határozott. A magánvádló az ellene elkövetett – a sérelmezett – cselekmény miatt tesz feljelentést, illetve terjeszti elő vádját [Be. 314. § (1) bek., 324. §]. Az a körülmény tehát, hogy a magánvádló a tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint kioktatás után is úgy nyilatkozott, hogy B.-ékkal szemben súlyos testi sértés bűntette miatt tartja fenn a vádat, tehát hogy álláspontja szerint az ellene végrehajtott cselekmény súlyos testi sértésnek minősül, a bíróságot nem köti. Törvényt sértett az első fokú bíróság akkor, amikor a terhelt ily irányú kérelmét azzal az indokolással utasította el, hogy a súlyos testi sértés bűntette csak közvádra üldözendő. Az eljárást tehát a terhelt vádja alapján le kell folytatni.
II. Az első fokú bíróság által megállapított tényállás megalapozatlan és a bíróság indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Nem tisztázta, hogy mi volt a cselekmény előzménye, valamint azt a körülményt, hogy P. László valóban szenvedett-e el és milyen természetű sérülést. Az első fokú bíróság ítéletében nem adott számot arról, hogy egyes tanúvallomásokat miért fogadott el, illetve miért mellőzött. Az indokolási kötelezettséget nem pótolja, hogy ítéletében felsorolta azoknak a tanúknak a nevét, akiket a tárgyaláson kihallgatott, figyelemmel arra, hogy a tanúk ellentétes vallomásokat tettek.
A másodfokú bíróság az ítélet eme hiányosságát észlelte, de törvényt sértett, amikor azt akként pótolta, hogy az első fokú bíróság helyett a mérlegelést maga elvégezte és az ilyképp megállapított tényállást tekintette irányadónak. Ezáltal ugyanis olyan bizonyítékokat – részben a nyomozás során tett tanúvallomásokat – vont mérlegelési körébe, melyek nem tartoztak sem az első, sem a másodfokú tárgyalás anyagába.
A Legfelsőbb Bíróság a törvénysértéseket megállapította, az eljárt bíróságok ítéleteit hatályon kívül helyezte és az ügyet új együttes tárgyalásra az első fokon eljárt bírósághoz visszaküldte. A tárgyalás során a közvádra és a magánvádra üldözendő cselekményekre vonatkozóan tényállást kell megállapítani; az ügyek egy eljárásban lefolytatása és egy határozatban eldöntése – figyelemmel az állandó bírói gyakorlatra is – feltétlenül indokolt, mert így lehet elkerülni azt a veszélyt, hogy különböző határozatokban egymástól eltérő, esetleg egymással ellentétes tényállás megállapítására kerüljön sor. (Legf. Bír. B. törv. III. 523/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás