BK BH 1976/437
BK BH 1976/4371
1976.10.01.
Vámbűntett megvalósulása esetében is helye lehet a cselekmények folytatólagos egységbe foglalásának, ha az egyes részcselekmények között eltelt idő nem olyan hosszú, hogy ennek folytán az egységes akaratelhatározásra már nem vonható következtetés [1961. évi V. törvény 65. §, 249. §].
Az első fokú bíróság a vádlottat 2 rb. csempészet bűntette miatt, amelyek közül az egyiket felbujtóként, a másikat tettesként követte el, halmazati büntetésül 8000 Ft pénzbüntetésre ítélte. A Vámáru Raktárban megjelölt szám alatt bűnjelként kezelt arany karkötőt elkobozta, míg az ugyanitt kezelt Senicor gyártmányú magnetofont a vádlottnak kiadni rendelte. Elkobzás alá eső érték címén 15 000 forint megfizetésére kötelezte.
Az ítéleti tényállás szerint a vádlott, aki tartós külszolgálatának megszakításával 1975. január 5-én szabadságra tért haza, nem tett tételes vámnyilatkozatot és ennek ellenére 10 608 Ft értékű arany karkötőt csempészett be az országba. A külszolgálatból történt végleges hazatérése előtt a vádlott az ügy II. r. vádlottját kérte meg, hogy vámmentes kerete terhére vámkezeltesse az általa saját részére megvásárolt mintegy 26 000 Ft értékű villanyírógépet. A II. r. vádlott teljesítette az I. r. vádlott kérését, az írógép így ugyancsak a vámhatóság megtévesztése útján vámmentesen került be az országba, amelyet azután a vádlott a Bizományi Áruház Vállalatnál 22 880 Ft-ért még ugyanabban az évben értékesített.
A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Rámutatott azonban arra, hogy bár az első fokú bíróság az irányadó tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és az elkövetett cselekmények minősítése is helytálló, de az első fokú ítéletben kifejtettektől eltérő okokból.
Az első fokú bíróság jogi álláspontja szerint a csempészet bűntette esetében a többrendbeliség a vámhatár átlépésének, illetőleg az ez alkalommal tett valótlan vámnyilatkozatnak a számához igazodik. Ebből az álláspontból az tükröződik, hogy az első fokú bíróság megítélése szerint a csempészet bűntette esetében a folytatólagos elkövetés megállapítása kizárt.
Ez az álláspont azonban téves.
A folytatólagos egység az azonos bűntett fogalmi körébe eső, s a tényállást külön-külön is megvalósító olyan bűncselekmény-ismétlés vagy sorozat, amelynek a mozzanatai a természetes egység részcselekményeinél lazább, de mégis egységes elbírálást igénylő szerves összefüggésben vannak egymással. Az egységbefoglalás feltételei objektívek és szubjektívek, a tárgyi oldalon és az alanyi oldalon jelentkeznek. Az objektív feltételek: a cselekményeknek ugyanazon törvényi tényállás keretei közé illeszkedése, a jogtárgy folyamatos sérthetősége, a cselekmények között eltelt idő nem túlságosan hosszú volta és a sértett azonossága is. A szubjektív ismérvek pedig az egységes akaratelhatározás és a motívum bizonyos fokú azonossága. A halmazattól való elhatárolásnál szóba kerülhet az elkövetési mód hasonlatossága és az elkövetési forma azonossága is, bár az utóbbinak nem tulajdonítható döntő jelentőség. A másodfokú bíróság megítélése szerint nem zárja ki feltétlenül a folytatólagosság megállapításának lehetőségét az, ha az elkövető a tevékenységek egyikéért tettesként, másikáért felbujtóként felel.
Az egységbefoglalás indoka az, hogy a folytatólagos cselekmények szerves összefüggésével a jogalkotó is számol, s a büntetési kereteket akként állapítja meg, hogy azok a folytatólagos elkövetést is értékeljék. Ebből következik, hogy a folytatólagos elkövetés szerinti jogi értékelés – a felsorolt feltételektől függően – a csempészetnél is fennállhat.
Annak, hogy az adott esetben a csempészet bűntettének anyagi halmazata és nem a folytatólagosság bírói egysége áll fenn, indoka az, hogy az ítéleti tényállásban leírt két tevékenység között viszonylag hosszabb idő – több mint 4 hónap – telt el. Továbbá az elkövetési módok – amelyeknek a jelen esetben kiemelkedő jelentőségük van – lényegesen különböznek egymástól, hiszen a vádlott az első esetben saját maga, a második esetben pedig egy munkatársa bűnbe sodrása útján csempészte be a kérdéses vámárut. Annak ellenére, hogy elvileg ez a folytatólagosság megállapítását ugyan nem zárná ki, a jelen esetben azonban – egyebek mellett – az elkövetési mód e különbözőségére is tekintettel sem lehet megnyugtatóan következtetni az akaratelhatározás egységességére.
A kifejtettekhez képest tehát a másodfokú bíróság az első fokú ítéletnek a minősítésről szóló rendelkezését is helyben hagyta.
(Fővárosi Bíróság 25. Bf. XIII. 476/1976. sz.)
1
Megjelent a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 1976. évi 10. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás