PK BH 1976/450
PK BH 1976/450
1976.10.01.
I. Annak vizsgálatánál, hogy a házastársak között megszakadt-e az életközösség, azt kell figyelembe venni, hogy az életközösség közös háztartást, közös gazdálkodást és benső házaséletet jelent a házastársak között, megszűnése pedig csak akkor állapítható meg, ha valamennyi vonatkozásban megszűnik a felek együvé tartozása. Hosszabb, zavartalan házasélet után, amelyből gyermek is született, egymagában a nemi kapcsolat megszakadása - különöseképpen, ha azt az egyik fél betegsége idézte elő – nem jelenti az életközösség megszakadását (Csjt. 27. §).
II. A vagyonközösségi igények rendelkezésénél arra kell törekedni, hogy egyik házastárs se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz (Csjt. 31§)
A peres felek 1946. április 6-án kötöttek házasságot. Az alperes a házassági együttélés alatt 1965-ben apjától ajándékba kapott pénzen 5500 Ft-ért megvásárolt egy 171 ⬜-öl nagyságú telket, amelyen a. felek még a házassági együttélés alatt hétvégi ház építésébe kezdtek.
Az alperes jelenleg ebben az ingatlanban lakik, amelyet az ő nevére telekkönyveztek.
A felperes a házasság felbontása iránt indított perben a házastársi közös vagyon megosztását is kérte. Ezzel kapcsolatosan azt adta elő, hogy az ingatlan is házastársi közös vagyon, mert a hétvégi házat az alperessel közösen építették fel, a telek vételárát pedig az alperes apja mindkettőjüknek ajándékozta.
Előadása szerint a nemi kapcsolat ugyan 1968 nyarán betegsége miatt megszűnt, de továbbra is – egészen 1973 márciusáig – az alperessel a házastársi életközösség fennállott, a két közös gyermeken kívül ugyanis az alperesre vonatkozóan is elvégezte a háztartási munkákat.
Az alperes azt állította, hogy a hétvégi házat a különvagyonához tartozó telken nagyobb részben az életközösség megszakítása után önerejéből építette fel. A közös vagyon megosztását nem ellenezte és a felperes követelését 15 000 Ft erejéig elismerte.
Tagadta, hogy 1968 júniusa után a felperessel az életközösség bármilyen formában fennállott.
Az első fokú bíróság a felek házasságát felbontotta s az alperest 3750 Ft értékkiegyenlítés megfizetésére kötelezte. Az életközösség megszűnésének időpontját 1968 júniusában állapította meg. A házingatlan 83 850 Ft értékéből leszámította a telek értékét, valamint az 1968 június után végzett beruházások értékét és ekként a közös vagyonba tartozó részt 31 500 Ft-ban állapította meg, ennek 1/2 része, 15 750 Ft jár a felperesnek, amit csökkentett az alperesnek járó 12 000 Ft lakáskárpótlás összegével.
A másodfokú bíróság az első fokú bírósággal egyezően az alperes apja által ajándékozott telket a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében az alperes különvagyonának tekintette. Elfogadta az első fokú bíróságnak azt a megállapítását is, hogy a peres felek együttélése 1968 nyarán véglegesen megszakadt. Ugyanakkor az egész építményt közös vagyonként számolta el és a szakértő által megállapított értéket az időközi értékemelkedésre tekintettel 10%-kal növelte. Ennek megfelelően a megosztandó közös vagyont 71 555 Ft-ban állapította meg, amelynek fele része a felperest illeti meg. Az alperesnek lakáskárpótlás címén megítélt 12 000 Ft beszámítása után a különbözetként jelentkező 23 777 Ft megfizetésére kötelezte az alperest.
A jogerős ítéletnek a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az alperes a telket az apjától ajándékba kapott vételáron vásárolta. Ez a telek tehát a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint az alperes különvagyona. Az életközösség megszakadása után – melynek időpontját 1968 júniusában határozta meg – a másodfokú bíróság a felperes anyagi közreműködése nélkül történt építkezéssel elért értékemelkedést azonban indokolatlanul számolta el a közös vagyon javára.
A felek jogviszonyának rendezése végett tisztázni kellett volna azt, hogy mikor szakadt meg közöttük az életközösség. A felperes idevonatkozó előadására és a per egyéb adataira tekintettel behatóan vizsgálni kellett volna, hogy 1968 nyarát követően milyen volt közöttük a gazdasági együttműködés, a közös élet anyagi feltételeinek biztosításán való együttmunkálkodás és általában fennállott-e – akár a gyermekekre is tekintettel – a házastársi kölcsönös támogatás tudatos vállalásának, valamint a házastársi kapcsolat fenntartásának a szándéka.
Másfél évtizedes zavartalan házasélet után, amelyből két gyermek született, egymagában a nemi kapcsolat megszakadása ugyanis – különösképpen, ha azt az egyik fél betegsége idézte elő – nem jelenti az életközösség megszakadását. Az életközösség közös háztartást, közös gazdálkodást és benső házaséletet jelent a házasfelek között, megszűnése pedig csak akkor állapítható meg, ha valamennyi vonatkozásban megszűnik a felek együvé tartozása. Az adott esetben jelentősége van annak is, hogy a felek még öt évig egy lakásban laktak a két közös gyermekkel. Az alperes alaptalanul tagadta, hogy a felperes takarított rá, mert a per egyéb adatai szerint a felperes tartotta tisztán az egész lakást. Az életvitellel kapcsolatos egyéb körülmények mérlegelése során pedig figyelembe kell venni, hogy az alperes saját előadása szerint is 1968-ban havi 2500 Ft-ot, 1971. december 13-ig havi 2000 Ft-ot és 1973. március 1-ig havi 1500 Ft-ot adott a felperesnek, állítása szerint a gyermekek tartására. Mivel a kérdéses időszak nagy részében már csak a felek egyik gyermeke volt tartásra jogosult, s a volt közös lakás teljes rezsi költsége havi 680 Ft, feltehető, hogy az alperes az általa fizetett összeggel az ő szükségleteiről is gondoskodó felperes háztartási költségeihez – tehát a közös költségekhez – járult hozzá.
Az életközösség megszűnésének időpontja nem állapítható meg pontosan, a peres feleknek a vitás öt évre vonatkozó kereseti és vagyoni viszonyai feltárása nélkül. Ez is adatot szolgáltathat arra, hogy az alperes milyen jövedelemből végzett az ingatlanon hozzávetőlegesen olyan mértékű munkát, mint amilyet a megelőző két évben közösen teljesítettek. Figyelmet érdemel az is, hogy a felek fiúgyermeke, akiről a felperes gondoskodott, és aki az alperes magatartását bírálta, 1971-ben is – tehát három évvel az életközösség állítólagos megszakadása után – még segédkezett az építkezésnél, nyilvánvalóan az anyja érdekkörében.
Az eljárt bíróságok a tényállást ilyen irányban kellő részletességgel nem derítették fel, ezért a jogerős döntés ebben a részében megalapozatlan.
A Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése szerint a vagyonközösségi igények rendelkezésénél arra kell törekedni, hogy egyik házastárs se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz.
Méltánytalan lenne és az idézett jogszabállyal ellentétben állana, ha az 1968 júniusa után az ingatlanba beruházott összegből a felperes semmit sem kapna, holott a per eddigi adatai szerint is az alperest az általa vezetett háztartás előnyeiből részesítette, tehát közvetve részt vett az építkezés terheinek viselésében és mindent megtett az életközösség fenntartásáért.
Egyébként, ha megállapítást nyerne, hogy a felek a házat közösen építették fel, illetőleg ha a közös vagyoni érték meghaladja az alperes által a telekbe és az építménybe beruházott különvagyoni értéket, ez esetben az ingatlan elveszti különvagyoni jellegét, és az alperes igénye közös vagyoni illetőségének megtérítésén felül beruházott különvagyona megtérítésére terjed ki.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. 5-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletének a közös tulajdon megszüntetésére, illetve a közös vagyon megosztására vonatkozó rendelkezését az első fokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. P. törv. II. 21 329/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás