PK BH 1976/453
PK BH 1976/453
1976.10.01.
A mezőgazdasági termelőszövetkezet tagját ért üzemi baleset esetén mentesül a kár ama részének a megtérítése alól, amelyet a tag vétkes magatartásával maga idézett elő; a vétkes magatartás megállapítható, ha munkája végzése során az Általános Balesetvédő Óvórendszabályok előírásait megszegi. A kártérítés összegének kiszámításánál le kell vonni azt az összeget, amelyet a károsult a termelőszövetkezet által kötött biztosítás alapján kapott [1967. évi III. tv. 90. §, 35/1967. (X. 11.) Korm. sz. r. 98. §, 6/1967. (X. 24.) MÉM sz. r. 215., 217. §].
A bognár szakképzettségű termelőszövetkezeti tag felperes az alperes termelőszövetkezet faipari részlegének helyettes vezetője volt, 1971. március 11-én a közös munka végzése közben sarokcsonttöréses balesetet szenvedett annak következtében, hogy a szélviharos időben faanyagért a padlásra menet közben a havas, csúszós talajon álló, nem biztosított létra kicsúszott alóla, és ő a földre esett.
A felperes táppénzes állományának 1971. december 15-én történt megszűnése után az alperes termelőszövetkezet 1972. december 31-ig bedolgozói munkalehetőséget biztosított a felperes részére, és ez idő alatt a felperesnek jövedelemvesztesége nem volt. A népi ellenőrzés ezt a munkavégzést szabálytalannak találta, ezért az alperes azt megszüntette és a felperes részére más telephelyen ajánlott fel munkalehetőséget. A felperes ezt azzal az indokolással nem fogadta el, hogy a telephely kb. 3 1/2 km-re van, a rokkantsága pedig nem teszi lehetővé az ide való kijárást.
A felperesnek a balesetből eredő munkaképesség-csökkenését korábban 40, 1974. október 14-én pedig 30%-os mértékűnek állapították meg. A felperes havi 473 Ft baleseti járadékban részesült.
Miután a felperes figyelmeztetés ellenére sem vette fel a munkát, az alperes vezetősége az 1973. április 2-án kelt határozatával a felperest törölte a tagok nyilvántartásából. A felperes ezt a vezetőségi határozatot fenntartással vette tudomásul és a határozat döntőbizottsági felülvizsgálatát kérte. A perben nincs adat arra, hogy a termelőszövetkezet döntőbizottsága ebben a kérdésben határozatot hozott volna.
A felperes 1973. május 1-én máshol helyezkedett el, ahol 1598 Ft havi átlagkeresetet ért el.
A felperes a korábbi 4500 Ft átlagjövedelme és az új munkahelyén elért jövedelme, valamint baleseti járadéka közötti különbözet megfizetése iránt kérelemmel fordult az alperes termelőszövetkezet döntőbizottságához.
A döntőbizottság a felperes kérelmét azzal az indokolással utasította el, hogy a felperes a balesetvédelmi óvórendszabályok figyelmen kívül hagyásával kívánt a padlásra feljutni úgy, hogy a létrát nem rögzítette.
Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a perben meghallgatott orvosszakértő véleménye alapján megállapítható, hogy a felperes betegsége 1971. december 15-ig tartott, ekkorra az állapota már kialakult. Tény az, hogy a felperes mozgáskorlátozottsága fennmaradt, az új munkahely eléréséhez szükséges gyaloglás azonban a felperes gyógyulására nem lett volna hátrányos.
A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperest 1974. január 1-től kezdődően havi 1800 Ft baleseti járadék fizetésére kötelezte.
Utalt arra, hogy a fellebbezési eljárásban meghallgatott Igazságügyi Orvosszakértői Iroda véleményéből megállapíthatóan a felperes a baleset folytán hosszantartó állással, járással kapcsolatos munkát erejének külön megfeszítése nélkül nem képes ellátni. Erre tekintettel pedig az első fokú bíróság által meghallgatott szakértő véleménye nem jöhet figyelembe. A Ptké. 58. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is tekintettel tehát a felperest kártérítés illeti. Megállapította, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, amikor máshol bedolgozói munkát vállalt.
Mivel a felperesnek a balesetet megelőzően havi 3866 Ft volt az átlag-keresete, az új munkahelyén havi 1598 Ft-ot ér el, havi 473 Ft baleseti járadékban részesül, a felperes havi jövedelemveszteségét – kerekítve – 1800 Ft-ban állapította meg.
A kármegosztás kérdését azonban nem vizsgálta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A 46/1971. (XII. 28.) Korm. sz. rendelettel módosított és kiegészített 35/1967. (X. 11.) Korm. sz. rendelet (R.) 98. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az Általános Balesetelhárítási és Egészségvédő Ovórendszabály (ÁBEO) hatálya a termelőszövetkezetekre is kiterjed. A 6/1065. (XII. 7.) SZOT sz. szabályzat 2. §-ában foglaltak szerint az ÁBEO előírásait minden vállalat és dolgozó köteles megtartani.
Az R. 98. §-ának (1) bekezdésére tekintettel tehát az ÁBEO előírásait mind a felperesnek, mind az alperesnek meg kellett tartania.
Az ÁBEO 15,1 pontja szerint csak biztonságos és a mindenkori célnak és igénybevételnek megfelelő, jó állapotban levő, elcsúszás és félrebillenés ellen biztosított létrákat, hordozható lépcsőket szabad kiadni, illetve használni. Az ÁBEO 15,4 pontja úgy rendelkezik, hogy a támasztólétrákat elcsúszás ellen felül vagy alul elcsúszást gátló elemmel vagy egyéb módon kell biztosítani. Az ÁBEO 15,6 pontja szerint pedig használatbavétel előtt minden esetben meg kell győződni a létra használhatóságáról. Hibás létrákat kiadni vagy használatba venni nem szabad.
Az eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy az alperes a felperes balesetéért az 1971. évi 34. sz. tvr-rel módosított és kiegészített 1967. évi III. tv. (Tv.) 90. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján – figyelemmel a Ptké. 58. §-ának (1) bekezdésére is – kártérítési felelősséggel tartozik.
Figyelmen kívül hagyták azonban a Tv. 90. §-ának (2) bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, amely szerint a termelőszövetkezet mentesül a kár ama része alól, amelyet a tag vétkes magatartása idézett elő.
A felperesnek a kára bekövetkezésében való vétkessége pedig megállapítható. A felperes ugyanis a saját munkája végzése közben is köteles lett volna az ÁBEO említett előírásait megtartani. Ezt pedig elmulasztotta, amikor a létra biztosítása nélkül kísérelt meg anyagért a padlásra menni. Ha a létra műszaki biztosítása nem volt megoldható, a felperesnek a biztosításhoz a munkatársai segítségét kellett volna igénybe vennie, ha pedig ez sem volt lehetséges, nem lett volna. szabad a padlásra feljutást megkísérelnie, figyelemmel az általa említett viharos időre és a talaj csúszósságára is, amely körülmények fokozták a balesetveszélyt.
A felperes vétkes magatartása kármegosztásra ad alapot. Ennek mértéke meghatározásánál a több rendelettel módosított és kiegészített 6/1967. (X. 24.) MÉM sz. rendelet (Vhr.) 215. §-a (2) bekezdésének második mondatában foglalt rendelkezés az irányadó, amely szerint a kárviselés arányát az dönti el, hogy a tag vétkes közrehatása milyen mérvű volt. Ennek elbírálásánál nem mellőzhető annak értékelése sem, hogy a balesetet megelőzően a felperes a nem biztonságos munkavégzés kiküszöbölését kérte az alperestől.
Tévedtek tehát a perben eljárt bíróságok, amikor nem voltak figyelemmel a felperes vétkességére, nem vizsgálták a felperes vétkes közrehatásának mértékét és nem alkalmaztak kármegosztást.
A per adatai szerint az alperes termelőszövetkezet a felperes javára névre szóló „veszélyességi” (baleset-) biztosítást kötött, amelynek alapján az Állami Biztosító a felperesnek 24 500 Ft biztosítási összeget fizetett. Az alperes ennek az általa fizetendő kártérítési összegbe való beszámítását kérte. A beszámítást a felperes nem ellenezte.
A Vhr. 217. §-ának a) pontja értelmében a kártérítés összegének kiszámításánál – egyebek között – le kell vonni a biztosítás alapján kapott szolgáltatást is, az egyéni szerződésen alapuló élet-, baleset- és nyugdíjbiztosítás kivételével.
A peres felek nyilatkozatából nem állapítható meg, hogy a biztosítási díjat melyik peres fél fizette, s hogy erre tekintettel van-e beszámításnak helye. Ha beszámításnak helye van, akkor is vizsgálandó, hogy az mely időszakra vonatkozhat [Ptk. 297. § (2) bek.].
Megalapozatlan tehát a jogerős ítélet akkor is, amikor az alperes beszámítási kérelmének figyelmen kívül hagyásával döntött. (Legf. Bír. P. törv. I. 21 378/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás