MK BH 1976/41
MK BH 1976/41
1976.01.01.
A munkaügyi bíróságnak a főköveteléshez járulékosan kapcsolódó mellékkötelezettségen alapuló igény tárgyában hozott határozata ellen fellebbezésnek akkor van helye, ha a főkövetelésre vonatkozó határozat ellen jogszabály a fellebbezést megengedi [PP. 358. § (1) bek. b) pont, Mt. V. 95. § (1) bek. c) pont].
Az alperes gépkocsivezetőként állt a felperes alkalmazásában. 1968. szeptember 14-én az általa vezetett gépkocsival közúti balesetet okozott. Emiatt a büntetőbíróság szabadságvesztés-büntetésre ítélte. A felperes az 1969. szeptember 4-én kelt határozatával az alperest az Mt. V. 95. §-a (1) bekezdése c) pontjának második fordulata alapján a balesetből származó 122 917 Ft kárból 18 000 Ft megfizetésére kötelezte. A határozatában kamatigényt nem érvényesített, teljesítési határidőt nem határozott meg. A határozat jogerőre emelkedett.
Az alperes az 1970. április 29-én kelt írásbeli nyilatkozatában vállalta, hogy a kártérítésre kötelező határozatban megjelölt összeget 1970. június 1-jétől kezdődő havi 200 Ft-os részletekben megfizeti. A felperes ehhez hozzájárult. Az alperes a részleteket 1974. január haváig esedékességük időpontjában megfizette, ezt követően azonban a teljesítést megszüntette.
A felperes 1974. június 19-én felszólította az alperest, hogy a még fennálló tartozását és ennek 2055 Ft-ban meghatározott évi 5% kamatát nyolc napon belül fizesse meg. Az alperes a felszólításnak eleget tett és a követelt teljes összeget megfizette a felperesnek.
Ezt követően az alperes a felperesnél működő munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, mert sérelmesnek tartotta, hogy a felperes kamatigényt is érvényesített vele szemben. A munkaügyi döntőbizottság a panaszának helyt adott és a felperest kötelezte az általa felszámított kamatok visszafizetésére.
Ez ellen a határozat ellen a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz és kérte a munkaügyi döntőbizottság határozatának hatályon kívül helyezését, mert álláspontja szerint a döntőbizottság tévesen állapította meg, hogy az alperest nem terheli kamatfizetési kötelezettség.
A munkaügyi bíróság ítéletében a felperes keresetének részben helyt adva a visszafizetendő összeget 1679 Ft-ba csökkentette. Az ítéletének rendelkező részében úgy tájékoztatta a feleket, hogy az ítélete ellen nincs helye fellebbezésnek.
A munkaügyi bíróság ítéletének a jogorvoslati lehetőség felől tájékoztató része ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 358. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a munkaügyi bíróság székhelye szerint illetékes megyei bírósághoz fellebbezésnek van helye a dolgozó anyagi felelőssége tárgyában hozott határozat ellen, ha a marasztalás munkaviszonyra vonatkozó szabály olyan rendelkezésén alapszik, amely szerint a felelősség korlátlan, vagy annak felső határa eléri, vagy meghaladja a dolgozó másfél havi átlagkeresetét, tekintet nélkül a marasztalás összegére, illetőleg a kár vagy a hiány mértékére.
A felek között folyamatban volt perben az volt vitás, hogy az alperest terheli-e kamatfizetési kötelezettség a felperes által hozott kártérítésre kötelező határozatban megjelölt tartozás után. Ebben a határozatában a felperes az alperes kártérítési felelősségét az Mt. V. 95. §-a (1) bekezdése c) pontjának második fordulata alapján állapította meg, amely rendelkezés szerint a dolgozó a gondatlan bűncselekménnyel okozott kárért, ha a büntetőbíróság szabadságvesztés-büntetésre ítélte, egyévi átlagkeresetével felel. Az adott esetben tehát a munkaügyi bíróság az ítéletében olyan határozaton alapuló kamatfizetési kötelezettség fennállása kérdésében döntött, amely határozatban foglalt marasztalás egyévi átlagkereset erejéig terjedő felelősséget megalapozó jogszabályon alapult.
A Pp.-nek az előzőekben idézett rendelkezése a marasztalás összegére tekintet nélkül engedi meg a fellebbezést az ebben a rendelkezésben meghatározott anyagi felelősséggel kapcsolatos határozat ellen, s nem zárja ki a fellebbezés lehetőségét arra az esetre sem, ha a felek között csupán a főköveteléshez járulékosan kapcsolódó mellékkötelezettség – az adott esetben kamatfizetési kötelezettség – fennállása tekintetében van vita.
Mindezekből következik, hogy a munkaügyi bíróságnak a szóban levő ügyben hozott ítélete ellen fellebbezésnek van helye. A munkaügyi bíróságnak a jogorvoslati lehetőség tekintetében adott ezzel ellentétes tartamú tájékoztatása téves, és ezért törvénysértő. (Legf. Bír. M törv. I. 10 008/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás