BK BH 1976/46
BK BH 1976/46
1976.02.01.
A terhelt személyi körülményeinek, a cselekmény jellegének mérlegelésével kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy az egyébként vétségnek minősülő cselekmény elkövetése miatt a kényszergyógykezelést el kell-e rendelni [Btk. 61. § (1) bek., 303. § (1) bek., XXXIII. sz. BED.].
Az elrendelt kényszergyógykezelés végrehajtási módjának meghatározásánál figyelembe veendő szempontok [Btké. 21. § (1) bek., BK 493. sz.].
A járásbíróság a terheltet a lopás bűntette miatt emelt vád alól büntethetőséget kizáró ok – gyengeelméjűség – miatt felmentette és zárt intézetben foganatosítandó kényszergyógykezelését rendelte el.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt ellopta sértettnek az utcán hagyott motorkerékpáron elhelyezett táskáját a benne levő ingóságokkal együtt. Az így okozott 1125 Ft kár a lefoglalással megtérült. A terhelt gyengeelméjűsége a beszámítási képességét kizárja, viszont alaposan feltehető, hogy a jövőben olyan magatartást tanúsít, amely egyénként valamely bűncselekmény törvényi tényállását valósítja meg.
Az ítélet ellen benyújtott törvényességi óvás álláspontja szerint a kényszergyógykezelés elrendelése törvénysértő, de törvénysértő az ítélet azért is, mert a bíróság a kényszergyógykezelés zárt intézetben való foganatosítását rendelte e1.
A törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a törvényességi óvásban kifejtett azzal az állásponttal, hogy a vádlott cselekményét kizárólag az objektív ismérvek alapján kellett elbírálni mivel a beszámítási képességgel rendelkező terhelt esetében az alanyi oldal vizsgálata szóba sem jöhet. De a viszonylag kevésbé jelentős és megtérült kár okozására tekintettel – figyelemmel a XXXIII. számú Büntető Elvi Döntésben megjelölt irányösszegre is, amint arra a törvényességi óvás helyesen rámutatott – büntethetőségi akadály hiányában a bűncselekmény a Btk. 303. §-ának (7) bekezdésébe ütköző vagyon elleni vétségnek minősül.
A Btk. 61. §-ának (1) bekezdése szerint az olyan cselekmény esetében, amely egyébként valamely vétség törvényi tényállását valósította meg, a bíróság mellőzi a kényszergyógykezelés elrendelését, ha az – a cselekmény elkövetőjének személyi körülményeire vagy a cselekmény súlyára és jellegére figyelemmel – a társadalom védelme szempontjából szükségtelen.
Az adott esetben azonban éppen a terhelt személyi körülményeire és a cselekmény jellegére figyelemmel – eltérően a törvényességi óvásban kifejtettekkel – a társadalom védelme szempontjából nem mutatkozik szükségtelennek a kényszergyógykezelés elrendelése. Cs. Tibor gyámnak és feleségének vallomása szerint ugyanis a terhelt felügyeletét – fegyelmezetlensége miatt – nem tudják biztosítani, a terheltet nem lehet “kézben tartani”.
Ugyanakkor helytállóan támadta a törvényességi óvás a kényszergyógykezelés foganatosítási módját.
A Btké. 21. §-ának (1) bekezdése szerint a kényszergyógykezelést az erre a célra szolgáló külön egészségügyi intézetben akkor kell foganatosítani, ha az élet a testi épség, az egészség vagy a közbiztonság elleni, illetve egyébként erőszakos jellegű olyan cselekmény miatt rendelik el, amely a Btk. 21. §-ának (1) bekezdésében meghatározott büntethetőséget kizáró ok hiányában, valamely bűntett tényállását valósítaná meg és egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását tenné indokolttá.
A fentiekhez képest azonban az adott ügyben a terhelt nem bűntett, hanem vétség tényállását megvalósító cselekményt követett el, amelyre a törvény egy évet meg nem haladó szabadságvesztést rendel és a cselekmény nem szakos jellegű.
A fentiekből következően a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján a kényszerkezelés foganatosítási módja tekintetében hozott ítéleti rendelkezés törvénysértő voltát megállapította, azt a Be. 290. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a kényszergyógykezelést házi gondozásban rendelte foganatosítani. (Legf. Bír. B. törv. 1. 734/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás