GK BH 1976/420
GK BH 1976/420
1976.09.01.
A szabad árkategóriába tartozó ellenértékbe valótlan ártényező beépítése, a késztermék forgalmazásába való indokolatlan közbeékelődés, az alapanyag árának tartós csökkenése ellenére a kereskedelmi ár késedelmes leszállítása, illetőleg e különbözetnek függőszámlán – a nyereség növelésére való felhasználása gazdasági bírság kiszabásának alapjául szolgáló jogellenes magatartás [20/1973. (VII. 25.) MT sz. r. 2.§ a) és b) pont, 6. § (1) bek., 9/1968. (ÁT 13.) NIM-ÁH sz. ut. 3. § (1) bek., 1022/1973. (VI. 27.) Mt. h. sz. 7/a. pont].
A 20/1973. (VII. 25.) MT sz. rendelet 2. §-ának a) pontja alapján az indítványozó kérte, hogy a bíróság kötelezze az ipari szövetkezetet (a továbbiakban: szövetkezet) 1 764 470 Ft jogtalan vagyoni előny figyelembevételével gazdasági bírság fizetésére. A szövetkezet ugyanis az Autóglykol, Glykolstop és Diklorfenol elnevezésű termékeinek 1972. április 2-án készített termelői árkalkulációjában értékesítési különköltséget is felszámított, holott ilyen kiadása nem, illetve csak kis mértékben merült fel. A szakvélemény szerint a szövetkezet az áraiban az 1972. évben 1 848 598 Ft értékesítési különköltséget érvényesített, de erre a célra csak 62 967 Ft-ot fordított, ezáltal 1 764 470 Ft jogtalan vagyoni előnyhöz jutott. A szövetkezet a jogosulatlan nyereség egy részét a vele jogviszonyban levő kereskedelmi szerveknek átadta, részben úgy, hogy a megállapodás szerinti árból 10% engedményt nyújtott, részben pedig az év végén egyösszegű engedményt utalt át. A szövetkezet megrendelői az engedmény egy részét nyereségük javára számolták el, más részét tartalékolták, a felhasználók azonban nem részesültek az árengedményből, a fogyasztói ár is változatlanul maradt.
Az eljárás megindítását követően egy másik indítványozó a 20/1973. (VII. 25.) MT sz. rendelet 2. §-ának a) és b) pontja alapján ugyanezt a szövetkezetet, továbbá egy ellátó és szolgáltató vállalatot (a továbbiakban: ellátó vállalat) és egy autó- és alkatrész-kereskedelmi vállalatot (a továbbiakban: kereskedelmi vállalat) gazdasági bírság fizetésére kérte kötelezni. A második indítvány szerint a megjelölt gazdálkodó szervezetek a szocialista gazdálkodás elveivel ellentétes módon, a lakosság jogos érdekeinek megsértésével folytattak üzleti tevékenységet, mert a szövetkezet az Autóglykol, a Glykolstop és a Diklorfenol elnevezésű termékeire készített előkalkulációkban értékesítési különköltséget számított fel, holott ilyen kiadása nem merült fel, a termékek előállításához szükséges alapanyagok árát a tényleges beszerzési árnál drágábban kalkulálta és ezt az indokolatlanul drága alapanyagárat a termékek árában akkor is érvényesítette, amikor az alapanyag árában tartós csökkenés következett be. Ezáltal a szövetkezet az 1972. évben 3 894 300 Ft jogtalan vagyoni előnyhöz jutott. Figyelembe véve, hogy az első indítványozó jogosulatlanul felszámított értékesítési különköltség miatt már gazdasági bírság kiszabását indítványozta, a másik indítványozó szerv az alapanyag árának a tényleges beszerzési árat meghaladó érvényesítése miatt a szövetkezettel szemben 2 083 400 Ft figyelembevételével indítványozta gazdasági bírság kiszabását. A második indítványozó közölte azt is, hogy a szövetkezet az ellene indult vizsgálat időtartama alatt a tisztességtelen úton elért nyereség összegét a vele jogviszonyban levő ellátó vállalatnak utalta át. Az indítvány szerint az ellátó vállalat a szövetkezet által gyártott termékek forgalmazásába gazdaságilag indokolatlanul és feleslegesen ékelődött be, ténylegesen kereskedelmi tevékenységet nem is folytatott, ennek ellenére forgalmi jutalékban részesült. Ezért a második indítványozó 850 000 Ft figyelembevételével gazdasági bírsági kiszabását indítványozta és megjegyezte azt is, hogy az ellátó vállalat az ellene indult vizsgálat megkezdése előtt a kifogásolt tevékenységet önként megszüntette és a jogtalanul szerzett vagyoni előny összegét, valamint a szövetkezettől kapott árengedmény összegét a kereskedelmi vállalatnak átutalta.
A második indítványozó a kereskedelmi vállalattal szemben 4 544 300 Ft figyelembevételével gazdasági bírság kiszabását azért kérte, mert a szövetkezetnél képződött tisztességtelen haszon nála halmozódott fel, annak haszonélvezőjévé vált, a hozzá átutalt 4 544 300 Ft nagyobb részét nyeresége javára számolta el – kisebb részét kockázati alapján tartja nyilván – és az 1973. év elején végrehajtott termelői árcsökkentés ellenére a kereskedelmi árakat csak 1973. év közepén szállította le.
Az első fokú bíróság elrendelte a benyújtott indítványok együttes tárgyalását.
A szövetkezet a gazdasági bírság kiszabásának mellőzését kérte azzal az indokolással, hogy az indítványokban megjelölt termékek szabad árkategóriába tartoznak, ezért a 9/1965. (AT 13.) NIM-ÁH. sz. utasítás 3. §-ának (1) bekezdése szerint árvetés készítése csak ajánlott, de nem kötelező. Ennek ellenére készített árvetést, amely szabályszerű volt. A szövetkezet előadása szerint az előkalkulációban azért volt indokolt értékesítési különköltség felszámítása, mert a termék forgalmazásához ismertető anyagot, címkéket kellett beszerezni, ennek költségkihatásait azonban megfelelő gondossággal nem lehetett felmérni. A szövetkezet vitatta az indítványokban megjelölt összegeket és indítványozta, hogy az első fokú bíróság vegyész- és árszakértőt rendeljen ki.
Az ellátó vállalat a gazdasági bírság kiszabásának mellőzését kérte, mert – előadása szerint – a tevékenysége nem volt jogosulatlan, ugyanis a vállalat tevékenységi körét meghatározó alapító okirat értelmében a késztermék forgalmazására felhatalmazása volt, az alapanyag beszerzésével kapcsolatos tevékenysége pedig kifejezetten hasznosnak mondható, mert ezáltal lehetőség volt az alapanyag nagy tételben és olcsóbb áron való beszerzésére. Az ellátó vállalat azzal is védekezett, hogy a szövetkezettől kapott árengedményt, sőt a vállalatot megillető 5%-os jutalékot is átutalta a kereskedelmi vállalatnak és kérte figyelembe venni azt is, hogy „profiltisztítás” következtében a készletezői tevékenységet önként – a vizsgálat megindítása előtt – megszüntette.
A kereskedelmi vállalat a gazdasági bírság kiszabásának mellőzését azért kérte, mert a termelői ár helyességéért a termelő – tehát szövetkezet – a felelős, a kereskedelmi vállalatnak az ár kialakításakor csak az áru minőségét, a hasonló termékek árát és a piaci viszonyokat kell figyelembe vennie. Amikor az alapanyagár csökkenéséről tudomást szerzett, a szövetkezetnél a termelői ár leszállítását szorgalmazta, és ennek eredménye volt, hogy az Autóglykol nagyfogyasztói ára módosult is. A szövetkezet 1973. április 16-án közölte, hogy termékeit olcsóbb áron szállítja, a kereskedelmi árat azonban csak 1973. június 1-től lehetett csökkenteni, mert a vállalat sokféle cikket forgalmaz, ezért ennek adminisztrációja hosszabb időt vett igénybe. Az utólagos engedmények jogszerűségével kapcsolatban nem merült fel kétely, mert a szóban levő termékek szezonális jellegűek, a hosszabb tárolási időszak miatt fizetett kamat és eszközlekötési járulék összegét nem fedezte a vállalatot megillető 7,5%-os árrés. A kereskedelmi vállalat előadta azt is, hogy a 707/1970. PM sz. közlemény szerint az eladott áruk után utólag kapott engedményeket a vállalat eredménye javára, a nyereség növelésére jogszerűen használta fel.
Az első fokú bíróság megállapította, hogy az eljárás alá vont gazdálkodó szervezetek a szocialista gazdálkodás elveivel ellentétes módon jelentős anyagi előnyre tettek szert, súlyosan sértették a lakosság jogos érdekeit és nem tettek eleget a vállalati árpolitikával szemben támasztott követelményeknek [1/1970. (ÁT 28.) ÁH sz. állásfoglalás], ezért a 20/1973. (VII. 25.) MT sz. rendelet alapján a gazdasági bírság kiszabásának feltételei fennállnak. Az első fokú bíróság a gazdasági bírság összegének megállapításánál figyelembe vette az említett jogszabály 6. §-a (1) bekezdésének azt a rendelkezését, amely szerint a gazdasági bírság összegét úgy kell megállapítani, hogy az meghaladja a vállalat által elért jogosulatlanul szerzett előny összegét. Az adott esetben ugyanis a szövetkezet által elért jogosulatlanul szerzett vagyoni előny engedmény formájában az ellátó vállalathoz, majd a kereskedelmi vállalathoz került, ezért annak elvonására csak a kereskedelmi vállalattól van lehetőség. Az első fokú bíróság a jogosulatlan vagyoni előnyt meghaladó gazdasági bírságot mindhárom gazdálkodó szervezettel szemben kiszabta.
Az ítélet ellen az első indítványozó, a szövetkezet, az ellátó vállalat és a kereskedelmi vállalat fellebbezést nyújtottak be.
Az indítványozó fellebbezése alapos, a szövetkezet fellebbezése nem alapos, az ellátó vállalat és a kereskedelmi vállalat fellebbezései részben alaposak.
A szövetkezet az Autóglykol, a Glykolstop és Diklorfenol elnevezésű termékeinek árát 1970-ben alakította ki és ezt az árat érvényesítette 1972-ben is, holott az árban értékesítési különköltség címén kalkulált kiadás nem merült fel, és a termékek gyártásához szükséges alapanyagok árában – a beszerzési forrás változása és a tervezettnél gyengébb minőségű áru vásárlása miatt – tartós csökkenés következett be.
A szabad árkategóriába tartozó termékekre vonatkozó árvetés-készítési kötelezettség hiánya nem jelenti azt, hogy a szövetkezet az általa készített árvetésbe a valóságnak meg nem felelő költségtényezőket állíthat be, illetve nem ad felmentést az alól a kötelezettség alól, hogy a nyereségének mértékét a piaci viszonyok alapján a szocialista szervezettől elvárható módon alakítsa ki és hogy az árszint megtartására, illetve – ha lehetséges annak csökkentésére törekedjék. A szabadár kialakításával kapcsolatos kötelező magatartást az 56/1967. (XII. 19.) Korm. sz. rendelet írja elő. Ezek a magatartási elemek szerepelnek a tisztességtelen haszonról szóló 1022/1973. (VI. 27.) Mt. h. sz. határozatban is.
Az első fokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy a szövetkezet a 20/1973. (VII. 25.) MT sz. rendelet 2. §-ának a) és b) pontja alapján gazdasági bírságot köteles fizetni. Azt is helyesen állapította meg az első fokú bíróság, hogy a jogtalanul szerzett vagyoni előnyt nem lehetett a szövetkezettől elvonni, mert azt a kereskedelmi vállalatnak átadta, hanem a gazdasági bírságról szóló jogszabály 6. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával a jogosulatlanul szerzett előnyt meghaladó összeg megfizetésére lehetett és kellett kötelezni. Az első fokú bíróság azonban a gazdasági bírság alapjául szolgáló magatartás jellegéhez képest a cselekmény súlyával arányban nem álló összegű gazdasági bírságot szabott ki, ezért a Legfelsőbb Bíróság helyt adott az indítványozó fellebbezésnek és a szövetkezetre kiszabott bírság összegét az első fokú ítéletben megállapított 350 000 Ft helyett 1 millió forintban határozta meg.
Az ellátó vállalat tevékenységi körét meghatározó 572/1967/57. sz. határozat szerint a gyógyszeripari felhasználókon kívül egyéb felhasználók részére is folytathat kereskedelmi tevékenységet. Az adott esetben azonban az ellátó vállalat közbeékelődése indokolatlan volt, tényleges kereskedelmi tevékenységet nem végzett, ennek ellenére a szövetkezettől jutalékot vett fel, amely – ha azt később át is adta a kereskedelmi vállalatnak a folyadékok egyébként is magas árát növelte. Az első fokú bíróság tehát indokoltan kötelezte az ellátó vállalatot gazdasági bírság fizetésére, ennek összegét azonban tekintettel arra, hogy a tevékenységét még a vizsgálat előtt megszüntette – a Legfelsőbb Bíróság 100 000 Ft-ra csökkentette.
A jogtalan nyereséget részben az ellátó vállalattól, részben a szövetkezettől utólagos engedmény címén végül is a kereskedelmi vállalat kapta meg, ezért azt tőle az első fokú bíróság a szövetkezet gazdasági bírság alapjául szolgáló magatartása miatt jogszerűen vonta el. A kereskedelmi vállalat azonban maga is olyan magatartást tanúsított, hogy annak alapján az első fokú bíróság helyesen kötelezte őt a jogtalan vagyoni előny elvonásán felül gazdasági bírság fizetésére. Ez a magatartás abban foglalható össze, hogy a kereskedelmi vállalat a neki átutalt 4 544 300 Ft-ot részben sem használta fel az árak csökkentésére – például a kereskedelemben szokásos időszakos árleszállításra –, hanem annak egy részét a nyereségének növelésére fordította, másik részét pedig – az időközben megindult vizsgálatra tekintettel – függőszámlán kezelte.
Nem alkalmazható az adott esetben az 1022/1973. (VI. 27.) Mt. h. sz. határozat 7/a pontja sem, mert a jogszabály e rendelkezése csak jogszerű tevékenységre vonatkozik, jogosulatlan tevékenységgel szerzett tisztességtelen jövedelemmel azonban a jogszerű tevékenységgel elért kisebb haszon nem kompenzálható, illetve az árak ilyen módon nem nivellálhatók. A fogyasztói árak változatlanul hagyása miatti felelősséget nem csökkenti az sem, hogy azonos rendeltetésű importtermékek ára hasonló vagy magasabb volt. A hazai előállítású termékekkel nemcsak a devizakiadások csökkenthetők vagy megszüntethetők, de ezen kívül az is elvárható, hogy ha arra a feltételek fennállnak, a hazai előállítású termékek ára olcsóbb legyen az importárukénál.
Alapos azonban a kereskedelmi vállalat fellebbezése, hogy az árszakértő kirendelését a szövetkezet saját érdekében kérte. Az árszakértő csak nála végzett vizsgálatot, ezért a szakértői díjat nem neki, a kereskedelmi vállalatnak, hanem a szövetkezetnek kell megfizetnie. (Legf. Bír. Gf. II. 30 332/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás