BK BH 1976/427
BK BH 1976/427
1976.10.01.
A szigorított őrizet elrendelése – az előfeltételek megléte esetén – nem mellőzhető pusztán abból az indokból, hogy korábbi büntetéséből való szabadulása után a terhelt munkába állt (1974. évi 9. sz. tvr. 1. §).
Az első fokú bíróság az I. r. terheltet többszörösen visszaeső által és zsebtolvajlás útján elkövetett lopás bűntettében mint társtettest mondotta ki bűnösnek és ezért 1 évi és 10 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. Egyben elrendelte a fegyházban foganatosítandó szigorított őrizetét is.
A terhelt eddig négy esetben volt büntetve. 1968-ban társadalmi tulajdont károsító lopás bűntette miatt 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre, 1970-ben visszaesőként elkövetett lopás bűntette és egyéb bűncselekmények miatt 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre ugyancsak 1970-ben lopás vétsége miatt 3 hónapi szabadságvesztésre volt elítélve. Végül 1973-ban a terheltet ugyancsak lopás vétsége miatt 7 hónapi szabadságvesztésre ítélték. E büntetéséből 1973. október 29-én szabadult.
A vádbeli napon a terhelt a II. r. terhelttel italozott az egyik vendéglőben.
Innen eltávozva megismerkedtek az erősen ittas sértett nővel, akit a terhelt csókolgatni kezdett s ez alatt a sértett nyakából a II. r. terhelt egy 2100 forint értékű aranyláncot és egy medált tulajdonított el, majd eltávozott. Ezt követően az I. r. terhelt közösült a sértettel és eközben kabátjának zsebéből észrevétlenül 500 forintot ellopott.
A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy az I. r. terhelt cselekményét részben bűnsegédi, részben tettesi minőségben, folytatólagosan, többszörösen visszaeső által és zsebtolvajlással elkövetett lopás bűntettének minősítette és ezért az első fokú bíróság által alkalmazott büntetésre ítélte. A szigorított őrizet elrendelését azonban mellőzte. Ezt azzal indokolta, hogy a terhelt korábbi büntetéséből szabadulva elhelyezkedett és a jelen ügyben történt őrizetbe vételéig két hónapon át megszakítás nélkül dolgozott. E tényből következik, hogy a terhelt az állam törvényes rendjével következetesen nem helyezkedett szembe s így a szigorított őrizet elrendelésének egyik feltétele hiányzik.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróság annak a kérdésnek a vizsgálatánál, hogy az állam törvényes rendelkezéseivel következetesen szembehelyezkedő életmód fennállása mikor állapítható meg, kizárólag azokból a tényezőkből vont következtetést az említett különösen veszélyes – a társadalom fokozottabb védelmét indokolttá tevő – életvitel megállapíthatóságának hiányára, hogy a terhelt munkahellyel rendelkezett, ahol folyamatosan dolgozott.
Az említett körülmény azonban korántsem egyedüli és kizárólag meghatározó jellemzője valamely életmódnak, ezért annak értékelésénél az elkövető életvitelének minden tényezőjét behatóan vizsgálni kell.
Jelen esetben többek közt az állapítható meg, hogy a terheltet, aki a vele szemben korábban alkalmazott mellékbüntetés hatálya alatt állott, 1974. április 2-án – tehát nem a szabadulását követően azonnal alkalmazott megfelelő intézkedésként – a kerületi rendőrkapitányság rendőri felügyelet alá helyezte.
E felügyelet szabályait azonban többször megszegte s mivel a négy ízben alkalmazott pénzbírság nem volt eredményes, első ízben 1974. június 17-én a kerületi rendőrkapitányság 20 napi elzárással, másodszor pedig egy másik kerületi rendőrkapitányság 1974. június 22-én 15 napi elzárással sújtotta.
A terhelt tehát az állandó munkaviszony létesítése ellenére sem változtatott a törvényi rendelkezéseket rendszeresen figyelmen kívül hagyó életmódján, ezért a szigorított őrizet alkalmazhatóságának előfeltételei maradéktalanul adottak voltak.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján elrendelte a terhelt fegyházban foganatosítandó szigorított őrizetét. (Legf. Bír. B. törv. V. 352/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás