PK BH 1976/457
PK BH 1976/457
1976.10.01.
I. Ha a volt házastársak a közös vagyonhoz tartozó vagyontárgy birtoklásának kérdését átmenetileg megegyezéssel rendezték, s az ennek alapján birtokló felet a másik fél a birtokától jogalap nélkül megfosztja vagy birtoklásában zavarja, a bíróság – a törvényben előírt feltételek mellett – ideiglenes intézkedéssel a közös vagyon végleges megosztása előtt is elrendelheti az eredeti, birtokállapot helyreállítását vagy a birtoklás zavarásának megszüntetését [Pp. 156. § (3) bek., Ptk. 188. §].
II. Az ideiglenes intézkedés szempontjából gépjármű is minősülhet nélkülözhetetlen személyes szükségleti tárgynak, különösen akkor, ha azt munka végzéséhez használják [Pp. 156. § (2) bek.].
A peres felek 1972. december 12-én kötöttek házasságot. Együttélésük 1974 elején szakadt meg véglegesen. A felek házasságát a bíróság a per során részítéletével jogerősen felbontotta.
A felperes keresetében – többek között – a házastársi közös vagyon megosztását kérte.
A közös vagyonhoz tartozik a felperes külföldi kiküldetése kapcsán vásárolt 220 000 Ft-ra értékelt Andi 80 típusú személygépkocsi is. Az életközösség megszakadásakor a gépkocsi a felperes birtokában maradt. Mivel a felperes nem volt hajlandó az alperes házassági vagyonjogi követeléseit peren kívül kielégíteni, az alperes 1974. április 6-án a felperes munkahelye előtt parkírozó gépkocsit önkényesen elvitte és azt ismeretlen helyen tartja. A gépkocsi forgalmi engedélye a felperesnél maradt.
A felperes az eljárás során ideiglenes intézkedésként az alperest a gépkocsi kiadására kérte kötelezni. Kérelmében az alperes tilos önhatalmára és arra hivatkozott, hogy a gépkocsira munkakörének ellátásához szüksége van.
Az első fokú bíróság az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet azzal a megokolással utasította el, hogy a Pp. 156. §-ának (2) bekezdése a nélkülözhetetlen személyes szükségleti tárgyak kiadását teszi lehetővé.
A másodfokú bíróság az első fokú bíróság végzését helyben hagyta. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a gépkocsira a felperes munkáltatójának igazolásából kitűnően elsődlegesen nem is a felperesnek, hanem a felperes munkáltatójának van szüksége, ezért a gépkocsit nem lehet olyan nélkülözhetetlen személyes szükségleti tárgynak tekinteni, amelynek kiadása tárgyában azonnali intézkedésre lenne szükség.
A jogerős végzés ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos.
A peres felek között a házastársi közös vagyon megosztása tekintetében per van folyamatban, ennek során rendezésre kerül a perbeli személygépkocsi jogi sorsa és ezzel kapcsolatosan a birtokhelyzete is. A perben azonban egyéb vagyontárgyak jogi sorsát is rendezni kell, és csupán a házastársi vagyonközösség teljes elszámolása és megosztása után kerülhet sor a döntésre. A személygépkocsi birtoklása tekintetében azonban – a tulajdoni helyzet végleges rendezéséig – a felek jogának terjedelméről dönteni kell.
A személygépkocsit a volt házasfelek a házassági életközösség fennállása alatt szerezték.
Az együttélés alatt a gépkocsit, amelyet elsősorban a felperes érdekében vásároltak, a felperes használta, az alperesnek külön gépkocsija volt. A gépkocsi a házastársak megegyezése alapján az életközösség megszakadása után is a felperes használatában maradt. A birtoklásnak ezt a rendjét zavarta meg az alperes, amikor a gépkocsit a felperes rendelkezése alól tilos önhatalommal elvonta. A kialakult birtokállapot megzavarása miatt pedig a felperes a Ptk. 189. §-ának (2) bekezdésében biztosított birtokvédelmet is igénybe veheti. Az önsegélyre irányuló jogot a Ptk. 190. §-ának (2) bekezdése csak kivételesen teszi lehetővé, annak feltételei pedig a jelen esetben nem állottak fenn, az alperes tehát jogtalanul, de egyben csalárd módon vette birtokba a gépkocsit. Az ilyen magatartással szemben nem lehet a jogsegélyt megtagadni. Az életközösség fennállása alatt vásárolt gépkocsi birtoklásának átmeneti rendezését tehát a felperes eredményesen kérheti akkor is, ha a házastársi közös vagyon végleges megosztása még nem történt meg. A szóban levő esetben nemcsak használati tárgynak a különélés folytán szükségessé vált kiadásáról, hanem a fennálló birtokállapot megsértéséről is szó van, ezért a vitát nem is a Pp. 287. §-a alapján, hanem elsősorban a birtokvédelemre vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni. Az ideiglenes intézkedést a Pp. 156. §-ának (3) bekezdése lehetővé teszi.
Mindkét fokú bíróság tévedett tehát, amikor az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasította.
Téves egyébként a másodfokú bíróságnak az az álláspontja is, hogy a gépkocsi nem tekinthető személyes szükségleti tárgynak. Az a körülmény, hogy a gépkocsit a felperes – munkáltatójának igazolása szerint – hivatali feladatainak ellátásánál is rendszeresen használja, nem zárja ki annak személyes szükségleti tárgy jellegét. Egyébként is a két érdek – a munkavégzés sikerességéhez és a magánéletben felmerült szükségletek kielégítéséhez fűződő érdek – a személyiségen belül valójában nem is különíthető el. A gépkocsi is minősülhet tehát nélkülözhetetlen személyes szükségleti tárgynak, éspedig különösen akkor, ha munka végzéséhez használják.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, az első fokú bíróság végzésének az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasító rendelkezését megváltoztatta és az alperest a gépkocsi kiadására kötelezte. Az azonnali teljesítést a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 217. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés megfelelő alkalmazásával rendelte el. (Legf. Bír. P. törv. II. 21 456/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás