MK BH 1976/42
MK BH 1976/42
1976.01.01.
I. A munkáltató a dolgozó munkabéréből a munkavállalói igazolási lapján (MIL-lap) feltüntetett tartozást akkor is köteles levonni, ha az előző és az újabb alkalmazása között hosszabb idő telt el s nem jogosult annak felülvizsgálatára, hogy a dolgozónak a MIL-lapon feltüntetett tartozása fennáll-e [Vht. 41. §, 44. §, 150. §, 154. §, 155. §, 5/1967. (X. 8.) MÜM sz. r. 15. §].
II. A munkaügyi bíróság a döntőbizottság által megállapított marasztalási összeget erre irányuló kereseti kérelem hiányában nem emelheti fel (Pp. 215. §).
Az alperes nyolcévi börtönbüntetésének letöltése után 1973. november 12-én a felperes vállalattal létesített munkaviszonyt. Munkába állásakor a felperesnek átadta az 1965. szeptember 13-án kiállított munkavállalói igazolási lapját, amely szerint különböző tartozásai állottak fenn. A felperes az alperes munkabéréből a MIL-lapra vezetett és egyéb letiltások alapján rendszeresen levonásokat teljesített.
Az alperes panasszal fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, amelyben előadta, hogy a munkabéréből harminchárom százalékot jogtalanul levonnak. Kérte ügyének kivizsgálását.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatában megállapította, hogy a felperes 1974. április 12-ig az alperes munkabéréből 5080 Ft-ot vont le. A felperest arra kötelezte, hogy a levont összegből 4282 Ft-ot fizessen vissza az alperesnek. Döntését azzal indokolta, hogy az 5/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet 14. §-a értelmében a MIL-lap csak öt évig hatályos, következésképpen a felperes az 1965. szeptember 13-án kiállított MIL-lap alapján nem teljesíthetett volna levonást az alperes munkabéréből. A 798 Ft adótartozás fennállását az alperes elismerte, s ezért csak az ezt meghaladó egyéb levonások visszafizetésére kötelezte a felperest.
A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz és kérte a határozat megváltoztatását, az alperes panaszának elutasítását. Álláspontja szerint az alperes tartozásai fennállottak, azoknak megszűntét az alperes hitelt érdemlően nem igazolta.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát részben megváltoztatva a felperest arra kötelezte, hogy az addig levont 5080 Ft-ot az alperesnek fizesse vissza. Egyben úgy rendelkezett, hogy “további levonás nincs”. Ítéletének indokai szerint az alperes bizonyította, hogy a tartozásait kiegyenlítette, a MIL-lap alapján pedig nem teljesíthetett volna levonást a felperes.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A perben eldöntésre váró kérdés az volt, hogy a felperes jogosan vonta-e le az alperes munkabéréből annak egy részét. A munkaügyi bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy milyen letiltó rendelkezések alapján, mely összegeket vont le a felperes az alperes munkabéréből, s hogy a levonások a letiltó rendelkezéseknek megfelelően történtek-e. A munkaügyi bíróság azonban e körben a tényállást nem tisztázta, sem a MIL-lapot, sem az annak kiállítása alapjául szolgáló, sem pedig az egyéb letiltást elrendelő határozatokat nem szerezte be, s így az ítélete megalapozatlan.
A per adatai szerint a levonások túlnyomó részükben MIL-lap alapján gyermektartásdíjra történtek. Az alperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét bírósági ítélet állapította meg, s az ítéleten alapuló végrehajtási intézkedésként rendelték el a munkabérének letiltását, aminek az volt a következménye, hogy az előző munkáltatójánál fennállott munkaviszonyának megszűnésekor a munkáltató a MIL-lapján tartozásként feltüntette a hátralékos tartásdíjat, valamint annak havonta fizetendő összegét. Az alperes ezzel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét a MIL-lap kiállítása után hozott bírósági ítéletek megszüntették.
A Vht. 154. §-a értelmében a munkáltató köteles a munkaviszony megszűnése esetén a dolgozó munkabéréből levonás útján törlesztendő, ki nem egyenlített tartozásairól a külön jogszabályban előírt igazolást kiadni. Az e jogszabályban megjelölt külön igazolás a munkavállalói igazolási lap (MIL-lap), amelynek kiállításáról a felperes korábbi munkaviszonyának megszűnése idejében a 11/1964. (XII. 24.) MüM sz. rendelet rendelkezett és kötelezően előírta a MIL-lapon a dolgozó tartozásainak feltüntetését. A Vht. 155. §-a szerint a munkabérre vezetett végrehajtás hatálya a munkahely megváltoztatása esetén újabb letiltás nélkül kiterjed azokra a járandóságokra is, amelyek a munkavállalót az új munkáltatójával szemben illetik meg. Az 5/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet 15. §-a szerint pedig a MIL-lapon feltüntetett tartozást az új vállalat köteles a dolgozó munkabéréből levonni és a jogosult részére átutalni.
Az előzőekben részletezett jogszabályi rendelkezésekből következik, hogy ha a felperes az alperes MIL-lapján feltüntetett tartozásokra a MIL-lapon megjelölt összegnek megfelelően teljesített levonásokat az alperes munkabéréből, az eljárása jogos volt, figyelemmel a Vht. 150. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is. Ez utóbbi jogszabály szerint, ha az adós munkabéréből a meghatározott, rendszeresen visszatérő részletekben levonandó tartozást (tartásdíjat stb.) valamely hónap folyamán egészen vagy részben nem lehet levonni, az elmaradt részleteket le kell vonni, mihelyt az lehetségessé válik, s ezt a rendelkezést kell alkalmazni az előző munkáltatónál, valamint a munkaviszonyon kívül eltöltött idő alatt esedékessé vált részletekre is.
A Legfelsőbb Bíróság már korábban is úgy foglalt állást, hogy a munkáltató nem jogosult annak felülvizsgálatára, hogy a jogerős ítéleten alapuló letiltó rendelkezésben foglalt követelés meddig és milyen összegben illeti meg a jogosultat (PJD IV. 771.). A felperest tehát a letiltó rendelkezés kötötte és annak megfelelően köteles eljárni, mindaddig, amíg a letiltást, illetőleg a végrehajtást elrendelő bíróság a végrehajtást (letiltást) meg nem szünteti. Ennek érdekében a szükséges kezdeményező lépéseket az alperesnek kell megtennie a végrehajtást (letiltást) elrendelő bíróságnál, amelynél kérheti a végrehajtás megszüntetését [Vht. 41. § (1) bek., 44. § (1) bek.], vagy pedig ennek érdekében pert indíthat [Vht. 41. § (2) bek.].
A kifejtettekből következik, hogy téves és törvénysértő a munkaügyi döntőbizottságnak az az álláspontja, amely szerint a kiállításától számított öt év elteltével a munkavállalói igazolási lap hatályát veszti, úgyszintén a munkaügyi bíróságnak az az álláspontja, hogy az alperes hosszabb tartamú szabadságvesztés-büntetésére tekintettel, s minthogy ezalatt a rabkeresetéből levonások történtek, s felperes nem vonhatta le az alperes munkabéréből a MIL-lapján feltüntetett tartozásokat.
Törvénysértő a munkaügyi bíróság ítélete azért is, mert erre irányuló kereseti kérelem nélkül emelte fel a marasztalás összegét a döntőbizottság által megállapított 4282 Ft-ról 5080 Ft-ra. A munkaügyi döntőbizottság határozatát csak a felperes támadta meg keresettel a panasz teljes elutasítását kérve, az alperes viszont nem sérelmezte, hogy a levont összegből csak 4282 Ft visszafizetésre kötelezte a vállalatot a döntőbizottság. Ezzel a munkaügyi bíróság megsértette a felek rendelkezési jogát biztosító eljárási szabályt, amely szerint a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez általában kötve van (Pp. 215. §). (Legf. Bír. M. törv. I. 10 535/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás