GK BH 1976/418
GK BH 1976/418
1976.09.01.
Ha a küldemény a rendeltetési állomásra darabhiány és csomagolás sérelme nélkül megérkezett, a fuvarozást végző vasút felelőssége abban az esetben sem állapítható meg, ha a feladáskori mérlegelés és az utánmérlegelés eredménye alapján súlyhiány mutatkozik [1/1967. (III. 8.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Fuvarozásra Vonatkozó Nemzetközi Egyezmény (CIM) 27. cikk 1. §].
A beavatkozó részére külföldön 39 400 kg hivatalosan mérlegelt súllyal egy vasúti kocsiban 425 zsákban földidiódarát adtak fel. A kiszolgáltatáskor tanácsi kiküldött közreműködésével végzett utánmérlegelés során a címzett azt állapította meg, hogy a fuvarlevélbe bejegyzett súlyhoz viszonyítva 3710 kg földidiódara hiányzik, annak ellenére, hogy a 425 zsák ép és sértetlen volt. A felperes a súlyhiány miatt keresetet terjesztett elő az alperes ellen, amelyben 5057 indiai rúpia kártérítésre és 1452 Ft fuvardíj-visszatérítésre, összesen 31 339 Ft megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes az 1/1967. (III. 8.) KPM sz. rendelettel közzétett Vasúti Fuvarozásra Vonatkozó Nemzetközi Egyezmény (a továbbiakban CIM) 27. cikkének 1. §-a alapján a kereset elutasítását kérte, mivel állítása szerint a fuvarozás alatt tényleges áruhiány nem keletkezett.
Az első fokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a vasúti kocsi ép ólomzárakkal és darabszámhiány nélkül érkezett a rendeltetési állomásra, ez azonban nem zárja ki, hogy a fuvarozás alatt dézsmálás folytán hiány keletkezzék, így a feladási és a kiszolgáltatási súlykülönbözetből eredő kárt az alperes tartozik megtéríteni.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A CIM 27. cikkének I. §-a szerint a vasút felelős azért a kárért, amely az áruban annak teljes vagy részleges elveszése vagy megsérülése folytán a fuvarozásra felvételtől a kiszolgáltatásig keletkezett.
A fuvarlevél szerint a vasúti kocsiba 425 zsákot helyeztek el a feladáskor. A zsákok kiszolgáltatáskor hiánytalanul megvoltak, sőt mind a tanácsi jegyzőkönyv, mind a kiszolgáltatás utáni kereskedelmi jegyzőkönyv szerint a zsákok épek és sértetlenek voltak, azokon semmiféle rendellenességet nem lehetett észlelni. Ilyen körülmények mellett bizonyítottnak tekinthető, hogy a vagonba berakott árumennyiség hiánytalanul és sértetlenül érkezett meg a rendeltetési állomásra, következésképpen a „fuvarozásra felvételtől a kiszolgáltatásig” részleges elveszés, valóságos áruhiány nem keletkezhetett.
A Legfelsőbb Bíróság nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a feladáskori vagy a kiszolgáltatáskori mérlegelés közül melyik volt a téves. Ennek ugyanis a perbeli tényállás mellett a vasút felelőssége szempontjából nincs jelentősége, mert ettől függetlenül megállapítható volt, hogy az alperes olyan mennyiségű árut szolgáltatott ki a rendeltetési állomáson, mint amilyen mennyiséget fuvarozásra eredetileg felvett.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése szerint az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf Bír. G. törv. IV. 30 561/1976. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás