BK BH 1976/438
BK BH 1976/438
1976.10.01.
I. A fegyvertartási engedély alapján birtokban tartott pisztoly csak önvédelemből használható. E szabály megszegése foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés (Btk. 258. §).
II. A szándékos veszélyeztetés elkövetőjét is terheli a segítségnyújtási kötelezettség (Btk. 259.§).
III. Ha az eredmény tekintetében az elkövetőt gondatlanság terheli, a elkobzás csak akkor alkalmazható, ha az eszköz birtokban tartása a közrendet és a közbiztonságot veszélyezteti (Btk. 63. §).
A járásbíróság a terheltet foglalkozás körében elkövetett, súlyos testi sértést okozó gondatlan veszélyeztetés bűntette miatt 1 évi – fogházban letöltendő, de végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte; míg a lefoglalt fegyvert, a hozzávaló tárt, 16 db lőszert, a lőfegyvertartási engedélyt és a lőszervásárlási engedélyt elkobozta.
Az ítéleti tényállás a következő.
A vádbeli napon a délutáni órákban a sértett és több társa egy cseresznyefára felmásztak, gyümölcsöt fogyasztottak es az ágakat tördeltek. Ezt látva a terhelt a tőle 4—500 méterre levő telekhez ment, miután magához vette csőre töltött pisztolyát, valamint egy botot. Amikor a helyszínre érkezett, a sértettet és egyik társát a bottal megütötte. A sértett a botot megragadta, ekkor a terhelt a fegyverét használta és belelőtt a sértett bal lábszárába, aki ennek következtében 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett.
A bűncselekmény minősítése, a segítségnyújtás elmulasztása bűntettében való bűnösség megállapításának elmulasztása., az elkobzás kimondása és a büntető eljárás szabályainak megszegése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
I. A 17 éves életkorú sértett nem támadta meg a terheltet, hanem az őt ért bántalmazás ellen védekezett, amikor a terheltnek a vele szemben kb. 1 méter távolságra álló sértett felé közvetlen közelről leadott riasztó lövése eltalálta a sértett lábát.
Helyesen foglalt állást tehát az eljárt bíróság abban a kérdésben, hogy a terhelt szándéka még eshetőlegesen sem irányult arra, hogy a sértettnek testi sértést okozzon, ekként a cselekményt nem a Btk. 257. §-a szerinti testi sértésként, hanem – a Btk. 258. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezésre tekintettel – a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésként kell értékelni.
Tévedett azonban a bíróság, amikor a cselekményt gondatlan veszélyeztetésnek minősítette. A lőfegyverektől, a lőszerekről és a lőterekről szóló 2/1975. (IV. 16.) BM számú rendelet 7. §-ának (1) bekezdése szerint a fegyverhasználati jogot úgy kell gyakorolni, hogy az a közrendet és a közbiztonságot ne veszélyeztesse. E rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 7/1975. BM számú utasítás 42. pontjának b) alpontja szerint a pisztolyt csak jogos önvédelem esetében lehet használni. Ugyanezen utasítás 16. pontjának a) alpontja értelmében a fegyvertartási engedély átadásakor az engedélyest jogaira és kötelességeire figyelmeztetni kell. A terhelt tehát elsősorban fegyver használatára vonatkozó fenti foglalkozási szabályokat szegte meg, melyekről tudomása volt. Az adott esetben ugyanis a fegyver jogszerű használatának feltételei nem állottak fenn. Ezen túlmenően a fegyver használatának a módja is helytelen volt, mert a terhelt csőre töltött pisztollyal közelítette meg a sértettet és a riasztásnak szánt lövést a sértett irányába adta le.
Ezzel a terhelt közvetlen veszélyhelyzetet teremtett, mert a sértettől mindössze 1 méter távolsága folytán a fegyverrel való lövés leadása mások testi épsége sérelmének közeli lehetőségével fenyegetett. Ilyen körülmények között az elkövetési magatartás és a közvetlen veszélyhelyzet létrehozása között okozati összefüggés állott fenn. A foglalkozási szabályszegés viszont szándékos volt, mert a terheltnek tudnia kellett és tudta is, hogy a fegyver kezelésének szabályai meghatározott magatartásra kötelezik, mégis azoktól eltérően cselekedett. Az eredmény tekintetében viszont gondatlanság terheli. Ugyancsak gondatlanság áll fenn a súlyosabb eredmény tekintetében, és így a Btk. 18. §-ában foglalt rendelkezés folytán a terhelt cselekménye a Btk. 258. §-a (3) bekezdésének 2. tétele szerint minősülő, a foglalkozás körében elkövetett súlyos testi sértést okozó szándékos veszélyeztetés bűntettét valósítja meg.
II. A rövidített indokolással készített ítélet tényállása nem tartalmazza ugyan, de az ügy iratai alapján egyértelműen megállapítható, hogy a sértett a lövés leadása után a fájdalomérzetét hangosan kifejezésre juttatva, néhány lépés megtétele után összeesett. A terhelt — aki ilyen körülmények között tudta, hogy a sértettet megsebesítette – nem nyújtott segítséget a sérültnek, hanem a helyszínt elhagyta.
Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a szándékos veszélyeztetés elkövetőjét is terheli a segítségnyújtási kötelezettség, ha ahhoz a gondatlan elkövetéshez kapcsolódó további eredmény társul. Ennélfogva a terhelt a Btk. 259. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés első fordulata szerinti segítségnyújtás elmulasztásában is bűnös.
Törvényt sértett tehát az eljárt bíróság, amikor a tényállás megállapítását e vonatkozásban annak ellenére mellőzte, hogy az ügyész a vádirat tényleíró részében a terheltnek ezt a cselekményét is vád tárgyává tette.
Törvényt sértett továbbá, amikor a terhelt bűnösségét az említettben nem állapította meg.
Az eljárt bíróság ítéletének a büntetést kiszabó rendelkezése azért törvénysértő, mert elmulasztotta a pénzmellékbüntetés kiszabását annak ellenére, hogy a Btk. 46. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt előfeltételek fennállanak.
III. Törvénysértő az eljárt bíróság ítéletének a lőfegyver, a hozzávaló tár, a lőszerek, a lőfegyvertartási és lőszervásárlási engedélyek elkobzására vonatkozó rendelkezése is.
A Btk. 63. a (1) bekezdésének a) pontja első fordulata értelmében a bűncselekmény eszközének elkobzására csak szándékos eredmény-bűncselekmény esetében kerülhet sor. Azokban az esetekben, amikor az eredmény tekintetében az elkövetőt gondatlanság terheli, az elkobzást akkor kell alkalmazni, ha az eszköz a közbiztonságot vagy a közrendet veszélyezteti. Ez azonban szóba sem kerülhet, mert az elkövető a lőfegyvert engedéllyel tartotta birtokában.
Törvénysértő az engedélyek elkobzására vonatkozó rendelkezés is, melyeket – ha a lőfegyver és lőszer elkobzásának feltételei egyébként fennállnak – nem elkobozni, hanem a kiállító hatóság részére kell visszaküldeni.
A terhelt a lőfegyver használatára vonatkozó szabályokat súlyosan megszegte és ezért a 2/1976. (IV. 16.) BM számú rendelet 5. §-a (7) bekezdésének 2. tételére tekintettel az illetékes rendőrhatóságot kell értesíteni, a fegyver és lőszertartási engedély bevonása iránti intézkedés megtétele végett.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján a törvénysértést megállapítva, a megtámadott ítéletet a Be. 290. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az ügyet új eljárásra visszaküldte a korábban eljárt bírósághoz. (Legf. Bír. B. törv. I. 499/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás