PK BH 1976/446
PK BH 1976/446
1976.10.01.
Házastársak (volt házastársak) ingatlanán fennálló közös tulajdonnak megváltásra kötelezés útján történő megszüntetése esetében a bennlakás értékcsökkentő hatását megfelelően figyelembe kell venni. Vizsgálni kell, hogy a családvédelmi szempontoknak, így az együttélés alatt tanúsított magatartásnak, a házasélet megromlásában való közrehatásnak, a gyermekek elhelyezésének a figyelembe vételével a bennlakás értékcsökkentő hatását melyik félnek és milyen mértékben kell viselnie [Ptk. 148. § (2) bek., PK 10. sz.].
A peres felek 1965. október 23-án kötöttek házasságot, amelyből 1966. július 21-én fiúgyermekük született. A felek életközössége 1973. december 22-én szakadt meg akként, hogy a felperes a közös lakást elhagyta.
Az életközösség fennállása alatt a házasfelek az alperes tulajdonában álló házingatlanon a régi lakóház lebontása után, kis részben a bontási anyag felhasználásával lakóházat építettek.
A felperes a keresetében egyrészt a házasság felbontását, másrészt a közös vagyon megosztását és ezzel összefüggésben az alperes telkére épített házingatlan fele értékének megtérítése fejében az alperesnek 57 000 Ft megfizetésére való kötelezését kérte.
Az alperes maga is kérte a házasság felbontását, majd a felek kijelentették, hogy a házasságuk megromlásának okait nem kívánják feltárni. A felperesnek az ingatlannal kapcsolatos igényét az alperes 35 800 Ft erejéig elismerte.
Az első fokú bírósága peres felek által emelt épület értékét 130 000 Ft-ban állapította meg, ebből levonta az alperes által fizetendő 25 000 Ft OTP tartozást és a különbözetként jelentkező 105 000 Ft felét, vagyis 52 500 Ft-ot ítélt meg a felperes javára.
A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy az alperes által az ingóságokkal és az ingatlannal kapcsolatosan fizetendő összeget 53 370 Ft-ra leszállította, egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta.
Az ingatlannal kapcsolatosan a másodfokú bíróság az első fokú bíróság döntését helyesnek találta.
A jogerős ítéletnek az ingatlannal kapcsolatosan a felperes javára szóló marasztalást tartalmazó rendelkezése ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos.
A peres felek az alperes ingatlanán házat emeltek és ezzel a ráépítéssel a Ptk. 138. §-a és a Legfelsőbb Bíróság PK 1. számú állásfoglalása értelmében az ingatlanon a felperes is tulajdont szerzett. A felperes azonban a tulajdonjoga megállapítását nem igényelte, ehelyett pénzbeli követelést támasztott a felépített ház fele értéke erejéig. A felperesnek ez a követelése lényegében a ráépítéssel létrehozott közös tulajdon megszüntetésének a kérelmezésével egyértelmű, és ezért a jogvitát a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával kell eldönteni. A felperes ugyanis nem kerülhet kedvezőbb, az alperes pedig hátrányosabb helyzetbe azért, mert a felperes tulajdoni igény helyett pénzbeli követelést támasztott.
A Legfelsőbb Bíróságnak a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó PK. 10. sz. állásfoglalása szerint az ingatlannak az egyik házasfél által történő magához váltása esetén a bennlakás értékcsökkentő hatásának az elbírálásánál figyelembe kell venni a házastárs közös lakásának a használata kérdésében irányadó szempontokat is. Az eredmény ennek alapján a körülmények szerint az is lehet, hogy a bennlakás által okozott értékcsökkenés következményeit egyáltalában nem lehet a bennlakóra hárítani, vagy ha igen, csak bizonyos mértékben.
A bíróságok az épület értékét beköltözhető állapottal vették figyelembe és ezzel a bennlakás értékcsökkentő hatását kizárólag az alperesre hárították. Nem vizsgálták azt, hogy mennyi az épület értéke lakott állapotban és hogy a családvédelmi szempontoknak, közelebbről az együttélés alatt tanúsított magatartásnak, a házasélet megromlásában való közrehatásnak, továbbá a gyermek elhelyezésének a figyelembevételével a bennlakás ért ékcsökkentő hatását melyik félnek és milyen mértékben kell viselnie.
Ennek vizsgálata hiányában a jogerős ítéletnek az ingatlannal kapcsolatos követelés elbírálására vonatkozó rendelkezése megalapozatlan.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján az első és másodfokú bíróság ítéleteinek a törvényességi óvással megtámadott, valamint a perköltség és az illeték viselésére vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf Bír. P. törv. II. 21 285/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás