PK BH 1976/406
PK BH 1976/406
1976.09.01.
Az elhelyezésre való jogosultság nem illeti meg azokat a személyeket, akik akár a lakásbérleti jogviszony fennállása alatt, akár pedig azt követően olyan magatartást tanúsítanak, amelynek alapján a lakásbérleti jogviszony nekik felróható okból megszüntethető lenne [2/1971. (VI. 21) IM sz. r. 4. § (1) bek., 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 123. §, 1/1971. (II. 8.) EVM sz. r. 90. § (2) bek a) pont].
Az a-i lakás a felperes jogelődjének szolgálati lakása volt. Az I. r. alperes 1950-ben költözött be e szolgálati lakásba élettársával a IV. r. alperessel, akivel együtt laktak és laknak a lakásban gyermekei, a II., III. és V. r. alperesek is.
Az I. r. alperes munkaviszonya 1956-ban megszűnt. A lakás 1971. július 1. napja óta vállalati bérlakás.
A felperes keresetlevelében azt adta elő, hogy az alperesek hosszabb idő óta nem fizetik az esedékes lakáshasználati díjat. Ezért a nevezetteket a lakás kiürítésére kérte kötelezni azzal, hogy rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználók, akik elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni.
Az I. r. alperes – pertársai képviseletében is – a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a lakáshasználati díj nagy részét felnőtt leányának a II. r. alperesnek kellett volna fizetnie, aki azonban elvált és három kiskorú gyermekével lakik a lakásban. Arra nem tudott nyilatkozni, hogy milyen összegű lakáshasználati díjhátralék áll fenn.
Az első fokú bíróság az alpereseket a lakás kiürítésére kötelezte azzal, hogy rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználók, akik elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni. Az ítélet indokolása szerint az I. r. alperes lakásbérleti jogviszonya a munkaviszonyának megszűnése következtében megszűnt. A lakást csak akkor lett volna köteles kiüríteni, ha számára megfelelő másik lakást ajánlanak fel. Miután azonban az alperesek a lakáshasználati díjat nem fizették, ezért kötelesek a lakást kiüríteni. Egyben – az 1/1971. (II. 8.) EVM sz. rendelet 90. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján megállapította azt is, hogy rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználók.
A másodfokú bíróság részben megváltoztatta az első fokú ítéletet és megállapította, hogy az alperesek jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználók, akiknek az elhelyezéséről a felperes köteles gondoskodni. Az ítélet indokolása szerint a perbeli lakás az I. r. alperes szolgálati lakása volt. Az I. r. alperes munkaviszonya 1956-ban megszűnt, ezért lakásbérleti jogviszonya is megszűnt. Ettől kezdődően tehát az alperesek jóhiszemű lakáshasználók, s elhelyezésükről a lakással rendelkező szerv köteles gondoskodni. A jó- vagy rosszhiszeműség megállapítása szempontjából nem tulajdonított a másodfokú bíróság jelentőséget annak, hogy az alperesek fizették-e a lakáshasználati díjat. Az ítélet indokolása szerint „nincs olyan jogszabály, amely a lakáshasználót rosszhiszeműnek minősítené utólag, a jogosultság megszűnte után”. Nem találta a másodfokú bíróság alkalmazhatónak az 1/1971. (II. 8.) EVM sz. rendelet 90. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezéseket, mert a lakásbérleti jogviszony nem az alpereseknek felróható okból szűnt meg, és a lakáshasználati díjhátralék a lakásbérleti jogviszony megszűnése után keletkezett. jogi érvelése szerint az I. r. alperes lakásbérleti jogviszonya nem a Vhr. 90. §-a (2) bekezdésének i) pontjában írt okból szűnt meg, ezért az alperesek jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználóknak minősülnek.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A 2/1971. (VI. 20.) IM sz. rendelet 4. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a lakásügyben hozott bírósági határozat jogerőre emelkedése után az eredetileg jóhiszemű kötelezett vagy a vele együttlakó személy olyan magatartást tanúsít, amelynek alapján a lakásbérleti jogviszony, illetőleg a lakáshasználat más jogcíme a kötelezettnek felróható okból megszüntethető lenne, a bíróság végzéssel határoz abban a kérdésben, hogy az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 123. §-át kell-e alkalmazni.
Ha a bérlő a lakbért nem fizeti, emiatt a bérbeadó a lakásbérleti jogviszony felmondással megszüntetheti, és a lakás kiürítésére kötelezett volt bérlő az 1/1971. (II. 8.) EVM sz. rendelet (Vhr.) 90. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján rosszhiszemű jogcím nélküli személynek minősül.
Az említett jogszabályok rendelkezéseiből arra kell következtetni, hogy a jogszabályalkotó meg kívánta vonni az elhelyezési jogosultságot azoktól a személyektől, akik akár a lakásbérleti jogviszony fennállása alatt, akár pedig azt követően olyan magatartást tanúsítanak, amelynek alapján a lakásbérleti jogviszony nekik felróható okból megszüntethető lenne.
Ezért a másodfokú bíróságnak az alpereseket a Vhr. 90. §-a (2) bekezdésének a) pontjában írt rendelkezések alkalmazásával rosszhiszemű jogcím nélküli személyekké kellett volna nyilvánítania. Ellenkező esetben az alperesek, akik jogcím nélkül használják a lakást, kedvezőbb helyzetbe kerülnének, mintha bérlők lettek volna. Ilyen előny azonban a bérleti jogviszony megszűnését követően a jogcím nélküli lakáshasználónak nem biztosítható.
Az előadott indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta, egyben kötelezte a pervesztes alpereseket, hogy a jogtanácsos által képviselt felperesnek a Pp. 75. §-ának bekezdésében írt rendelkezéseknek megfelelő, mérsékelt összegű fellebbezési eljárási költséget fizessenek meg. (Legf. Bír. P. törv. V. 21 189/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás