GK BH 1976/416
GK BH 1976/416
1976.09.01.
A bíróság a szállító jótállási kötelezettségének megállapítása tekintetében is eltérhet az alapfeltételek diszpozitív rendelkezésétől, de ennek során figyelembe kell venni a megrendelt termékmennyiségnek a termelés gazdaságosságára gyakorolt hatását is [10/1966. (II. 14.) Korm. sz. r. 6. §, 12. § (2) bek., 13. § (3) bek., 70 080/1970. (KGM 26.) KGK sz. ut.-sal közzétett kohó- és gépipari szállítási alapfeltételek 3. sz. függelék 6. fejezet 1/a pont, GKT 3/1973. sz. Pp. 3. § (1) bek., 387. § (3) bek.].
A kereseti előadás szerint a felperes 1973. január 5-én 5 db Rába 84 302 típusú 3 tengelyes nyergesvontatót rendelt az alperestől darabonként 1 880 000 Ft-ért. A nyergesvontatók a felperes kedvezményezettnél megvalósuló nagyberuházás programjában szerepelnek, így az alperes szállítót szerződéskötési kötelezettség terhelte. Az alperes 1973. június 12-én adott rendelésigazolást, s ebben az átadás napjától számított 1 évi, legfeljebb azonban 50 000 km-ig terjedő jótállást vállalt. A felperes a jótállást illetően véleményeltérési nyilatkozatot tett, s az e tárgyban lefolytatott egyeztetés során 1 évi, illetve ezen belül 100 000 km-ig terjedő jótállás vállalásához ragaszkodott. Az alperes azonban erre nem volt hajlandó. Ezért a felperes „annak a feltételnek a megállapítása iránt, hogy az alperest a véleményeltérési nyilatkozatnak megfelelően az átadástól számított 12 hónapon belül 100 000 km megtételéig terheli az 5 db nyergesvontatóra vonatkozóan jótállási kötelezettség”, az alperes ellen keresetet indított.
Az alperes védekezésében – egyébként az iratok tartalmával egyezően – előadta, hogy a felperes a megrendelésében még csupán 50 000 km-ig terjedő garanciát kért, az alperes a rendelésigazolásában ezt akceptálta azzal, hogy a jótállás az átadástól számított 1 év és ezen belül 50 000 km, a felperes 1973. július 26-i véleményeltérése kilométer-korlátozás nélkül 1 évi garancia iránt tartalmazott igényt, s a felperes csak az említett egyeztetés során ragaszkodott a kereseti kérelem szerinti garanciához. Előadása szerint egyébként a felek között a szerződés már létrejött, a felek nyilatkozatai a garanciát illetően a megrendelésben, a rendelésigazolásban és a véleményeltérésben is egybehangzóak [10/1966. (II 14.) Korm. sz. r. 6. §].
A felperes a továbbiakban előadta, hogy az alperes egy másik megrendelője részére a kereseti kérelemmel azonos tartalmú jótállást vállalt. Az alperes ezt nem vitatta, de ennek indokaként megemlítette, hogy a szóban levő megrendelője közel 300 db járművet vásárolt, a felperes pedig csak 5 db-ot, tehát nem azonos feltételekről van szó. A felperes által igényelt jótállás vállalása esetén egyébként nem a rendelésigazolásban meghatározott, hanem annál magasabb árat számít fel.
Az első fokú bíróság a nyergesvontatókra a felek között a szállítási szerződést a vitás feltételnek oly értelmű meghatározásával hozta létre, hogy az alperest a vontatókba épített motorok után a szállítástól számított 1 évig, ezen belül legfeljebb 100 000 km teljesítményig terjedő jótállás terheli. Az ítélet indokolása szerint a felek között a szerződés a kölcsönös nyilatkozatok alapján nem jött létre. A 70 080/1970. (KGK 26.) KGM sz. utasítással közzétett kohó- és gépipari szállítási alapfeltételek a belsőégésű közúti gépjármű és stabil motorokra vonatkozó 3. sz. függeléke 6. fejezetének 1/a pontja szerint gépjárműbe épített motor után a teljesítéstől számított 1 évi, ezen időtartamon belül 25 000 km-ig a szállítót jótállás terheli. A felek a szállítási alapfeltételtől el kívántak térni. A bíróság figyelembe vette azt az állandó gyakorlatot, amely szerint a szállítási alapfeltételek diszpozitív rendelkezései a gazdasági perben eljáró bíróságot nem kötik (GKT 3/1973. sz. állásfoglalás). Az első fokú bíróság szerint az eltérés az adott esetben indokolt. A szóban levő szolgáltatás tárgya nagyberuházás részére készül, tehát finanszírozása költségvetésből történik. Erre tekintettel indokolt, hogy az alperes a beruházás szempontjából legkedvezőbb feltételek mellett legyen köteles teljesíteni, amely feltételeket valamely más megrendelője részére történő szállításoknál is vállalt. A rendelkezésre álló adatok szerint az alperes egy másik megrendelő részére a kereseti kérelem szerinti jótállást vállalta. E megrendelő részére szállított járművek mennyisége e szempontból irreleváns. Az alperes nem bizonyította, hogy az ajánlatnál szigorúbb jótállás magasabb árat vonna maga után.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést terjesztett elő s annak megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Előadása szerint a 10/1966. (II. 14.) Korm. számú rendelet 13. §-ának (3) bekezdése értelmében a felek között a szállítási szerződés a rendelésigazolásban foglalt tartalommal létrejött, minthogy a felperes az előírt határidőn belül a szerződési vitát nem terjesztette a bíróság elé, így a szerződés létrehozása iránti kereset megalapozatlan. A felperes a szerződés létrejöttét nem tette vitássá, de előadta, hogy a keresete tulajdonképpen szerződésmódosításra irányult: a már létrejött szerződésnek a kereseti kérelem szerinti módosítására. Az alperes álláspontja szerint a felperesnek az utóbbi nyilatkozata keresetváltoztatás, amelyre a Pp. 387. §-ának (3) bekezdése értelmében nincs lehetőség a fellebbezési eljárásban.
Az alperes fellebbezése alapos.
Helytálló az alperesnek az az előadása, hogy a felek között a perbeli szállítási szerződés már a keresetindítást megelőzően létrejött, éspedig vagy a 10/1966. (II. 14.) Korm. sz. rendelet 12. §-ának (2) bekezdése, vagy pedig az ugyanezen jogszabály 13. §-ának (3) bekezdése értelmében. Az iratok tartalma szerint ez nem kétséges, csupán az nem állapítható meg, hogy az előbbi két változat közül melyikről van szó. Ez azonban a szerződés létrejöttének tényét nem befolyásolja. Ezt a tényt a felperes is elismerte a fellebbezési ellenkérelmében. Az alperes fellebbezése tehát ilyen értelemben alapos.
Nem helytálló azonban az alperesnek a kereseti kérelem értelmezésére vonatkozó előadása. A fentebb említettekre figyelemmel és a Pp. 3. §-a (1) bekezdésének utolsó mondatában foglaltakhoz képest ugyanis a felperes kereseti kérelmét szerződésmódosítás iránti kérelemnek kell tekinteni. A felperes kereseti kérelme azonban érdemben ilyen értelmezés mellett sem megalapozott: nem helytálló az első fokú bíróságnak az az álláspontja, amely szerint az említett diszpozitív szabálytól való eltérés a kereseti kérelemnek megfelelő mértékben indokolt.
Helyes az első fokú bíróságnak az a kiindulási alapja, hogy szerződéskötési kötelezettség esetén az ilyenkor fokozottabban jelentkező népgazdasági érdekre tekintettel általában a szállító ugyanazokat a legkedvezőbb feltételeket köteles elvállalni, mint amelyeket más megrendelők részére vállal. Téves azonban az első fokú bíróságnak az a további következtetése, hogy ebből a szempontból a megrendelés, illetve a szerződés mennyiségi kikötésének nincs jelentősége. A szerződés a termelés gazdaságosságára kiható mennyiségének jelentősége közismert. A gazdasági előnyök egy része a gyártóműnél kisebb mennyiség termelése esetén nem jelentkezik. A szállító vállalat az ilyen előnyök miatt kedvezményeket nyújthat a nagyobb mennyiség megrendelőjének. Az ilyen kedvező feltétel vállalását azonban nem igényelheti szerződéskötési kötelezettség esetén sem az a megrendelő, amelyik lényegesen kisebb mennyiségű terméket rendel a szállítótól, minthogy ilyen esetben nyilvánvalóan nem azonos feltételekről van szó a kisebb volumenű termelés a szállítónál nem eredményezi azt a gazdasági előnyt, amely egyébként fedezetül szolgálhat a megrendelőre kedvezőbb feltétel elvállalására.
Nem helytálló az első fokú bíróságnak az az érvelése, amely szerint az alperes nem bizonyította, hogy az ajánlatánál szigorúbb jótállás magasabb árat vonna maga után. A jótállási költségek fedezete ugyanis az árban kalkulálva van, így külön bizonyítás nélkül is tény, hogy a terhesebb jótállás – feltéve, hogy azt jogszabály nem korlátozza vagy tiltja – általában magasabb árat von maga után. A felperes viszont változatlan árért kívánt terhesebb jótállást.
Ez utóbbi vonatkozásban tény, hogy az első fokú bíróság által említett szállítási alapfeltételekben előírt jótállásnál az alperes változatlan ár mellett egy reá mint szállítóra terhesebb jótállást vállalt, tehát a felperesnek az előírt jótállási mértékhez képest kedvezményt nyújtott. Ennél többre az alperes nem kötelezhető ellenszolgáltatás nélkül.
A kifejtettek értelmében az első fokú bíróság ítéletét a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. I. 30 283/1974. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás