PK BH 1976/410
PK BH 1976/410
1976.09.01.
I. A felmondás érvényességének megállapítására és a lakás kiürítésére irányuló kereset nyilvánvalóan alaptalan, ha a keresetlevélből kitűnik, hogy a felperes a felszólításra, valamint a felmondásra vonatkozó határidőt elmulasztotta [Pp. 130. § (1) bek. i/ pont, 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 72. § (1), (2), (6) bek.].
II. Ha a bírósági meghagyás ellen beadott ellentmondás folytán kitűzött tárgyalásról mindkét peres fél távol marad, az eljárás szünetel és a bíróságnak nem kell intézkednie a bírósági meghagyás hatályban tartása felől [PP. 137. ~ (1) bek, b) pont].
Özv. F. J-né volt s-i lakos „képviseletében” 1974. július 3-án a járásbíróságon tartott fogadónapon özv. M. J-né keresetet mondott jegyzőkönyvbe. Kérte az alperes lakásbérleti jogviszonyának „megszüntetését” és a lakás kiürítésére kötelezését. A nevezett a keresetet arra alapította, hogy az alperes lakbérfizetési kötelezettségének nem tett eleget.
Az 1974. július 19. napjára kitűzött első tárgyalásra az alperes szabályszerű idézésre nem jelent meg és írásbeli védekezést sem terjesztett elő. A járásbíróság a felperes „képviseletében” eljáró M. J-né kérelmére a Pp. 136. §-ának bekezdése alapján bírósági meghagyással kötelezte az alperest a P. utcai házasingatlanban levő lakás kiürítésére és a felperes részére történő birtokbaadására.
A bírósági meghagyás ellen – az előírt határidőn belül – az alperes ellentmondással élt.
Az ellentmondás folytán a járásbíróság 1974. szeptember 24-re tűzött ki újabb tárgyalási határnapot. A tárgyalásra azonban a felek szabályszerű idézés ellenére sem jelentek meg. A járásbíróság a kibocsátott bírósági meghagyást – az alperes mulasztására tekintettel – hatályában fenntartotta.
A tárgyalás befejezését követően megjelent É. J-né és bejelentette, hogy özv. F. J-né felperes 1974. szeptember 14-én meghalt. Azt is előadta, hogy ő volt a néhai felperes eltartója, és férjével együtt ő a néhai végrendeleti örököse.
A bírósági meghagyás kibocsátását elrendelő, valamint a bírósági meghagyást hatályában fenntartó, végzések ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A járásbíróság a Pp. 72. §-ában foglalt rendelkezés figyelmen kívül hagyásával nem vizsgálta a kereseti kérelmet jegyzőkönyvbe mondó és a felperes „képviseletében” eljárt M. J-né képviseleti jogosultságát [Pp. 67. § (1) bek. a) pont]. Erre vonatkozóan sem a meghatalmazásban, sem a per irataiban közelebbi adatok nem állnak rendelkezésre. Ezért a járásbíróságnak a Pp. 135. §-ának (4) és (5) bekezdéseiben foglaltak szerint kellett volna eljárnia.
A felperes „képviseletében” eljáró M. J-né a keresetben a felperes által az alpereshez intézett 1974. június 18-án kelt, 1974. június 20-án ajánlott küldeményként feladott, 15 napos felmondási időt tartalmazó levelet csatolt. A felmondást a bérbeadó (a felperes) részéről az eddig rendelkezésre álló peradatok szerint az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (R.) 72. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a bér megfizetésére irányuló felszólítás nem előzte meg. Egyébként a felmondás nem felel meg az R. 72. §-ának (2) bekezdésében foglalt annak a rendelkezésnek sem, hogy a felmondás az elmulasztott bérfizetési időpontot követő hónap utolsó napjára szólhat, de a felmondási idő nem lehet rövidebb 15 napnál.
Az R. 72. §-ának (6) bekezdése értelmében a felszólításra, valamint a felmondásra vonatkozó határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Minthogy a keresetlevélből és a mellékleteiből is kitűnik, hogy a felperesnek a felmondás érvényességének megállapítására és a lakás kiürítésére irányuló keresete nyilvánvalóan alaptalan, a járásbíróságnak a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania. Ez okból, figyelemmel a Pp. 136. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésre, a bírósági meghagyást ki sem lehetett volna bocsátani. Az R. 125. §-ának rendelkezése értelmében a bíróságnak a kiköltözést elrendelő határozatában meg kell állapítania, hogy a lakásban jogcím nélkül lakó személy tarthat-e, illetőleg milyen elhelyezésre tarthat igényt. A kibocsátott bírósági meghagyás erre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz. Ennél fogva a kibocsátott bírósági meghagyás végrehajthatatlan is.
Az 1974. szeptember 24-re kitűzött és ugyanezen a napon megtartott tárgyalás időpontjában a felperes már nem élt. Ezért a járásbíróságnak a Pp. 111. §-ának (1) bekezdése értelmében – a jogutód perbelépéséig – az eljárás félbeszakadását kellett volna megállapítania.
A fentiekből kitűnik, hogy mind a bírósági meghagyás, mind az azt hatályában fenntartó végzés törvénysértő, ezért a Legfelsőbb Bíróság – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján – mindkét végzést hatályon kívül helyezve az első fokú bíróságot új eljárásra s új határozat hozatalára utasította.
Végül megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy olyan esetben, amikor a bírósági meghagyás kibocsátása során, az ellentmondás alapján kitűzött határnapot mindkét fél elmulasztja, a korábbi meghagyás hatályban tartása felől intézkedés nem tehető, hanem a Pp. 137. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezésekre tekintettel az eljárás szünetelését kell megállapítani. (Legf. Bír. P. törv. V. 21 031/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás