PK BH 1976/407
PK BH 1976/407
1976.09.01.
Annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy egy helyiség a lakás komfortfokozatának az elbírálásánál miként vehető figyelembe, nem a helyiség elnevezése, a tervezés alkalmával történt megjelölése az irányadó, hanem azt kell vizsgálni, hogy az elnevezésnek megfelelő rendeltetésszerű használat feltételei ténylegesen biztosítva vannak-e [3/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 4. § (1) bek., 1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. r. 2. § (3) bek.].
A felperes néhai apjának az alperes volt a második felesége. A felperes telekkönyvi résztulajdonában levő telken épített főépületben a felperes, a kisebb lakóépületben pedig az alperes lakott néhai férjével annak haláláig. A nevezett jelenleg is ebben az épületben lakik. Az alperes használatában levő lakás szobából, konyhából, előszobából, kamrából és egy „fürdőszobának” nevezett helyiségből áll. A lakás 38,2 m2 alapterületű, a villany be van vezetve, és a konyhában elhelyezett falikútról belső vízvételi lehetősége biztosított. A lakáshoz tartozik az udvaron levő WC és egy tüzelőtároló. Az épület külseje vakolatlan.
A felperes apja életében e lakás használatáért bért nem fizetett. Az apa halála után a felperes a bírósághoz fordult és kérte az alperesnek a lakás kiürítésére és ennek megtörténtéig havi 504 Ft lakáshasználati díj fizetésére kötelezését. Kérte annak megállapítását is, hogy az alperes rosszhiszemű jogcím nélküli személy, aki elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. A felperes utóbb a lakáshasználati díj összegére vonatkozó igényét havi 388 Ft-ra szállította le.
Az első fokú bíróság a keresetet elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részben megváltoztatta az első fokú ítéletet és arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek egy összegben 2474 Ft hátralékos bért, a jövőben pedig havi 275 Ft lakbért. A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a perbeli lakásra határozatlan időre szóló bérleti jogviszony keletkezett. A lakás félkomfortos, az alperes a figyelembe vehető alapterület után m2-enként 7,20 Ft vagyis összesen havi 275 Ft bért tartozik fizetni.
A jogerős ítéletnek a lakbér összegével kapcsolatos rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A perbeli lakás állampolgár tulajdonában van, ezért a lakbér mértékének megállapításánál a 3/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (Lbr.) 4. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezések az irányadóak. Eszerint a havi lakbér mértéke a lakás alapterülete és minősége (komfortfokozata) után, félkomfortos lakás esetében 3,60 Ft/m, a Lbr. 11. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezések folytán legfeljebb 7,20 Ft/m lehet.
A másodfokú bíróság a perbeli lakást félkomfortosnak minősítette. Ez a megállapítás azonban nem megalapozott.
Az 1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. rendelet (Vhr.) 2. §-ának (3) bekezdése szerint félkomfortos az a lakás, amely a komfortos lakás követelményeinek nem felel meg, de legalább 12 m-t meghaladó alapterületű lakószobával és főzőhelyiséggel, továbbá fürdőhelyiséggel vagy WC-vel, közművesítettséggel, valamint egyedi fűtési móddal rendelkezik.
Az eddig rendelkezésre álló adatokból arra kell következtetni, hogy a perbeli lakás megfelelő fürdőhelyiséggel, illetőleg lakáson belüli WC-vel nem rendelkezik. A fürdőszobának nevezett helyiségbe a folyóvíz nincs bevezetve, a szennyvíz elvezetésével kapcsolatos műszaki feltételek meglétére – a felperes személyes előadásán kívül – nincs megbízható peradat, de arra sem, hogy azok a felszerelési tárgyak, amelyek a helyiség rendeltetésszerű használatát biztosítanák, valóban rendelkezésre is állanak. Annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy egy helyiség az adott lakás komfortfokozatának az elbírálásánál miként vehető figyelembe, nem a helyiség elnevezése, a tervezés alkalmával történt megjelölése az irányadó, hanem azt kell vizsgálni, hogy az elnevezésnek megfelelő rendeltetésszerű használat feltételei ténylegesen biztosítva vannak-e.
Megalapozatlan tehát a másodfokú bíróságnak az a ténymegállapítása, hogy az alperes által használt lakás félkomfortos.
A Lbr. 11. §-ának (3) bekezdésében írt az a rendelkezés, hogy az állampolgár tulajdonában álló lakás bérbeadása esetén a lakbér mértéke nem haladhatja meg a 4. §-ának (1) bekezdése alapján megállapítható bér mértékének kétszeresét, nem értelmezhető akként, hogy minden esetben a legmagasabb bért kell megállapítani. Az idézett rendelkezések csupán felső, olyan bértételt határoznak meg, amely túl nem léphető. Viszont ha a bérlemény felszereltsége, műszaki állapota, használhatósága vagy egyéb adottságai nem teszik indokolttá azt, hogy a bíróság a Lbr. 11. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezéseknek megfelelően a maximális bérösszeget állapítsa meg, – az összes körülmények mérlegelése alapján – a bér mértéke alacsonyabb összegben is megállapítható. (Legf. Bír. P. törv. V. 21 042/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás