PK BH 1976/452
PK BH 1976/452
1976.10.01.
Ha a termelőszövetkezeti tagsági viszony évközben szűnik meg, a háztáji földet helyettesítő természetbeni, illetve pénzbeni juttatás időarányos részére a tag igényt tarthat [35/1967. (X. 11.) Korm. sz. r. 12., 717. §, 6/1967. (X. 24.) MÉM sz. r. 9., 186., 190. §, PK. 393. sz.].
A felperes 1971. július 13-tól 1974. május 31-ig volt az alperes termelőszövetkezet tagja, erőgépvezetői munkakörben dolgozott. Tagsági viszonya a vezetőség hozzájárulásával kilépéssel szűnt meg.
A felperes az 1973. évi munkateljesítménye alapján az 1974. évre egy kat. hold háztáji föld használatára szerzett igényjogosultságot, azonban csak 200 ⬜-öl kijelölését kérte, míg 1400 ⬜-öl tekintetében háztáji földet helyettesítő természetbeni juttatásra jelentett be igényt a vezetőségnél. Az alperes termelőszövetkezet a felperes részére az 1974. évben a felperes kérelmének megfelelően 200 ⬜-öl háztáji földet jelölt ki, amelyet a felperes burgonyával vetett be.
Az alperes termelőszövetkezet vezetősége akkor, amikor a felperes kilépéséhez hozzájárult, úgy rendelkezett, hogy a felperestől az „1974. évi háztáji járandóságot” megvonja.
A 200 ⬜-öl nagyságú – burgonyával bevetett – területet a termelőszövetkezet a tagsági viszony megszűntekor birtokba vette és a termést betakarította.
Az alperes termelőszövetkezet döntőbizottsága a felperes által a vezetőség ez utóbbi rendelkezése ellen bejelentett fellebbezésnek csak annyiban adott helyt, hogy az alperest a felperes által felhasznált burgonyavetőmag árának, 480 Ft-nak a megfizetésére kötelezte.
A felperes a döntőbizottság határozata ellen keresettel fordult a bírósághoz.
Az első fokú bíróság a döntőbizottság határozatát megváltoztatva, a pénzbeni marasztalás összegét 790 Ft-ra felemelte és kötelezte az alperes termelőszövetkezetet 8,75 q májusi morzsolt tengeri kiadására is.
Az ítéletnek ez utóbbi rendelkezésre vonatkozó indokolása szerint a több rendelettel módosított és kiegészített 6/1967. (X. 24.) MÉM sz. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 190. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés kizárólag arra az esetre vonatkozik, amikor a tag ténylegesen háztáji földet használt. Ez a rendelkezés azonban a Vhr. 186. §-ára utalással nem alkalmazható a háztáji földet helyettesítő természetbeni, illetőleg pénzbeni juttatásokra. Ezek megvonására a tagsági viszony év közben történt megszűnése címén nem jogosult a vezetőség. Erre vonatkozó rendelkezést az alperes alapszabálya sem tartalmaz.
A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében megváltoztatta és a felperes természetbeni juttatás iránti keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság ítéletének a tengeri kiadása iránti keresetet elutasító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperes termelőszövetkezet nem vitatta, hogy ha a felperes év közben nem lép ki, megszerezte volna a háztáji földet helyettesítő pénzbeni juttatásra való jogot. Az alperes csupán az ismertetett jogkérdésben kifejtett álláspontjára alapította a védekezését.
A Vhr. 186. §-ában foglalt rendelkezés szerint az alapszabály vagy a közgyűlés felhatalmazása alapján a vezetőség a tag kérésére úgy is határozhat, hogy a háztáji föld vagy annak egy része helyett az alapszabályban meghatározott – évenként 6000 négyzetméterre számítva 25 q májusi morzsolt kukoricát, illetőleg annak állami felvásárlási átlagáron számított forintösszegét meg nem haladó – természetbeni vagy pénzbeni juttatást biztosít. E juttatás munkadíjnak nem minősül, arra értelemszerűen alkalmazni kell a háztáji földdel kapcsolatos rendelkezéseket.
A több rendelettel módosított és kiegészített 35/1967. (X. 11.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 117. §-a – egyebek mellett – kimondja, hogy a tagsági viszony megszűnése esetén a kijelölt háztáji föld használatára való jogosultság is megszűnik, a vezetőség azonban engedélyt adhat a háztáji föld év végéig történő használatára.
A Vhr. 190. §-ának (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a kijelölt háztáji föld használatának év közben történt megszűnése esetén a tag részére meg kell téríteni az addig végzett munka és egyéb befektetés értékét. Ha a háztáji földhasználat a termés betakarítását közvetlenül megelőzően szűnik meg, a vezetőség engedélyt adhat a tag részére a termés betakarítására.
A termelőszövetkezeti földek sajátos használati viszonyaival kapcsolatos ez utóbbi rendelkezések azon alapulnak, hogy mivel a tagnak a termelőszövetkezeti föld használatára való joga a tagsági viszonyhoz kötött, egy időben szűnik meg a tagsági viszonnyal. Más kérdés, hogy a termelőszövetkezet vezetősége a jogszabályok által részére biztosított jog alapján a földhasználat jogalap nélkülivé válása ellenére engedélyezheti a volt tagnak a föld év végéig történő használatát, illetőleg a termés betakarítását.
A tagsági viszony év közben történő megszűnése esetén tehát a kijelölt háztáji földet használó tag földhasználati joga a jogszabály (R. 117. §) rendelkezése alapján szűnik meg. Ezzel szemben nincs olyan jogszabály, amely úgy rendelkezik, hogy a tagsági viszony év közben történő megszűnése esetén a háztáji földet helyettesítő juttatásra jogot szerzett tagnak ez a joga a tagsági viszony megszűnésével ugyancsak megszűnik, és arra sincs jogszabályi rendelkezés, hogy a tagnak ezt a jogát a termelőszövetkezet vezetősége megszüntetheti.
Ezekre való tekintettel a Vhr. 186. §-ának utolsó mondatában foglalt utalás alapján nem lehet az R. 117. §-ában és a Vhr. 190. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak olyan értelmezést adni, hogy miként a vezetőség engedélyétől függ a tagnak a háztáji föld év végéig történő használatának, illetőleg a termés betakarításának joga, a vezetőség engedélyétől függ a tagnak a háztáji földet helyettesítő juttatás időarányos részére való joga is.
Mindezekből az következik, hogy ha a tag a Vhr. 186. §-a alapján egyébként jogosult volt háztáji földet helyettesítő természetbeni, illetőleg pénzbeni juttatásra, a tagsági viszonyának év közben történt megszűnésével nem szűnt meg e juttatások időarányos részére való joga sem.
Nem mond ellent ennek az álláspontnak az a körülmény sem, hogy az R. 12. §-ának (1) bekezdése a tagsági viszony év közben történő megszűnése esetén a volt tagot, illetőleg az örököst megillető juttatások között nem említi a háztáji földet helyettesítő juttatás időarányos részét. Az ebből levont az a következtetés, hogy a tagnak (örökösnek) nem lehet igénye időarányos helyettesítő juttatásra, ellentétben állana a Vhr.-nek a 18/1974. (VII. 25.) MÉM sz. rendelet 1. §-ával megállapított 9. §-a (2) bekezdésével is, amely a Vhr. 186. §-ára utalóan a helyettesítő juttatás időarányos részének esedékességéről rendelkezve egyben elismeri a volt tagnak a juttatások időarányos részére való jogát is.
Ilyen értelmezésre ad alapot a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 393. számú állásfoglalása is.
Mivel a tagsági viszony év közben történt megszűnése esetén a jogszabály nem szünteti meg a tagnak a háztáji földet helyettesítő juttatásra való jogát, a vezetőségnek pedig nincs joga azt megszüntetni, a Vhr. 9. §-ának (2) bekezdése sem értelmezhető úgy, hogy a helyettesítő juttatásnak csak a vezetőség által engedélyezett időarányos része válik a zárszámadáskor esedékessé, következésképpen a vezetőség elismerésének hiányában a tagot nem illeti meg az az időarányos részre való jog sem.
Mindezekből következik tehát, hogy a felperest megilleti a háztáji földet helyettesítő természetbeni juttatás időarányos része, és ezért a másodfokú bíróságnak nem volt alapos indoka az első fokú bíróság ítéletének megváltoztatására. (Legf. Bír. P. törv. I. 21 055/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás