MK BH 1976/425
MK BH 1976/425
1976.09.01.
I. Az új e/járás során eljáró bíróság köteles lefolytatni a Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás folytán hozott határozatában elrendelt bizonyítást, döntése meghozatalánál a határozatban kifejtett jogi állásponthoz kötve van, azzal ellentétes vagy attól eltérő határozatot nem hozhat (Pp. 274., 275. §).
II. Rendkívül indokolt esetben sem lehet felmondással megszüntetni a munkaviszonyát annak a dolgozónak, aki legalább tíz éve tanácsi szervnél áll alkalmazásban és a minősítése, szerint átlagosnál jobb munkájával vagy példamutató magatartásával kitűnt, vagy ez idő alatt kormánykitüntetésben, „Kiváló Dolgozó” kitüntető jelvényben részesült, vagy fővárosi, megyei tanácselnöki dicsérő oklevelet kapott, ha a tanácsi szervnél van olyan munkakör, amelynek ellátására alkalmas és a dolgozó hozzájárul az e munkakörbe való áthelyezéséhez [Mt. 26. § (3) bek., 30—6/1971. (TK 19.) MT-TH sz. ut. 16. §].
A felperes 1957. április 1-től 1959. november 1-ig az alperes pénzügyi osztályán előadó, ezt követően csoportvezető, majd 1970. május 5-től a pénzügyi osztály vezetője volt. Közgazdasági technikumi érettségije van, elvégezte a Felsőfokú Pénzügyi és Számviteli Főiskolát.
A felperes munkaviszonyát alkalmatlanság címén a városi tanács alperes 1974. február 20-i hatállyal felmondta és a felmondási idő teljes tartamára a munkavégzés alól felmentette. A felmondás indokaként azt jelölte meg, hogy a felperes a beosztott dolgozók politikai nevelésével nem foglalkozott. Nem aktív propagálója a párt politikájának, nem kezdeményezője a gazdasági munkát érintő határozatok maradéktalan végrehajtásának, ilyen irányú tevékenységét passzivitás, visszahúzódás jellemzi.
Vezetői készsége a kinevezés idejétől nem fejlődött. Vezetői munkájában a szubjektivizmus érvényesült, visszafojtotta, illetve megtorolta a bírálatot, a munkahelyi légkör nagymértékben megromlott, az osztályon jelentkező morális problémák megítélésében helytelen álláspontot képviselt. Tevékenységével elősegítette, hogy egyes dolgozók magatartása miatt a tanácsi dolgozókról alkotott helyi közvélemény kedvezőtlen legyen. A szóbeli és írásbeli figyelmeztetést nem fogadta el, felelősségének elhárítása érdekében felettesét félrevezette.
Szakmai munkájában, különösen az adócsoport irányításában problémák jelentkeztek. A megyei felügyeleti vizsgálat az 1972. évi tevékenység értékelése során szinte minden adónemnél hiányosságokat tárt fel, amelyek a jogszabályok nem ismerésére vagy helytelen alkalmazására utalnak.
A felperes a panaszában vitatta a felmondási okok valós voltát és egyúttal arra hivatkozott, hogy „Kiváló pénzügyi dolgozó” miniszteri jelvény viselésére jogosult, 17 éve tanácsi alkalmazott, így munkaviszonyát csak rendkívül indokolt esetben lehetne felmondani.
A munkaügyi döntőbizottság a panaszt elutasította.
A felperes a keresetében fenntartotta a panaszában előadottakat.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes nem felelt meg az 1001/1968. (I. 5.) Korm. sz. határozat a) pontjában meghatározott vezetési irányelvekben foglalt követelményeknek. A felmondás kézhezvételekor a felperes nem állott az Mt. V. 26. és 27. §-aiban meghatározott felmondást korlátozó rendelkezések hatálya alatt. Nem hivatkozhat a felperes az Mt. 26.-ának (3) bekezdésére sem, mert ez a jogszabály csak az átlagosnál jobb munkával és példamutató magatartással kitűnt dolgozókat részesíti védelemben.
A Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Határozatának indoklásában kifejtette, hogy a perben alkalmazásra kerülő Mt. 29. §-a értelmében a munkaügyi vitát eldöntő szervnek, így a munkaügyi bíróságnak vizsgálnia kell: a felmondás a megszabott módon történt-e, nem ütközik-e jogszabályi tilalomba vagy korlátozásba és a felmondásban megjelölt ok valós-e vagy sem. E jogszabályi rendelkezéseket a bíróság figyelmen kívül hagyta, mert azt állapította meg, hogy a felperest az Mt. 26. §-ának (3) bekezdésében foglalt védelem nem illeti meg. Ez az álláspont azonban téves, mert a tanácsoknál a 30—6/1971. (TK 19.) MT-TH számú utasítás 16. §-ának (1) bekezdése szerint az Mt. 26. §-ának (3) bekezdésében megjelölt dolgozónak kell tekinteni azt, aki legalább 10 éve tanácsi szerv dolgozója és minősítése szerint átlagosnál jobb munkával és példamutató magatartással kitűnt vagy ez idő alatt kormánykitüntetésben, „Kiváló Dolgozó” kitüntető jelvényben részesült, vagy fővárosi, megyei tanácselnöki dicsérő oklevelet kapott. Ezeknek a feltételeknek a felperes megfelelt, mert 1972. július 31-én 15 éves munkája alapján „Tanácsi Közszolgálatért” emlékérem ezüst fokozatának tulajdonosa lett. Ezt megelőzően pedig 1971 áprilisában „Kiváló Pénzügyi Dolgozó” kitüntetést kapott.
A már hivatkozott utasítás 16. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a tanácsi szervnél van olyan munkakör, amelynek ellátására a fentiekben szabályozott feltételekkel rendelkező dolgozó alkalmas, a munkaviszonyát mindaddig nem lehet felmondással megszüntetni, amíg ilyen munkahelyre áthelyezhető, feltéve ha ezt vállalja. A bíróságnak tehát vizsgálnia kellett volna, hogy az alperesnél volt-e a felmondás időpontja előtt olyan munkakör, amelynek ellátására a felperes alkalmas, ezt a munkakört felajánlották-e, áthelyezhető-e ebbe a munkakörbe és az új beosztást elvállalta-e. A bíróság nem vizsgálta a felmondás alapjául szolgáló okok valóságát sem, így az ítélete ezért is megalapozatlan.
A munkaügyi bíróság az új eljárás során hozott ítéletével a keresetet elutasította. Annak indokolásában kifejtette, hogy a felperest az Mt. 26. §-ának (3) bekezdésében foglalt felmondási védelem nem illeti meg. Megállapította azt is, hogy a felmondásban megjelölt indokok valósak.
A munkaügyi bíróság újabb jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 274. §-ának (3) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás folytán a törvénysértő határozat helyébe – feltéve, hogy a döntéshez szükséges tények az iratok alapján megállapíthatók – a jogszabályoknak megfelelő határozatot hoz.
Amennyiben pedig a döntéshez szükséges tények a periratokból nem állapíthatók meg, a Legfelsőbb Bíróság a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A Legfelsőbb Bíróság azonban ilyen esetben is kifejti a törvénysértést orvosló jogi álláspontját.
Az eljáró bíróság a Legfelsőbb Bíróság által elrendelt új eljárás során a törvényességi határozatban kifejtett jogi állásponthoz kötve van, azzal ellentétes vagy attól eltérő határozatot nem hozhat, mert a perben vitás jogkérdésben a törvényességi óvás folytán a Legfelsőbb Bíróság döntött akkor is, ha a tényállás tisztázása céljából új eljárást rendelt el.
Új eljárásra utasítás esetén tehát a munkaügyi bíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatában kifejtett szempontok szerint köteles eljárni. Így foganatosítania kell mindazt a bizonyítást, amelyet a törvényességi határozat elrendelt.
A Legfelsőbb Bíróság a korábbi határozatában már megállapította, hogy a felperest felmondási védelem illeti meg a 30—6/1971. (TK 19.) MT-TH számú utasítás 16. §-ának (1) bekezdése értelmében. A munkaügyi bíróság törvénysértéssel foglalt el ezzel ellentétes álláspontot és törvénysértően mellőzte annak vizsgálatát, hogy az alperes eleget tett-e a hivatkozott jogszabály ama rendelkezésének, hogy megfelelő másik munkakört ajánljon fel a felperesnek a felmondás előtt.
Megalapozatlan az érdemi döntés azért is, mert a felmondási okok valósága kérdésében a kihallgatott tanúk csak azt állították, hogy a pénzügyi osztályon rossz volt a munkahelyi légkör, ezt azonban túlnyomó részt D-né magatartására vezették vissza.
A felmondás indokolására vonatkozó rendelkezés [Mt. 26. § (2) bek.] megfelelő értelmezése mellett az indokolás lényeges kelléke, hogy a munkáltató a dolgozó munkájának szükségtelenné válását elfogadhatóan megokolja és a munkaügyi perben ezt bizonyítsa is. A megismételt eljárásban csak az nyert eddig bizonyítást, hogy a felperes munkahelyén a légkör rossz volt, ez azonban az időkörben fegyelmi úton elbocsátott D-né magatartásával hozható összefüggésbe.
Nem folytatott le bizonyítást a bíróság a felmondó határozatban megjelölt valamennyi felmondási ok valóságának megállapítására. E nélkül pedig érdemi döntése ismételten megalapozatlan és törvénysértő is. (Legf. Bír. M. törv. II. 10 286/1975 sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás